Hédervár Boldogasszony-temploma

Rejtőzködő Magyarország

Sok évszázados történelmi múltja és központi fekvése révén a Szigetköz legrangosabb települése a napjainkban is mindössze ezerlakosú Hédervár. A Mosoni-Duna partján lévő község alapításáról Thuróczy János 1488. évi krónikájában ez áll: „Alemanniából a Haimburgi grófoktól származó Volfger jött be testvérével, Hedrikkel, és háromszáz páncélozott vezetéklóval. Géza fejedelem neki adta örök szállásbirtokként Güssing hegyét és Győr környékén a Dunának egy szigetét. Itt épített favárat, a hegyen pedig egy kolostort is, ott temették el. Ezektől származik a Hédervári nemzetség.” A hír némi pontosításra szorul: a két lovag nem Géza fejedelem, hanem II. Géza király uralkodása idején, 1141 és 1162 között telepedett le Magyarországon, azonban tényleg ők az ősei a Hédervári, valamint a Vas vármegyei Kőszegi és Németújvári családoknak. Güssing Németújvár régi német neve, míg Hédervár „Castro Hedrici” alakban szerepel egy 1314-ben kelt okiratban.
A Csallóköz – és a Szigetköz – régiségeit úttörőként felkutató és írásban ismertető Ipolyi Arnold már az 1850-es években megállapította, hogy Hédervár építészeti emlékei a krónikában említett erődítménynél jóval később keletkeztek. A ma barokk formájában látható, szépen helyreállított tornyos várkastély előzménye 1361-ben épült ama bizonyos favár helyén; a falu túlsó felén található, első ízben 1643-ban említett templom pedig a gótika korából származik.
A Boldogasszony titulusú plébániatemplom régészeti feltárására 1989-ben került sor. A szondázó ásatás és a falkutatás tisztázta az épület alaprajzát, keletkezését és későbbi átalakításait. Eszerint az 1400-as évek elejére datálhatóan készült el az egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati oldalán tornyos, észak felé sekrestyével kiegészített templom. A déli falon előkerült három enyhén csúcsíves, egymástól eltérő méretű ablak, a középső alatt pedig a kapuzat. Hasonlóan gótikus eredetű ablakok néznek déli és keleti irányba a szentély falán. A canonica visitatio tanúsága szerint 1561-ben a földesúr Héderváry família áttért a lutheránus hitre, a templomot 1634-ig többnyire lóistállónak használták. A második építési korszakban – a XVII. század derekán – a déli bejáratot befalazták, a kapu kőkeretét áthelyezték a nyugati homlokzatra, a hajót beboltozták és nyugati végén karzattal látták el. Ebben az időben – még 1703 előtt – toldották az épület északi oldalához a barokk Loreto-kápolnát. Alatta később nagyméretű kripta készült a kegyúri család tagjai számára. Az 1800-as évek legvégén a falu akkori birtokosa, Khuen-Hédervári Károly renováltatta a templomot. Az akkor divatos stilizáló átalakításoktól az 1994-re befejezett restaurálásnak sikerült megtisztítania a műemlék épületet. A szentélybelső nevezetességei a Viczay família síremlékei. Legértékesebb köztük a vörös márványból faragott, báró Viczay Ádámot páncélöltözetben, fején tollforgós sisakkal, kezében buzogánnyal ábrázoló 1650 táján készült sírkő.