Ikerveszedelem

Nem múlik el nap, hogy a nemzetközi üzleti világ véleményét tükröző mértékadó lapok ne aggódnának a lengyel kormány esetleges nacionalista vagy protekcionista lépései miatt. A Financial Times például november 21-én fejezte ki a lengyel választási eredmények feletti őszinte csalódottságát és aggodalmát. Az Ikerveszedelem – Lengyelország nacionalistái otthon protekcionistának, külföldön kellemetlennek bizonyulhatnak című cikk szerint: „Sokan azt gondolták, hogy a választásokat a jól képzett közgazdászokkal és államigazgatásban jártas szakemberekkel rendelkező jobboldali liberális Polgári Platform fogja megnyerni, míg a konzervatív és nacionalista Jog és Igazságosság lesz a második, és csak alárendelt szerepet fog játszani.” Hát nem így történt, és most a liberális üzleti világ aggódik, hogy a Kaczynski ikrek, Lech Kaczynski, az államelnök és Jaroslaw Kaczynski, a kormánypárt elnöke, a lengyel nemzeti érdekek védelmében esetleg apjuk nyomába lépnek, aki a második világháború egyik jól ismert ellenállója volt. Figyelmet keltett például, hogy Kazimierz Marcinkiewicz, az új kormány miniszterelnöke egy parlamenti beszédében azt mondta, hogy bár a privatizáció folytatódni fog, a kormány megtartja a legnagyobb állami vállalatok feletti ellenőrzést, beleértve a legnagyobb bankokat és olajtársaságokat, amely cégeket a lengyel márka és kapitalizmus megteremtésére fogják felhasználni. A kormány meg kívánja tartani az energiaszektor feletti ellenőrzést is. A lengyel kiskereskedők védelmében ellenzik a külföldi áruházláncok terjeszkedését „egyensúlyt kell találnunk a hipermarketek száma és a kiskereskedői érdekek között”, hangsúlyozta kormányfő.
A Kaczynski fivérek választási kampányukban egy erős nemzet vízióját festették fel, amely hatékony állami szerepvállalással törődik a szegényekkel, és lehetőségeket kínál a tehetősebbeknek. E programot a Financial Times a nyugati világnak úgy mutatja be, hogy a lengyelek kombinálni kívánják a német kereszténydemokráciát a francia gaulle-izmussal, és mindezt lengyel katolikus környezetbe akarják beilleszteni. E politikájában a parlamenti kisebbségben lévő lengyel kormány két szélsőségesen populista pártra, a baloldali populistának elkönyvelt Önvédelem agrármozgalomra és a jobboldali római katolikusnak és nacionalistának tartott Lengyel Családok Ligájára támaszkodhat, miután a fenti program nem nagyon egyeztethető össze a liberális gazdasági reformok mellett elkötelezett Polgári Platform elképzeléseivel.
A lengyel kormány várható politikája miatti aggodalmat látva felmerülhet a kérdés, hogy a „nyugati demokráciák”, vagyis az üzleti világ, miért tudnak olyan jól kijönni a posztkommunista kormányokkal, és miért idegenkednek a nem liberális jobboldali kormányoktól. A válasz talán abban keresendő, hogy az előbbiek már bizonyították készségüket és képességüket a mindenkori hatalmi központok igényeinek kielégítésében, míg az utóbbiak olyanok, mint a be nem tört csikók: egyet-kettőt még haraphatnak, mielőtt a zablát a szájukba erőltetik.