Ez templom, nem múzeum, mi ezeket a padokat használjuk – szögezte le Delényi István viski református tiszteletes, mikor arról kérdeztük, miért döntött úgy a presbiteri gyűlés, hogy kidobja az Árpád-kori templom több mint kétszáz éves padsorait. Delényi tiszteletes – és a presbitérium – határozata értelmében tehát hamarosan kicserélik a nyolcszáz éves templom deszkapadlóját, és mivel a padok javarészt a hajópadlóhoz vannak rögzítve, és a felszedés vélhetően nagyon megrongálná őket, új padokat kívánnak felszerelni. A tiszteletes azt mondja, bár a régi padok valóban nagyon szépek, olyannyira, hogy a festett padvégeket múzeumi tágyakként kiállítanák a harangláb tövében, használni őket nemigen lehet: elgombásodtak, megszuvasodtak, töredezettek, kiszakítják az asszonyok harisnyáját. Az egyházközségi gyűlés szerint többe kerülne a padok megcsináltatása, mint újak vásárlása, sőt ez utóbbi megoldás még egy ok miatt kifizetődőbb lenne: vannak a kisvárosban olyan magánszemélyek, akik szívesen áldoznának nagyobb összeget új ülőalkalmatosságra, de a régiek javítgatására nem.
Elsősorban a határon túli magyar épített örökség megóvásának segítésére a magyar állam évekkel ezelőtt létrehozta a Teleki László Alapítványt (TLA). Főként ezen keresztül juthat magyar költségvetési pénz – természetesen meghatározott céllal – a határon túlra. A TLA hosszú idő óta foglalkozik a kora és szépsége miatt kiemelt értéknek tartott máramarosi Visk református templomával: másfél évvel ezelőtt megtörtént az épület teljes építészeti felmérése, és javaslatokat tettek a szakszerű állagmegóvásra.
A viski templom állagának romlása az öreg épületek tipikus tünetegyüttesét mutatja: a szakszerűtlen utólagos szigetelés következtében a nyolcszáz éves falak természetes nedvesedési-száradási ciklusa megszakadt, a lábazaton megjelent a könnyezőházigomba-fertőzés. A gusztustalan fehéres-barnás lepedék elfedésére a viski gyülekezet jó szándékkal ugyan, de a lehető legrosszabb megoldást választotta: a gombás falakra falambériát szereltek. A gomba ettől aztán új életre kelt, terjedni kezdett: megtámadta a fapadlót, és átterjedt két sor padra. Dr. Vargha Ferenc egyetemi tanár, faanyagvédelmi szakértő, aki a TLA megbízásából elvégezte a padozat szakértői vizsgálatát, úgy látta, hogy kétsornyi, az 1790-es évekből származó padot – ez az összes padnak körülbelül öt százaléka – valóban ki kell dobni, ugyanis a gomba jóvátehetetlenül tönkretette őket. A szakértői vizsgálat szerint a többi padnak – azonkívül, hogy elkoptak, megöregedtek, sok évvel ezelőtt megrágták őket a cincérek és a kopogtatóbogarak, és láthatók rajtuk a nem is olyan régi, ordítóan csúnya és kontár javítgatás nyomai – különösebb baja nincs. Kétségtelen, hogy a templomi berendezésnek csupán egy része származik a XVIII. századból, de a legfiatalabb ülőalkalmatosság is több mint százéves. A különböző korokból származó padok nem teljesen egyformák, azonban stílusukban harmonizálnak, és összességükben szép hatást keltenek. Vargha Ferenc szerint a pótlásokkal együtt alig több mint félmillió forintból valamennyi padot fel lehetne újítani, a fapadlóhoz pedig a kétsornyi korhadt pad alatti részen kívül hozzá sem kellene nyúlni.
Újabb gombafertőzéstől sem kell tartani, ugyanis a TLA szakemberei másfél évvel ezelőtt leszedették a fertőzést terjesztő lambériát, a beteg vakolatot leverték, a falakat pedig fertőtlenítették. Kiderült, hogy a vakolat alól előbukkant Árpád-kori falazás olyan szép, hogy vétek volna újra levakolni. A gyülekezetben felmerült annak lehetősége, hogy kifugázzák a régi köveket, és vakolatlanul hagyják a lábazatot, de ebben az ügyben még nem született végleges döntés.
Delényi tiszteletes értelmezése szerint az történt, hogy az alapítvány leverette a vakolatot, és világ csúfjára úgy hagyta, ezért neki nincs velük több tárgyalnivalója.
Három hete Diószegi László, a TLA igazgatója Visken járt, hogy felajánljon egymillió forintos támogatást a padok és a lábazat rendbehozatalára, cserébe viszont annyit kért volna – ha a tiszteletes fogadta volna –, hogy az általuk delegált műemlékvédelmi szakemberek felügyeljék a szakmai munkát. Ajánlatát levélben is megfogalmazta, és elküldte a református gyülekezet fejének.
A viski falusi turizmus vezetője, a gyülekezetben nagy tekintélynek örvendő Ötvös Ida tanárnő annyit fűzött hozzá a történtekhez, hogy a jelenlegi presbitérium a gyülekezet szűk körét jelenti, a többség nem ért egyet vele, a szavazásról nem is tudtak. Minden erejükkel meg fogják akadályozni, hogy elpusztuljanak a gyönyörű padok, hiszen a turisták azért keresik fel az egykori koronaváros templomát, hogy eredeti állapotában láthassák.
Amennyiben mégis kidobnák a padokat – pontosabban a tiszteletes tervei szerint aki akarná, hazavihetné őket –, a Teleki László Alapítványnak semmiféle jogosítványa nem lenne, hogy ezt megakadályozza, az ukrán műemlékvédőket pedig – ha vannak ilyenek egyáltalán – egy cseppet sem izgatják a viski padok.
Az alapítványnak azt sem sikerült megakadályoznia annak idején, hogy radiátorok kerüljenek az ősi falak közé, pedig néhány tél elég volt ahhoz, hogy szemmel látható legyen a nyolcszáz éves épület természetes hőháztartásának megzavarásával keletkezett kár: a festett mennyezet repedezik, a padokról pereg a festék, a nénikék lába viszont továbbra is fázik, ugyanis mint tudjuk, a meleg levegő felfelé száll.
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
