A lengyelek legrangosabb kulturális eseményükként tartják számon az ötévente megrendezett nemzetközi Chopin-zongoraversenyt. A zenei világ érdeklődésének homlokterében álló, rendkívül magas színvonalú, három héten keresztül minden- nap reggeltől estig tartó eseményt a legnagyobb figyelem övezi, amelyet egy kereskedelmi tévécsatorna, a Kultura Polska közvetített élőben.
A zongoraverseny ötlete Alexander Michalowskitól (1851–1938) származik, akit a mai napig a legnagyobb lengyel zongoristaként tartanak számon. Végül nem ő, hanem egyik tanítványa, Jerzy Zuralew szervezte meg az első versenyt 1927-ben. Az azóta eltelt 80 évben a rendezvény népszerűsége nem kopott meg. Vajon hogyan lehetséges ez? – kérdeztem az utolsó napon a gálára igyekvőket.
A válaszokból arra lehetett következtetni, hogy az emberek egyfajta nemzeti pátosszal átszőtt, mágikus erőt érzékelnek, amely nem csak a lengyelekre van hatással. Fiatal zongoristák ezreit vonzza ide a világ minden tájáról az esemény, akik beleszerelmesedtek a mazurkákba, a polonézekbe, és akik tagjaivá szeretnének válni az úgynevezett Chopin-körbe tartozó művészeti elitnek, az 1934 óta működő Chopin Egyesületnek. Ahogyan a barát, Liszt Ferenc is mondta: „Chopin nemcsak egy nagy virtuóz, egy hallatlan nagy egyéniség, hanem ennél sokkal több. Ő Chopin.”
Az idei 15. Chopin-zongoraverseny október 2-tól 24-ig tartott. Több mint 30 ország körülbelül 300 versenyzője mutatta be tudását a 10 tagú zsűri előtt. A verseny érdekessége, hogy minden versenyző hozta magával a saját zongoráját. A japánok javarészt Yamaha hangszereken játszottak, ám többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Chopint kizárólag Steinwayen lehet játszani.
A háromszáz versenyzőből 80 jutott tovább, majd ebből a körből is csak 30-an vehettek részt a középdöntőn. Végül a bentmaradt 12-ből választották ki a hat helyezettet.
A győztes Rafal Blechacz. A 20 éves zongoravirtuóz már 11 évesen – 1996 és 1998 között – megnyert minden létező versenyt, ma Bydgoszczban tanul a zeneakadémián. A zsűrit a H-dúr, a C-dúr és a c-moll mazurkákkal (op. 56), valamint a felejthetetlen Asz-dúr polonézzel (op. 53) bűvölte el. Ez utóbbit hallva felállva tapsolt a jelen lévő belga királyné is, és többen elsírták magukat a koncertteremben.
Érdemes megemlíteni a verseny többi helyezettjét is, akik közül egyik sem az európai kontinensen született, és akikről még hallani fog a világ. A zsűri második helyezést nem adott ki, a harmadik helyre viszont két dél-koreai került, akik mellesleg testvérek: Dong Min Lim és Dong Hiek Lim. Őket két japán, Sohei Sekimoto, valamint Takasi Jamamoto követte, a hatodik helyezett pedig a hongkong-i Ka Ling Colleen Lee lett.
A díjkiosztó gála szombaton zajlott. Varsót erre az alkalomra félig lezárták, az éjjel kettőkor tartott fogadás után a lengyel fővárosban akkora dugók alakultak ki, mintha délutáni csúcsforgalom lett volna. Taxival mentem a Varsói Filharmónia épületéhez; ugyan kissé tartva attól, hogy zavarba hozom a taxist, mégis próbára tettem: megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy ki nyerte a zongoraversenyt. A hátsó ülésen utazó zenetörténész legnagyobb megdöbbenésére a sofőr töviről hegyire felsorolta az összes helyezettet, és persze nagy büszkén hozzátette, hogy Kristian Zimmerman óta, vagyis 30 éve először végre megint lengyel fiatalember állt a dobogó legfelső fokára.
A gála leírhatatlanul emelkedett és megható hangulatban zajlott. Ezen a leköszönő köztársasági elnökkel és a miniszterelnökkel az élen részt vettek a lengyel közjogi méltóságok, miniszterek, a diplomáciai testületek vezetői. Mindenki ott volt, aki Lengyelországban számít.
Az ünnepség első felében kiosztották a díjakat, a második részben pedig mind a hat nyertes eljátszott egy darabot, természetesen a saját zongoráján.
Itt találkozhattam óriási szerencsémnek és ismerősömnek, a Chopin Múzeum elnök asszonyának köszönhetően Chopin egyetlen élő rokonával, aki a zeneszerző egyik húgának ükunokája. A gyermektelen, 75 éves Krystyna Golebiewska magas, nádszálvékony, rendkívül csinos, arisztokratikus megjelenésű asszony. Utolsó munkában töltött éveit a Gdynia Egyetemen töltötte, ahol angol nyelvet oktatott.
Vajon mitől volt jobb a lengyel a többi virtuóznál? – faggattam, arra gondolva, hátha ad valamilyen racionális magyarázatot a hihetetlenül precíz előadások közötti, számomra megkülönböztethetetlen részletekre. A lengyelek tudják a választ – mondta. Olyan romantikát, finoman érezhető rezdüléseket lehetett kihallani Rafal Blechacz játékában, amilyet senki másnál nem lehetett érezni.
origo.hu
50 éve halt meg Mindszenty József, az utolsó magyar hercegprímás
