Morus Tamás Nagyváradon

Lapszéljegyzetek

Thomas More (1478–1535), akit II. János Pál pápa 2000-ben a politikusok védőszentjének nyilvánított, minden jel szerint elég sokat tudott Magyarországról. Több forrásból is tájékozódhatott a számára távoli ország sorsáról, a korszak legfőbb gondjáról, a török veszedelemről. Helyettes pénzügyminiszterként vagy a parlament elnökeként például alighanem tudomása volt arról, hogy VIII. Henrik király tizenkét kiváló angol íjászt küldött II. Lajos segítségére. A magyar uralkodó a közelgő török csapatokkal szemben kétségbeesetten és szerencsétlenül igyekezett haderőt toborozni. A tucatnyi íjász persze inkább csak gesztus volt, semmint valódi támogatás, mégis jele a két ország között élő kapcsolatnak. Az íjászok sohasem tértek vissza Angliába, valószínűleg augusztus 29-én ők is halálukat lelték a mohácsi csatamezőn, de a katonai katasztrófa híre az egész világot bejárta. S hogy Morus Tamásra milyen hatással volt a mohácsi csatavesztés, azt onnan tudhatjuk, hogy élete utolsó, már a Towerban írt műve, az Erősítő párbeszéd balsors idején két magyar nemes, Vince és Antal beszélgetését tartalmazza, akik a török fenyegetés árnyékában a halálról és a vértanúságról elmélkednek budai lakásukban. Morus fordításnak tüntette fel művét, mintha csak egy magyarról franciára ültetett szöveget tett volna át angolra, azonban az Erősítő párbeszéd minden jel szerint eredeti munka, a börtönben raboskodó Morus megrázóan tiszta gondolataival.
E könyvével készült a vértanúságra. A politika és a lelkiismeret összeütközésében inkább az utóbbira hallgatott. Politikai pályájának csúcsán, 1532-ben lemondott lordkancellári hivataláról, később elutasította a királyi szupremáciát is, hiszen törvénybe iktatásának egyetlen oka és célja VIII. Henrik és Boleyn Anna házasságának elfogadtatása volt. 1534. április 13-án Morus megtagadta az eskü letételét, és négy nappal később már a király börtönében, egy szűk és sötét cellában ülhetett. Több mint egy évet kellett várnia a koncepciós perre, amelynek kimenetele nem volt teljesen biztos. De VIII. Henrik, új feleségével együtt, elrettentő példát akart, és Morus Tamást a per után öt nappal – Becket Szent Tamás ünnepének vigíliáján – vérpadra vitték. Különös kor volt ez, és Morus különös ember. A hóhérnak „borravalót” küldött abból a megfontolásból, hogy hozzásegíti az óhajtott vértanúsághoz. Amikor a vesztőhelyre vezették, megkérte a foglárt, nyújtsa oda a kezét, mert nem szeretné azt kockáztatni, hogy bizonytalan léptei miatt elesik, és kitöri a nyakát. Térden állva imádkozott, majd megölelte a bakót, és arra biztatta, célozzon pontosan, mert rövid nyaka van.
Morus legismertebb műve azonban nem az utolsó útra, a vértanúságra felkészítő Erősítő párbeszéd, hanem az Utópia. Két részletben írta meg 1515–1516-ban, s a szellemes, ízig-vérig humanista munka rögtön meg is jelent latinul. Az Utópia különböző kiadásai egész Európába eljutottak, és Morus gondolatai hosszú évszázadokra elegendő értelmeznivalót adtak az utókornak. Karl Kautsky egyenesen a modern szocializmus atyjának tartotta Morust, nem véve észre az Utópiában rejlő finom iróniát. Nehéz lenne felmérni, hány példány jutott Magyarországra Morus munkájából, és milyen hatást gyakorolt XVI–XVII. századi szellemi életünkre. Régi könyvlajstromokon mindenesetre nem túl gyakori, és a fennmaradt példányok száma is alacsony. Morus Tamás munkája megvolt például a csehországi születésű, német származású, de Magyarországon élő humanista, Johannes Dernschwam (1494–1568) könyvtárában, méghozzá egy 1548-as löweni kiadásban. Szerepel az esztergomi érsekség nagyszombati könyvtárának 1674-es katalógusában is, valamint a nagyenyedi kollégium könyvtárának 1679–80-as jegyzékében, és egy 1676-os eperjesi magánkönyvtár jegyzékében. Ez azonban nem túl sok.
Már csak magyarországi ritkasága okán is különlegesen értékes az Utópia 1518-as bázeli, Frobeniusnál megjelent kiadásának egy példánya. Ennek az edíciónak az az érdekessége, hogy gyönyörű fametszeteit a Holbein testvérek, Ambrosius és az ifjabb Hans készítették. 1515-ben mindketten Bázelben telepedtek le. A humanista Johann Froben felismerte Hans Holbein zsenialitását, és lényegében teljesen rábízta könyveinek illusztrálását. Holbein készítette többek között Morus barátja, Rotterdami Erasmus A balgaság dicsérete című művének metszeteit is.
A Frobeniusnál nyomtatott egyik Utópia-példány Magyarországon további két antikvát tartalmazó kolligátumban maradt fenn. A kötetben az első Jézus, Sírák fiának könyve 1519-es bécsi kiadása. A második egy 1518-as nyomtatvány, Johannes Basadona dialógusa a halálról, a harmadik pedig Morus Tamás Utópiája. Az első könyv címlapján Martinus Haczius, vagyis Haczaki Márton nagyváradi kisprépost neve szerepel, akinek tekintélyes, de szétszóródott könyvtárát csak a közelmúltban sikerült részben azonosítani. Haczaki 1516 és 1518 között Bécsben tanult, talán itt vásárolta ezeket a könyveket is. Egy görög nyelvű kódexét egyébként, amely korábban Mátyás könyvtárát is díszíthette, a bécsi Hofbibliothek őrizte meg. Alighanem ez a Ptolemaiosz-mű volt Haczaki Márton legértékesebb könyve.
Mindenesetre, bár a szakirodalom a kolligátum mindhárom darabját Haczaki tulajdonának tartja, erre csak elég kevés bizonyíték áll rendelkezésre. Biztos, hogy a Morus Utópiája előtti lapra írt hosszú és érdekes életrajz jóval későbbi, hiszen a szöveg Jean-Baptiste Ladvocat (1709–1765) lexikonából való. Egyedül az Utópia 23. oldalának rövid és kissé elmosódott bejegyzéséből következtethetünk arra, hogy esetleg Haczaki Márton kezétől származik. Csekély, de talán elégséges bizonyítékaként annak, hogy a tudós nagyváradi kisprépost, később váradi segédpüspök rendkívül szerteágazó érdeklődése a társadalomelméleti kérdésekre is kiterjedt.