Gyűlnek a felhők Silvio Berlusconi olasz kormányfő feje fölött néhány hónappal az általános választások előtt. Az amúgy sem rózsás helyzetet maga is tovább rontotta, amikor Washingtonból hazaüzent: George Bush az iraki részvétel miatt az ő győzelmét szeretné látni. Ennél nagyobb szívességet nem is tehetett volna a rivális Romano Prodi vezette uniónak nem sokkal a parlamenti választások előtt: az iraki háborús részvétellel az olasz közvélemény több mint 90 százaléka nem ért egyet, sőt az ellenzéki La Repubblica a kormányfő kijelentésével párhuzamosan cikksorozatot közölt a háború ürügyéül szolgáló úgynevezett Nigergate-botrány olasz titkosszolgálati szálairól. A szövevényes történet két Irakban szolgált tiszt tollából származik, akik szerint az olasz katonai titkosszolgálat, a Sismi már a háború kitörése előtt biztosan tudta: Iraknak nincsenek tömegpusztító fegyverei.
A cikk rámutat, hogy a katonai felderítés nyomán egyértelműen kiderült, Szaddám hadserege „egyszerű papírmasé”, olyan haderő, amelyet „lenullázott a hosszú iráni háború, a kuvaiti invázió, az azt követő öbölháború és az ENSZ-embargó”. Magas rangú Sismi-vezetőkre hivatkozva a napilap beszámolt arról is, hogy a titkos akciók során csak olyan elkeseredett Bász-párti tábornokokkal találkoztak, akik a biztos túlélés ígérete ellenében szinte bármilyen információt átadtak.
A lapértesülések nyomán ismét előtérbe került a casus belliként felhasznált állítólagos nigériai urániumvásárlás ügye is: a lap szerint ugyanis az olasz titkosszolgálatok adták át a CIA-nek azokat a hamis dokumentumokat, amelyek szerint a Szaddám-rendszer az afrikai országból származó ötszáz tonnányi uránium dúsításával próbálkozott volna.

Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben