Mit tanulhat Finnországban egy svéd kisebbségi?

Amint a sajtó arról beszámolt, a közelmúltban négy erdélyi városban – Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Nagyváradon és Kolozsváron – is tüntetést tartottak az erdélyi magyar felsőoktatásért. A résztvevők elsősorban a kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállítását, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem román állami támogatását követelték. Nagyváradon – a szokásokhoz híven – a csendőrség és a rendőrség is megjelent a demonstráción, ám a kezükben égő gyertyával és könyvvel felvonulókat – akik akciójukat „egy hosszú harc kezdetének” nevezték – mindez nem zavarta abban, hogy rendben és csendben folytassák le békés tüntetésüket.

Több oka is van annak, hogy a román állam nem akarja támogatni egy önálló magyar egyetem létrejöttét. Az egyik például az, hogy egy jó egyetem nemcsak értelmiséget nevel, hanem közösséget is szervez. Másrészt egy egyetem tudományos műhely is, ami – sikerek esetén – nagyban növelheti a kisebbség büszkeségét, öntudatát, erősítve ezáltal identitását. A román politika mindemellett szeretne fenntartani még egy számára nagyon kedvező tendenciát: mégpedig azt, hogy az erdélyi fiatalok továbbra is Magyarországra jöjjenek továbbtanulni. Az utóbbi évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy azok, akik az egyetemet Magyarországon végzik, 90-95 százalékban itt is maradnak. Ezt természetesen egyetlen fiatalon sem lehet számon kérni, az viszont tény, hogy az ő kivándorlásukkal egyfajta „agyelszívás” valósul meg, ami által az erdélyi magyar közösség jelentősen gyengül. Saját közösségükben a kisebbségi értelmiségiek ugyanis a hagyományosan magasabb presztízsűnek tartott foglalkozások terén elért szakmai és egzisztenciális sikereikkel hirdetik – vagy legalábbis hirdethetik –, hogy kisebbségi sorsban élni nem ugyanaz, mint hátrányos helyzetűnek lenni, s az elődök örökségéhez való hűség nem lehet akadálya a sikernek és a megbecsültségnek.
A kisebbségi felsőoktatás Finnországban tekint vissza a legnagyobb múltra, s talán ma is ott a legszervezettebb. A balti államban a lakosságnak mintegy hat százaléka – csupán 300 ezer fő – svéd, ám három svéd tanítási nyelvű felsőoktatási intézmény is működik. Közülük legnagyobb a turkui Abo Akademi, amely két évvel Finnország függetlenné válása után, 1919-ben nyitotta meg kapuit, s ma az ország egyik legtekintélyesebb, nemzetközileg is elismert egyeteme. Az Abo Akademin az oktatás hét karon folyik, a hallgatók száma pedig meghaladja a hétezret. Hasonló szakmai elismertségnek örvend a Svéd Közgazdasági és Kereskedelmi Főiskola, a Hanken is – amelynek helsinki és vasai intézetében összesen csaknem 2500-an folytatják tanulmányaikat. Ez az egyetlen egyetem Finnországban, amely tagja lett az Európai Pénzügyelemző Programnak (CEFA). A harmadik finnországi svéd egyetem, a helsinki Svéd Társadalomtudományi Főiskola pedig mintegy hatvan évvel ezelőtt kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy Finnország svédek által lakott régióinak önkormányzatainál biztosítsa a szakmai utánpótlást, illetve megoldja a szakemberhiányt.
A finnországi svéd egyetemek természetesen mind államilag finanszírozottak. S kétség nem férhet hozzá, hogy nagymértékben hozzájárultak és hozzájárulnak ahhoz, hogy a finnországi svédek a mai napig meg tudták őrizni társadalmi presztízsüket, illetve, hogy a finn társadalmi élet gyakorlatilag minden területén jelen tudnak lenni. Az pedig külön figyelemre méltó, hogy Finnországban a svédek körében jóval nagyobb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a finneknél – ami természetesen továbbgyűrűzik a társadalomban, növelve a kulturális fogyasztók számát. Hogy csak két példát említsünk: Finnországban – ahol, ismételjük, csupán 300 ezer svéd él – hat svéd nyelvű színház működik; a svéd nyelven kiadott napilapok összes példányszáma pedig meghaladja a 150 ezret! (De a sok svéd diplomás miatt Finnországban természetesen még a szűk körben olvasott tudományos folyóiratok is rendelkeznek svéd nyelvű mutációval.)
Az erdélyi tüntetőknek tehát igazuk van. Erdélynek önálló, több karral rendelkező, román állami támogatásból fenntartott magyar egyetemre van szüksége. Olyan egyetemre, amelyet – ahogy a sepsiszentgyörgyi demonstráción Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke hangsúlyozta – a romániai adófizetők hét százalékát képező erdélyi magyarok adólejeiből tartanak fent. S amely, tegyük hozzá most már mi, méltó lehet ahhoz a kulturális és tudományos örökséghez, amellyel Erdély magyarjai évszázadokon át gazdagították az egyetemes magyarságot. Ha mindez sikerül, talán még az sem teljesen kizárható, hogy egy önálló erdélyi magyar egyetem egy napon ugyanolyan konkurenciát jelenthet a magyarországi egyetemek számára, amilyent ma a belga és a svájci francia tanítási nyelvű egyetemek jelentenek a franciaországi egyetemeknek.