Történelmi jövő

Rejtőzködő Magyarország

Vékonyka füzetet nyomtatott ki a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1938-ban a szerző kiadásában. Az író, Péchy Henrik nyugalmazott főtörzsorvos nem a szakmájához kapcsolódó kérdésekre keresett választ, hanem a világtörténelemben rejlő nagy összefüggésekre kívánt rámutatni 88 oldalnyi terjedelemben. Sokat elárul munkájának maximalista címe: A történelmi hullámelmélet és a történelmi jövő kiszámítása – I. közlemény. A folytatás tudtommal sohasem jelent meg, így e munka ma már első és utolsó közleménynek tekinthető.
Napjainkban ritkán fellelhető kiadvány a főtörzsorvos történetfilozófiai elmélkedése. Ez részint azzal magyarázható, hogy nem túl nagy példányszámban jelent meg A történelmi hullámelmélet, részint pedig azzal, hogy 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány Péchy Henrik többi művével együtt ezt is indexre tette: „Meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könyvkiadó vállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az magyar vagy más nyelven jelent meg” – kezdődik az emlékezetes törvény, amelyet hosszú címlistával egészítettek ki.
Péchy Henrik esetében és az adott történelmi kontextusban nem alaptalan a szigor: a főtörzsorvos szerző 1937-ben A magyar nemzetiszocializmus politikai és gazdasági programjával rukkolt elő, ezt megelőzően pedig a Neokapitalizmus (újkapitalizmus) – Megsemmisülés vagy új élet című gazdaságfilozófiai elmélkedésével örvendeztette meg az olvasóközönséget. Péchy Henriket ugyanis behatóan foglalkoztatták a világ eseményei és – ami talán nem különösebben meglepő – a marxizmus is. Persze vitatkozott a marxizmussal, a maga módján igyekezett cáfolni – és felhasználni is –, ám tagadhatatlan, hogy felszínesen bár, de hatást gyakorolt gondolatvilágára. Életéről és haláláról kevés adat áll rendelkezésre. Főtörzsorvosi pályafutásának legemlékezetesebb állomása alighanem a Novara hadihajón töltött időszak volt az első világháborúban. A Turán Társaság alapítója, sőt 1935-ben Szálasi Ferenccel és Taby Árpáddal megalakította a Nemzet Akaratának Pártját. Közéleti életet élt, előadásokat tartott a marxizmusról és a hungarizmusról. 1948-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A történelmi hullámelmélet amatőr bölcseleti problémafeltevése azonban áttételesen minősíthető nemzetiszocialista gondolkodásúnak. Inkább csak az érdeklődő, de tudatlansága miatt bosszantó dilettantizmus süt belőle, némi szociáldarwinista beütéssel. Péchy a történetírás történetét a bevezetésben két oldal terjedelemben intézi el, megállapítva, hogy szerény munkája szemben áll az uralkodó marxizmussal és a szellemtörténettel egyaránt. Ezt követi a világtörténelem áttekintése, különös tekintettel a háborúkra és forradalmakra. Ez utóbbiakat jobb- és baloldali forradalmakra osztja, jellegük alapján nagy, közepes, közbeeső és helyi forradalmakra. Különös, de épp a forradalmak taglalásánál fogalmazta meg legtöbb aktuálpolitikai üzenetét és felismerését, általában szöges ellentétben a nemzetiszocializmus ideológiájával. Például: „Mert a mindenkori államférfiak jól jegyezzék meg, hogy oktalan az az álláspont, hogy egy nemzet a rend mindenkori formáinak feláldozható!” Vagy: „Bizarr tény, hogy a forradalmakat sohasem a legsúlyosabb helyzetben levő proletariátus valamely tagja, hanem törvényszerű vaskövetkezetességgel egy izgága, egzaltált, nagyravágyó, elégedetlen, esetleg anyagilag is leromlott arisztokrata, mellőzött főtisztviselő, illetve főtiszt indítja meg…” Péchy a forradalmakon kívül megemlít szellemi mozgalmakat egy oldal terjedelemben, valamint gazdasági mozgalmakat négy sorban. Ezt követik a nem túl bonyolult számítások, a „történelmi prognózisok”, majd azok a lelkes igazoló levelek, amelyek a szerző számításának pontosságát hivatottak bizonyítani. Vegyes a kép: az igazolók között sokféle ember található a nyugalmazott államtitkártól a szentendrei postamesterig. Az utókort persze nem a történelmi események igazságtartalma érdekli leginkább, hanem azok, amelyeket pécsújfalusi Péchy Henrik nem ismerhetett. Szerencsére a prognózisokat egészen 2100-ig közölte a történelmi jövő megalkotója, így van lehetőségünk elméletének igazságát ellenőrizni. Az olvasót segíti az eligazodásban a könyvhöz mellékelt grafikon. A jövőre vonatkozó utolsó határozott mondat ez: „Az összes hírlapi véleményekkel… ellentétben… 1938. évben világháború nem lesz….” Ez rendben is lenne. Csak sajnos a következő években sem szerepel a grafikonon a „háború hullámalakzata”, s így „békepontot” is hiába keresnénk 1945-nél.
Az 1950-es évnél viszont csúcsértéken található az abszolutizmus. 1954-nél „közbeeső forradalom” hullámalakzata látható, s mint a forradalmak szöveges értékeléséből kiderül, ez az észak-amerikai fasiszta forradalom lesz, amelyet 1961-ben békekötés követ. 1972-ben középforradalom rázza meg Európát, ekkor fog uralomra jutni a nemzetiszocializmus az egész világon. A második világháború 1980–1990 között várható. Ugyanakkor 1982-ben jobboldali forradalom szerepel. Az ezredfordulót szintén egy középforradalom teszi változatossá, és 2005-ben egyre erőteljesebb abszolutisztikus törekvések figyelhetők meg, amelyek 2015-ben érik el csúcsukat. 2021-ben békekötésre számíthatunk (háborút itt sem jelez a rajz), amelyet azonban azonnal egy középforradalom követ. A második „pigmentháború” 2023-ban robban ki, és 2041-ig tart majd. Így állunk. A legközelebbi hatalmas méretű baloldali világforradalomra 2046-ig kell várnunk, amikor is az őstermelők és a szintetikusan termelők összeütközésére számíthatunk. A magyarság talán utolsó nagy katasztrófája 2088–2105 között várható a harmadik nagy „pigmentháború” eredményeként.
Sületlenség? Ki-ki döntse el maga. De nem zagyvább és mégis nyugtalanítóbb a főtörzsorvos elmélete, mint sok egyéb hosszú távú prognózis az emberiség jövőjéről. Így aztán igazán kár volt A történelmi hullámelmélet példányait indexre tenni és papírmalmokban megsemmisíteni. Mert ha a jövőre vonatkozóan kevés biztos pontot mutat is, a harmincas évek zaklatottságáról annál többet elárul.