„Oroszország egy rejtvénybe csomagolt találós kérdés egy titok belsejébe rejtve. De talán van hozzá kulcs is. A kulcs az orosz nemzeti érdek” – mondta az egykori brit miniszterelnök, Winston Churchill. Milyen kár, hogy ezt napjainkban nem ismerik. Persze, az a Nagy-Britannia már messze van, ahogy a mai brit politikai minőség is. De vissza Oroszországhoz. Amikor a kilencvenes évek elején az Egyesült Államok és vele kicsit az egész Nyugat is egyedüli győztesként került ki a hidegháborús évtizedekből, már csak egy kérdés maradt:
a Szovjetunió és szövetségi struktúrái – Varsói Szerződés, KGST – szétesése után mi fog történni a hatalmas országgal? Káoszba, anarchiába süllyed a birodalom, esetleg a győztes Nyugat ölébe hull az értékes ásványkincsek szinte kimeríthetetlennek tűnő gazdagsága?
Majdnem így történt. Csak hát ez a titkok országa. Amely szinte a semmiből előhúzott egy volt titkosszolgálati tisztet, és rábízta a sorsát. Vlagyimir Putyin pedig jól ismerte a Nyugatot, hisz évekig élt Kelet-Németországban. Ismerte a saját országát is minden nyűgével-bajával együtt.
Őt egyetlen dolog vezérli, az orosz nemzeti érdek. Ami a kulcs Churchill szerint az oroszok megértéséhez, de ezt a Nyugat nem akarja megérteni. Nem akarja elfogadni, hogy ez a régi-új Oroszország a saját érdekei mentén politizál.
Aki elfogadja ezt a realitást, az azonnal megkapja, hogy oroszbarát, Putyin-bérenc. Pedig csak egyszerűen ezt diktálja a józan ész, a gazdasági, politikai és biztonsági realitás.
Mi, magyarok ezt megtanultuk a saját bőrünkön, és hatalmas árat fizettünk érte. 1849-ben, aztán az I. és a II. világháborúban, és legutóbb 1956-ban.
Most újra azt várja el tőlünk a Nyugat, de leginkább Brüsszel, hogy Oroszországot ismét ellenségünkké tegyük. Bármilyen árat is fizessünk érte. Érdekes módon most a balliberális politikusok, értelmiségi megmondóik és médiájuk rajzolta föl az állítólagos orosz fenyegetést.
Aminek végkifejlete lett a teljesen irracionális orosz–ukrán háború. Ennek persze voltak előzményei. Azt szívesen vették Nyugat-Európában, hogy az új orosz elit oligarchái a pénzüket a bankjaikba vitték. Azt is, hogy ingatlanokat vásároltak náluk, gyermekeiket az elit egyetemeiken taníttatják. Ahogy szívesen vitték áruikat a megnyíló orosz piacra, és vásároltak olcsó alapanyagokat, ásványkincseket.
