Alelnök asszony, az ön véleménye szerint minek tudható be, hogy pártjuk ismét jelentős szereplője lett a szlovák politikai életnek?
– Ennek több oka is van. 2002-ben a Nemzeti Párt kettészakadt, s bár mindkét utódpártot erős vezetők irányították, egyik sem került be a törvényhozásba. Ezt követően döntöttünk az ismételt egyesülés mellett, amit választóink nagyon jól fogadtak. Van egy stabil bázisunk, amely mindenkor mögöttünk állt, ugyanakkor az utóbbi időben támogatóink számának folyamatos növekedését figyelhetjük meg. Ennek oka elsősorban a jelenlegi helyzet elviselhetetlenségében keresendő, hiszen a Dzurinda-kabinet az elmúlt nyolc évben bebizonyította, hogy képtelen a valóságos problémák megoldására. Ha például a gazdaságot nézzük, papíron szép számok vannak, az emberek azonban mindebből semmit sem éreznek, és a fővároson kívül alacsony az életszínvonal. Nem beszélve a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kormányrészvételével kapcsolatos kérdésekről. Az MKP által vezetett tárcákkal szemben konkrét kritikát fogalmazunk meg. Nem mondjuk, hogy Simon Zsolt földművelésügyi miniszter egyszerűen azért rossz, mert magyar, hanem azért, mert nem képes ellátni munkakörét, és kézzelfogható hibákat követ el, ami által tanúbizonyságot tesz arról, hogy a Magyar Koalíció Pártjának nincs helye a szlovák kormányban. Egy etnikailag-területileg orientált pártól van szó, ami tulajdonképpen nem tekinthető normális állami pártnak olyan értelemben, hogy még programja sincs.
– A szlovák politikai élet sajátossága, hogy szinte bármelyik párt bármelyik párttal képes együttműködni, politikai irányultságtól függetlenül. Az egyik régióban önök működnek együtt a szociáldemokrata Smerrel, a másikban a Smer a kereszténydemokratákkal, országos szinten pedig a kereszténydemokraták a liberális ANO-val. Az utóbbi időben a lapok sokat cikkeznek Mikulás Dzurinda miniszterelnök pártja, az SDKÚ és a Meciar-féle HZDS közti erőteljes közeledésről. Nem okoz problémát a politikai ideológiák efféle összeütközése?
– A regionális és az országos politikát mindenképpen külön kell választani. Minden megyében mások a viszonyok, mások a problémák, és cseppet sem számít, hogy baloldali vagy jobboldali pártok döntenek a közös munka mellett. Vegyük például Nyitra megye esetét. Nyitra megyében a fő probléma abból adódik, hogy a megye lakosságának többsége szlovák nemzetiségű, ám a szlovák pártok a 2002-es helyhatósági választások alkalmával széthúztak, ennek következtében a legtöbb szavazatot a magyarok szerezték, s így ők irányítják a helyi közgyűlést. Engem nem zavar, hogy ők magyarok, az viszont igen, hogy megsértették a szlovákok érdekeit. Hiszen természetesen mindenről úgy határoznak, ahogy nekik kedvező. Ez az oka annak, hogy Nyitra megyében szinte az összes szlovák párt, függetlenül attól, hogy melyik politikai izmushoz tartozik, választási koalíciót kötött, hogy – őszintén kimondom – legyőzzék a magyarokat, hogy Nyitrán a megyei közgyűlésben a többséget a többségi pártok képviselhessék. Ez nemcsak logikus, de demokratikus is.
– Önök rendszeresen felemelik a szavukat a szlovákiai magyarok területi autonómiája ellen. Mi indokolja ezt? Csak amiatt kérdezem, mert politikai, jogi szinten az autonómia ügye szóba sem kerül…
– Persze, hogy nem, és a Magyar Koalíció Pártja sem beszél róla. Hanem megvalósítja. S miután regionális szinten, a mezőgazdaságtól a kultúráig minden területen elkészülnek vele, akkor majd kikiálthatják az autonómiát. De talán ki sem kell kiáltani, hiszen akkorra már a terület meg lesz tisztítva a szlovákoktól. Az utóbbi időben a restitúciós törvénynek köszönhetően például sok magyar állampolgár jutott ismét földhöz Szlovákiában. Mi pedig szeretnénk felhívni a figyelmet az ilyen és ehhez hasonló lépésekre, hiszen ezek az autonómia megvalósításához vezetnek.
– Ismeri a belgiumi németek autonómiáját, vagy a dél-tiroli autonómiamodellt?
– Természetesen.
– Ezek a példák egyértelműen bebizonyították, hogy az autonómia képes megoldani a kisebbségek problémáit. A szlovákiai magyarok problémáira talán…
– Miféle problémákról beszél?
– Például a hivatalos nyelvhasználat kérdésről, ami sajnos még akkor sem valósul meg teljes mértékben, ha a kisebbség lélekszáma az adott településen eléri a húsz százalékot.
– Hogy nem használhatják a magyar nyelvet hivatalosan? Ön egyszerűen rosszul van tájékoztatva. Használhatják, és használják is.
– Szóban. Írásban azonban…
– Írásban is használhatják.
– Az adóhivatalban, a kataszterihivatalban például nincsenek magyar nyelvű űrlapok.
– Vannak. A magyaroknak Szlovákiában hivatalosan többletjogaik vannak. De mondja, egyáltalán miféle autonómiára gondol? Hiszen ez sohasem volt magyar többségű terület. A magyarok csak most próbálják megtisztítani a szlovákoktól, és elmagyarosítani.
– Ezt komolyan mondja?
– Megszervezünk egy találkozót olyan emberekkel, akik ott élnek, és el tudják mondani, hogy mindez hogyan működik a valódi életben. Magyarországon előfordulhat, hogy ön elmegy egy községi hivatalba, ahol senki sem beszéli a hivatalos nyelvet?
– Magyarországon nincs olyan népes kisebbség, amely tíz százalékát adná az ország lakosságának.
– Több mint négyszázezer szlovák élt Magyarországon, akiket aszszimiláltak. Szlovákiában hosszú időn át nőtt a magyarok száma. Ezt többnyire a születések számának növekedésével szoktak magyarázni, jóllehet a valóságos ok nem volt más, mint hogy a cigányok magyarnak vallották magukat.
– Az ön véleménye szerint mit kellene tenniük a magyaroknak, és mit kellene tenniük a szlovákoknak annak érdekében, hogy a két nép közti viszony javuljon?
– A leglényegesebb az volna, hogy a hivatalos magyar politika tiszteletben tartsa, hogy Szlovákia most már hosszú-hosszú ideje nem a történelmi Nagy-Magyarország része. Független nemzet vagyunk. És ezt például azoknak a Magyarországról érkező politikusoknak is tiszteletben kellene tartaniuk, akik anélkül, hogy szlovák kollégáiknak bármit is jeleznének, azért jönnek a Szlovák Köztársaság területére, hogy itt felavassanak egy szobrot, amin semmiféle szlovák felirat nincs. Ideje lenne ennek véget vetni. Nem szabadna beleavatkozniuk a belügyeinkbe. A magyar kisebbség ügye ugyanis szlovák belügy, ami rájuk nem tartozik. Emellett fel kellene hagyni az olyan ostoba kijelentésekkel, mint amiket Magyarország korábbi miniszterelnöke is tett, aki azt mondta, hogy tizenötmillió magyar miniszterelnökének érzi magát. A szlovákoknak végre fel kellene ébredniük, és nem csak várni, várni és védekezni. Mi, szlovák politikusok ugyanis – ha nacionalistának is tartanak bennünket – csak védekezünk. Aktívabbnak kellene lennünk. Aktívabbnak, különösen a nemzetközi fórumokon, így például az Európai Unióban. El kellene mondanunk az igazságot, és rá kellene bírnunk Európát, hogy most már jelölje ki a magyarok, a magyar lobbi és a szlovákiai magyarok hatáskörét. Mindig úgy tűnik, hogy mi, szlovákok vagyunk, akik károkat okozunk. Ellenkezőleg. Sokkal keményebbnek kellene lennünk. Keményebbnek, hogy megvédjük jogainkat.
origo.hu
Halálos baleset történt az 51-es főúton, de órákig senki nem vette észre – videó
