Ön lesz az egyetlen olyan felszólaló a Fidesz holnapi szövetségi gyűlésén, aki nem tagja a párt elnökségének. Ebből következtethetünk arra, hogy a jövőben az országos politikában nagyobb szerepet vállal, akár már a választási kampányban is?
– A kampányban mint az ország második legnagyobb városának ellenzéki polgármestere biztos komoly szerepem lesz, és szívesen el is mondom, hogy mit tapasztaltunk az elmúlt négy évben, milyen volt ez a kormányzat, hol vannak a hibák, hol kell a saját jövőnk érdekében változtatni. Ugyanakkor, megvallom őszintén, nem tervezem, hogy az országos politikában a jelenleginél nagyobb szerepet vállalok, mert debreceni polgármesterként sok a feladatom, és van egy 2010-ig tartó programunk, amelyet mindenképpen szeretnénk megvalósítani a városban. Egy nagyváros polgármesteri tisztsége teljes embert kíván. Nem gondolom azt, hogy lehet mellette olyan feladatot vállalni, ami szintén sok munkával jár. Látható, hogy ebben a kormányzati ciklusban azok a szocialista polgármesterek, akik kormányzati felelősséget is vállaltak, rendre belebuktak, vagy visszavonultak ettől a feladattól, mert nem lehet a kettőt párhuzamosan csinálni.
– Az újabb közvélemény-kutatási trendeket figyelve úgy látszik, hogy az MSZP kampányával igen jelentősen előrelépett. A Fidesznek kell-e változtatni a politikáján ennek ellensúlyozására? Orbán Viktor pártelnök a közelmúltban kijelentette, hogy új politikára van szüksége az országnak. Ez a Fideszre is érvényes lehet?
– Természetesen. Ha azt állítjuk, hogy változásra van szükségünk, akkor minden esetben azt is meg kell vizsgálnunk, hogy nekünk kell-e változtatni, és ha igen, akkor mit. Túl vagyunk a néppárti átalakuláson és a nemzeti konzultáción, ami rengeteg tapasztalatot és információt ad arról, miként vélekednek az emberek az életükről, a politikáról. Ez nagyon fontos abból a szempontból is, hogy ha azt tapasztaljuk, valahol hibáztunk, akkor azokat a hibákat még egyszer ne kövessük el. Viszont ha elemi igény van például a mindennapi életben egyes dolgok alapvető megváltoztatására, akkor azt is meg kell tenni.
– Konkrétan mire gondol?
– Megtartva azokat az eredményeket, amiket eddig elértünk. Például az otthonteremtési programot újra kell fogalmaznunk, nem eltörölve a Fészekrakó program eredményeit, de ennek kapcsán csupa olyan – 40 négyzetméter körüli – nagyságú lakás épült, épül, amiben még két gyermeket sem nagyon lehet vállalni, leginkább csak egyet. Márpedig ha fontos számunkra, hogy a magyar nemzet fogyása megálljon, akkor olyan 70–90 négyzetméteres lakásokat is építenünk kell, amelyekben két-három gyereket fel lehet nevelni. Az értékeket megtartva feltétlenül jelentős segítséget kell adni a fiataloknak, mert szükségük van rá. Azokat a hibákat sem szabad elkövetni még egyszer, amelyekből lehet okulni. Itt gondolok arra, hogy a polgári kormányzat alatt tettünk egy lépést a családi adórendszer kialakítása felé, bevezettük a családi adókedvezményt, de szemmelláthatólag ez egyáltalán nem volt elégséges, sokkal jelentősebb változásra van szükség. A mostani rendszer ugyanis láthatóan nem jó. Sőt az adórendszer és az adóigazgatás lassan kártyavárként omlik össze.
– A jövő évi költségvetésre is azt mondják elemzők, hogy könnyen összeomolhat, hasonlóan a pénzügyi rendszerhez. Valóban ennyire borús a kép?
– Sajnos az a helyzet, ami a tavalyi évben is, hogy a költségvetés már az elfogadása előtt összeomlik. Ezt lehetett tudni tavaly is, és valóban be is következett, ez minden könyvelési trükközés dacára a napnál világosabban kiderült akkor, amikor a kormány által elfogadott költségvetést az Európai Unió vizsgálta. Az is világos, hogy az mind-mind a költségvetés összeomlására utal, amikor a kormány tömeges áfavisszatartásra kényszerül, egész egyszerűen elsikkasztja a 13. havi bért a közszférából, mert olyan mértékű a költségvetés fizetési problémája, hogy erre kényszerül. Sajnos a 2006-os büdzsé is nagyon sok ilyen elemet tartalmaz. Ez a költségvetés nemigen éri meg a nyarat. A mostani folyamatokból látszik, hogy a kormány mindent egy lapra tesz fel, egyáltalán nem érdekli, mi történik a választások után, és ezzel az ország jövőjét kockáztatja.
– Nem ígér sok jót az önkormányzatoknak sem a jövő évi költségvetés, a tavalyinál jóval kevesebb állami támogatásra számíthatnak a települések. Ez látszólag ellentmondásos, hiszen sokan választási költségvetésről beszélnek, ami azt jelentené, hogy a kormány osztogat minden területnek.
– A dolog másképpen fest. Inkább arról van szó, hogy viszonylag átgondolatlan, tetszetősen hangzó, de igazából már középtávon is veszélyes folyamatokat elindító átcsoportosításokra kerülhet sor a költségvetésben. A kormány megemeli a családi pótlékot, ami jó döntés, ugyanakkor több mint felével, kétharmadával csökkenti a gyermekvédelmi és a szociális intézmények támogatását. Tehát elveszi a pénzt az egyik zsebéből, és beleteszi a másikba. Olyan a kormány, mint az az ember, akinek száz forintja van meg négy zsebe, és ezt a százast ide-oda teszi a zsebeiben, közben pedig azt mondja: de jó nekem, látjátok, már 400 forintom van. Természetesen mindenki tudja az ilyen emberről, hogy nem beszámítható, hiszen csak száz forintja van. Lehet, hogy a kormány azt gondolja, ez a választásokon segít valamit, mert nyilván azt fogják hangsúlyozni, hogy megemelték a családi pótlékot, azt viszont nem, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatást elvették, a gyermekvédelmi, családvédelmi, szociális intézmények támogatását drámai módon csökkentették. A kormány büszkén veregeti a saját vállát, hogy mennyi autópályát épít. Eközben a teljes egyéb úthálózat fenntartására fordítható pénzt drámaian lecsökkentette.
– Ez a megtévesztő kampány azonban egyre intenzívebben folyik, és ha sokszor, sok helyről hallják az emberek, hajlamosak elhinni. A Fidesz mit tud ezzel szemben tenni a választási kampányban, ami sikeres lehet?
– Sporthasonlattal élve: úgy érkeztünk el az utolsó körökhöz, hogy a kormány óriási, majdnem egy kör hátrányban volt. Nyilvánvaló, hogy mielőtt az utolsó körhöz érünk, azoknak, akiknek van egy fél kör hátrányuk, muszáj sprintelniük még a hajrá előtt, mert különben esélyük sincs a győzelemre. A tapasztalat az, hogy nem szoktak olyan versenyzők nyerni, akik már a hajrá megkezdése előtt is úgy futnak, hogy minden erejüket beleadják. A kormány ezzel a kampányfogással lényegében az összes tartalékát kihasználta, miközben még nagyon messze van április, a finis.
– Debrecen és még néhány nagyváros láthatóan jól működik, mintha nem ugyanabban az országban lenne, mint például Budapest. Mi a siker titka?
– Például az, hogy mi nem privatizáltunk semmit. Ezért azok a vállalatok, amelyek a debreceni önkormányzat tulajdonában vannak, nem másnak hozzák a jövedelmet, hanem a városnak. Sajnos a kormány nem ezt teszi: elad mindent, és feléli a pénzt pillanatok alatt. Ha belegondolunk abba, hogy az ország adósságállománya 3,5 év alatt több mint 4000 milliárd forinttal nőtt, akkor valóban fel lehet tenni a kérdést: hová tették ezt a rengeteg pénzt? Debrecen esetében a jövedelmeket fejlesztésekre fordítottuk, eközben mindent megtettünk annak érdekében, hogy próbáljuk ellensúlyozni annak a hallatlanul rossz gazdaságpolitikának és főleg az államháztartási politikának a hatásait, melyeket az elmúlt három évben tapasztaltunk. Természetesen nem tudjuk ezt száz százalékban megtenni, hiszen Debrecen sem egy magányos sziget, hanem ezer szállal kötődik a kormányhoz, a magyar gazdasághoz. Relatíve még mindig jobban megy nekünk – miközben már mi is számtalan nehézséggel küzdünk –, mint azoknak az önkormányzatoknak, amelyek tényleg csődben vannak. De ez nem vigasztaló, mert nem jó, ha azt látja az ember, hogy ömlik a panasz mindenkiből, az önkormányzatokból, a vállalkozókból, az intézményekből és az egyszerű emberekből, akik azt mondják, hogy nem értik: ha valóban dübörög a gazdaság, és igazat mond a kormány, akkor mi a baj, és hol a pénz?
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
