Nem volt konzultáció a KISZ és a Fidesz között

Örül a kormányfő, hogy a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta KISZ-vezetőként írt leveleit, mert abból szerinte kiderül: már akkor sem „holléte” határozta meg a tudatát, vagyis ő a demokratikus hatalomgyakorlás híve volt és maradt. Gyurcsány Ferenc tegnap nyilatkozott a Magyar Rádiónak, leszögezve, vállalhatónak tartja akkori mondatait. A korabeli viszonyokat kutató történész cáfolja, hogy csak fokozatbeli különbség lett volna a KISZ és Orbán Viktorék szervezete között.

A miniszterelnök 1988-ban, Pécs KISZ-bizottságának titkáraként olyan körlevelet küldött a város felsőoktatási intézményei KISZ-titkárainak, melyben elfogadhatatlannak ítélte a Fidesz törekvéseit, és „politikai eszközökkel” történő fellépést sürgetett az esetlegesen megalakuló Fidesz-csoportok „elszigetelésére”. Elvtársainak „bizalmasan” megküldte a Fidesz tervezett programját is. Minderről a ma kormányfői posztot betöltő Gyurcsány Ferenc a közszolgálati rádiónak azt mondta, akkoriban már létező dilemma volt, hogy hatalmi vagy politikai eszközökkel kell elintézni egy vitát. Szerinte levele azt bizonyítja, hogy ő akkor is az utóbbi állásponton volt. Úgy mutatta be az ős-Fideszt, mint amely abban az időben azzal hozott újat, hogy nem titkolózott, élt a civil kurázsival, s ezzel a fiatal demokraták még őnáluk, bátor KISZ-es reformereknél is bátrabbaknak bizonyultak. Gyurcsány Ferenc azt is állította, az 1980-as évek végén (ezt közelebbről nem határozta meg – a szerk.) jött rá arra, hogy „demokratizálni az osztályhatalmat fából vaskarika, itt rendszerváltásnak kell következnie”.
De vajon nem működött-e szorosan együtt a korabeli Kommunista Ifjúsági Szövetség a Fidesz ellen lapunk által dokumentáltan büntetőeljárást és állambiztonsági feladatvállalást szorgalmazó állampárttal? Fráter Olivér, a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet kutatója érdeklődésünkre így felelt: „Az MSZMP és a KISZ kapcsolata teljesen evidens: a KISZ a párt ifjúsági szervezete volt. Ahogyan a KISZ KB egyik programja megfogalmazta: »Részt veszünk a párt politikájának alakításában, elfogadjuk, képviseljük a párt irányvonalát, az azt tükröző kongresszusi és központi bizottsági határozatokat, részt vállalunk megvalósításukból.« Bár a KISZ inkább a párt reformkommunista irányzatához tartozott, magát a két szervezet viszonyát nem terhelték markáns különbségek. Az állampárt és állambiztonság kapcsolatát pedig köztudomásúan az jellemezte, hogy az előbbi volt a feladatmeghatározó, az utóbbi a feladatvégrehajtó.” Fráter itt utalt arra a lapunk hétfői számában szintén közölt anyagra, melyben az MSZMP KB közigazgatási és adminisztrációs osztálya a párt Politikai Bizottságának (PB) azt javasolta, értsen egyet a PB a fideszes szervezők elleni büntetőeljárás elrendelésével, mert attól további polarizációt lehet közöttük elérni.
S hogy akkor mit jelentett a 80-as évek második felében működő KISZ – amelynek 1989 elejétől Gyurcsány a KB-titkára – reformkommunista vonása? A történész szerint az ifjúsági élcsapat érzékelte a társadalmi erjedést, kezdeményezte a hatalomgyakorlás némi modernizációját, a társadalmi párbeszéd felújítását, a rendszer által használt alapdefiníciók (szocializmus, népképviselet stb.) újraértelmezését. „E törekvésekben azonban – magyarázta Fráter – szilárdan a szocializmus platformján állva, dogmatikai alapvetéseit meg nem kérdőjelezve határozta meg önmagát és tevékenységét.” Ezt azzal egészítette ki Fráter, hogy a KISZ élvonalához tartozók szeme előtt célként korántsem a rendszerváltás, hanem az állampárt elitcseréje lebegett, vagyis az MSZMP-vezetésen belüli nemzedékváltás, saját maguk főhatalomba áramlásával.
Gyurcsány Magyar Rádió-beli védekezéséből az következne, hogy létezett a „politikai vita” az egypárti hatalom és a megjelenő alternatív szervezetek között. Fráter Olivér történész azonban úgy vélte, az Ellenzéki Kerekasztal időszakát megelőzően leginkább a rendőrhatóság, az ügyészség és az állambiztonság játszotta a főszerepet az ellenségesnek definiált szervezetekkel szemben. Velük a korabeli politikai vita a virtuális valóság körébe utalható. Az állampárt viszonyulás tekintetében kettéválasztotta az „ellenzéki-ellenséges” szervezeteket. Politikai konzultációt, párbeszédet folytatni azokkal tartotta lehetségesnek, melyek elfogadták a fennálló társadalmi berendezkedést. A Fidesz nem esett a kompormisszumképes megítélés alá, mert programja radikális volt; ezért velük nem kezdődtek politikai tárgyalások.
Hogy ez mennyire így volt, kiderül az MSZMP legfőbb politikai döntéshozó szervének, a Politikai Bizottságnak egyik 1988. szeptember 1-jei határozatából, melyet a Hamvas-intézet kutatója idézett: „Nyílt és aktív politikai agitációra van szükség a Fidesz programtervezetébe foglalt elfogadhatatlan, a stabilizációt veszélyeztető, belpolitikai törekvéseinket zavaró, nemzetközi érdekeinket sértő tételekkel szemben.” A lényeget így foglalta össze Fráter Olivér történész: „A politikai ellenségek, potenciális politikai riválisok ellehetetlenítése, bomlasztása, adott esetben megsemmisítése része volt az állampárt és szervei ellenséges szervezetekhez való viszonyulásának.”