Az amerikai lap számos konkrétummal szolgált a szóban forgó írásában. Úgy tudják például, hogy négy évvel ezelőtt nyolc országban kezdték meg a titkos hálózat kiépítését, amely kiterjed Thaiföldre, Afganisztánra, a Kuba területébe ékelődött guantánamói amerikai haditengerészeti támaszpontra és néhány kelet-európai demokratikus államra. A lap tudni véli továbbá, hogy a létesítményeket a Fehér Ház, a CIA és az igazságügyi minisztérium dokumentumaiban „fekete telepekként” tartják nyilván. Ezek az anyagok csak egy szűk kör, így az elnök, az amerikai illetékesek, illetve a befogadó országok vezetői számára hozzáférhetőek. A lap szerint Washington azért üzemelteti a titkos börtönhálózatot, mert az amerikai törvények tiltják, hogy az ország területén ilyen körülmények között tartsanak őrizeteseket.
A lap értesüléseit sorban megcáfolták a hírbe hozott országokban, így Szlovákiában, Oroszországban, Bulgáriában, Thaiföldön és másutt. Egyedül a hivatalos cseh közlés jelentett némi többletet, miután Frantisek Bublan belügyminiszter elmondta: egy hónappal azelőtt valóban érkezett egy ilyen amerikai kérés, de – a biztonsági kockázatra való tekintettel – a prágai kormány nemet mondott. Hasonló kérést intéztek tíz másik országhoz is, de Bublan tudomása szerint azok sem vállalták a dolgot.
Másképpen alakult a helyzet Romániában és Lengyelországban, miután a Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezet washingtoni igazgatója, Tom Malinowski váltig állította, hogy erős bizonyítékok – egyebek mellett őrizeteseket szállító CIA-repülőgépek repülési naplói – utalnak arra, hogy mindkét ország szerepel az amerikai hírszerző szolgálat titkos őrizetesközpontjait üzemeltető országok között. Malinowski „kilencvenszázalékos biztonsággal” állította: a CIA egyaránt használta a lengyelországi Szymany repülőteret és a romániai Mihail Kogalniceanu katonai légibázist. Mark Garlasco, a HRW katonai szakértője mindeközben arról beszélt, hogy a CIA repülőgépei 2004-ben leszálltak a temesvári repülőtéren. Ez az egyetlen romániai repülőtér, amelyre az amerikai titkosszolgálat gépei egyenesen Afganisztánból érkeztek – tette hozzá a szakértő, és leszögezte, a Mihail Kogalniceanu repülőtéren pedig 2003-ban szállt le a CIA egyik gépe, amely Lengyelországon át Kabulból érkezett.
A The Guardian az üggyel kapcsolatos írásában megjelent a magyar szál is. A brit baloldali lap emlékeztetett arra, hogy az amerikaiak a taszári „volt szovjet légibázison” is folytattak rendőri és katonai kiképzést. Mindez arra utal, hogy az iraki „tolmácsok” – valójában katonai rendészek és más rendfenntartók – kiképzésével kapcsolatosan Magyarország joggal szerepelt a hírbe hozott országok listáján. A magyar hivatalos megszólalásokban következetesen tagadták, hogy az amerikaiak ilyen kéréssel fordultak volna a budapesti kormányhoz. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök leszögezte, Magyarország nem kapott felkérést titkos börtönök létesítésére az Amerikai Egyesült Államoktól. László Boglár, a miniszterelnök sajtófőnöke az AP amerikai hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy hivatalos jelentés készül – a hatóságok széles körével folytatott konzultációkat követően, beleértve a légi közlekedési illetékeseket is –, így, mint mondta, „lezárhatjuk az ügyet”.
Mindazonáltal az unió döntéshozóit nem nyugtatták meg a hivatalos cáfolatok, és – némi habozás után – vizsgálatot rendeltek el az ügyben. Alvaro Gil-Robles, az Európa Tanács emberi jogi biztosa egyenesen arról beszélt, hogy nagy aggodalomra ad okot annak eshetősége, hogy ilyen intézmények létezhetnek ET-tagországok területén, mert az súlyosan sértené az emberi jogokat. Különösen érzékenyen érintheti az ügy a tagjelölt Románia pozícióit, hiszen beláthatatlan következményekkel járhat, ha bebizonyosodnak a vádak, és kiderül, hogy miközben keleti szomszédunk az Európai Unió tagja kíván lenni, területén embereket kínoznak.
A fogolytáborok ügyében az egy állítás, egy tagadás tipikus esete állt elő, mindmáig nem tudni bizonyosat az ügyben. Jóval nagyobb a bizonyosság, az üggyel egy időben kirobbant CIA-repülőgépek körüli botrányban, amely immáron nemcsak hírbe hozta, de konkrétan meg is nevezte Magyarországot. Dániában belpolitikai vita zajlott az amerikaiak légtérhasználatáról, és ennek kapcsán Flemming Hansen közlekedési miniszter elmondta, hogy „egy N168D jelzésű repülőgép haladt át a dán légtéren az izlandi Keflavikból Budapestre. A gép a Devon Holding and Leasing cég tulajdona, amelyet a New York Times amerikai napilap annak a hét szállítási vállalatnak az egyikeként azonosított, amelyeket a CIA fedőcégként használ a repüléseihez.” Az ügy tisztásához döntő módon hozzájárult, hogy a Népszabadság amatőr fotót közölt a szóban forgó gépről, amint éppen le-, illetve felszállt Ferihegyen. Ezek után Batiz András kormányszóvivő „spekulációnak” nevezte az amerikai repülőgéppel kapcsolatos információkat, ugyanakkor – magának ellentmondva – bizonyos részleteket is ismertetett a rejtélyes esetről. Elmondta, valóban Budapestre érkezett Izlandról október 3-án az egyébként Közel-Kelet felé tartó repülőgép, és leszállási engedélyt kért. A gép papírjai rendben voltak, Ferihegyen a szakemberek átvizsgálták. Az ötfős személyzet a fővárosban töltötte az éjszakát, majd másnap továbbindultak. Batiz szerint ugyanez a repülőgép tavaly augusztusban egyszer már járt itt, akkor Grúziából érkezett és Frankfurt felé repült.
A történtekkel kapcsolatosan joggal vetődik fel, hogy miért kellett ismét napokat várni a bejelentéssel? A magyar kormány nem öntött tiszta vizet a pohárba, és továbbra sem világos, mi a helyünk és szerepünk az iraki háború utáni rendfenntartásban. Sokatmondó tény, hogy Batiz András szemmel láthatóan sem sajtótájékoztatóján, sem az utána következő, lapunk munkatársával folytatott rövid magánbeszélgetésben nem kívánt további részletekkel szolgálni a CIA-nak tulajdonított repülőgép ügyében.
De milyen gépekről van szó, és mi lehet titkos működésük módszere? A nemzetközi repülési szakma berkeiben a gépek mozgásának adataiból, lajstromjelük, gyári számuk és tulajdonosuk összevetéséből következtetnek felhasználásukra – értesültünk bennfentes forrásból. A civil lajstromjel és a bejegyzett civil üzemeltető fedőcég alkalmazásának lényege, hogy átrepülési, leszállási engedélyt egy ilyen gép sokkal könnyebben kap, mint egy kormányzati (katonai) célú és tulajdonú gép. A CIA és más amerikai, illetve nyugati titkosszolgálatok, valamint az izraeliek ezt a tényt a végletekig kihasználják. A nemzetközi és nemzeti légiforgalmi és repüléstervezési rendszer a megfelelő jogosításokkal rendelkező civil üzemeltetők gépeit minden további nélkül átengedi. Ezzel szemben ha bármilyen repülési tervben a repülés céljaként kormányzati vagy katonai feladatot jelölnek meg, akkor az átrepülés vagy leszállás által érintett országok hatóságai részéről specifikus diplomáciai engedélyre van szükség, vagy arra, hogy a repülés egy már létező missziós felhatalmazás engedélyezési keretébe illeszkedjen. Ez utóbbiak sokszor eléggé általánosan fogalmaznak, van, aki szerint „bianco” felhatalmazásként is használhatók. A célzott ellenőrzés hiánya miatt Magyarországon mindkét módszernek jók az esélyei, de a civil fedőcég gépe kétségtelenül biztosabb és jóval kevesebb papírmunkát igényel. A gyanús civil gépek felismerésének általános szabályai a következők: feltűnést kerülő festés, cégfelirat hiánya, illetve az a tény, hogy az alkalmazott géptípus sokszor nincs összhangban a tulajdonos cég profiljával. Az azonosítást sokszor azzal nehezítik meg, hogy változtatják lajstromjelüket, bár a hobbiból repülőgépeket figyelőket sokszor még így sem lehet megtéveszteni, hiszen azok egy-egy gép festéshibái alapján is felismernek egy repülőgépet, még ha lajstromját át is festik.
Szükséges papírok. Aki át akar repülni Magyarországon, esetleg közbenső leszállást akar végezni, annak a nemzetközi légi forgalomban való részvételhez szükséges jogosítások birtokában kell lennie. Az aktuális repülés előtt három órával beterjeszti repülési tervét, amely ha a formai követelményeknek megfelel, végig számítógépek kezelésében marad, ember jóformán nem is találkozik vele, hogy a tartalmát boncolgassa. Ha időben és a megfelelő helyen bukkan fel az útvonalon elhelyezkedő légi irányító szervek számára, nem kelthet feltűnést. (Z. G.)
