Az Egyesült Államok gazdaságtörténetének leghosszabb fellendülési periódusa áll a most távozó Alan Greenspan mögött. Gyakorlatilag egyedülálló adatokkal büszkélkedhet: amióta átvette az amerikai jegybank, a Federal Reserve (Fed) kormányrúdját, azóta stabilan háromszázalékos inflációról és ugyanennyi átlagosan számított gazdasági növekedésről tudott számot adni.
Az állandóságra és a kiszámíthatóságra pedig igen nagy szüksége volt az amerikai gazdaságnak: Greenspan olyan csapásokat védett ki, mint az 1987-es tőzsdekrach, vagy a 2001. szeptember 11-i merényletek utáni válsághelyzet.
Az őt követő Ben Bernanke professzor cseppet sem könnyű helyzetben veszi át a stafétabotot a nagy tekintélyű elődtől. A költségvetési hiányt, a folyó fizetési mérleg deficitjét és az emelkedő árakat csak tetézik a karibi térségben végigsöprő hurrikánok okozta felmérhetetlen károk, illetve az energiaárak növekedése. Egyes elemzők az utódlás kapcsán már a megkongatták a vészharangokat – köztük a Fed alelnöke. Roger Ferguson szerint a helyzet elérte a kritikus pontot.
A nagy kérdés, hogy a gyártók milyen mértékben hárítják át a fogyasztókra a magasabb beszerzési költségeiket. Amennyiben nem a profitra, hanem az eladási árakra terhelik rá a különbséget, úgy a megnövelt fogyasztói árak magasabb bérelvárásokat is generálnak, ami összességében gerjeszti az inflációt. A vészmadarak már a hetvenes évek végének krízisjeleit vélik felfedezni a mai helyzetben: akkor szintén az olajválság miatti áremelkedések begyűrűzése nyomán 14 százalékig kúszott fel az infláció az USA-ban, míg a gazdaság fejlődése recesszióba került.
Sokat változott a helyzet az elmúlt 25 évben, és ebben oroszlánrésze volt Alan Greenspan 18 évig tartó Fed-elnökségének. A válságot ugyan elődje, a szintén zseniális Paul Volcker kezelte soha nem látott, 22 százalékos alapkamatrekorddal, amely néhány év leforgása alatt 4 százalék alá préselte az inflációt, ami azóta is kiegyensúlyozottan a 2–4 százalékos sávban maradt. További pozitív különbséget jelent az USA gazdaságának stabil termelékenysége, amely garanciát jelenthet arra, hogy az energia-áremelések megtorpannak.
Megfigyelők egyetértenek abban, hogy a Fed-elnök-váltással nem módosul az eddigi sikeresnek mondható monetáris politika fő irányvonala. Erre garanciát jelenthet az új elnök 2002 óta tartó jegybanki kormányzótagsága és a fehér házi gazdasági tanácsadói múltja. Gazdaságkutatók a folytonosságot prognosztizálják, jövőre 3 százalék körüli GDP-növekedéssel és 3-4 százalékos árszintnövekedéssel.
Az új elnök. Nagy tudású, diplomatikus, független és nyitott – ezekkel a szavakkal jellemezte a Financial Times a januárban beiktatásra kerülő Ben Bernankét. A Harvardon végzett közgazdászprofesszor sokáig a Princeton Egyetemen tanított, számos könyvet és esszét publikált. 2002-től a Fed kormányzótanácsának tagja és Bush elnök gazdasági tanácsadója. A Financial Times – a többi tekintélyes gazdasági lappal egyetemben – máris a nagy előddel, Alan Greenspannal hasonlítja össze, az előbbi javára. Bernanke mindenesetre nagy tekintélyű, szuverén jegybankot örökölt meg, és az eddigi hároméves tevékenységét egyértelműen pozitívan értékeli a sajtó, így minden esélye megvan arra, hogy Greenspan nyomdokaiba léphessen. (Sz. A.)
