Ha a Dísz tér irányából, a Hunyadi János utca felső végéről indulunk lefelé a várnegyedből, jobb kéz felől az épület oszlopos bejáratát és klasszicizáló nyugati homlokzatát pillantjuk meg. Ugyanaz a homokszínű, elegáns süttői mészkő borítja, mint amellyel most a Parlamentet burkolják. Ha a Hunyadi János utca alsó szakaszára vezető Király lépcsőn sétálunk lefelé, és visszanézünk, a zöld lombsátorból kibontakozó, lépcsőzetesen kialakított villa vasbetonvázát látjuk. Az alsó szinten, a házfalakon belül megőrzik az építkezést megelőzően ott feltárt török kori védmű, az Aranybástya maradványait. Innen megfigyelhető, milyen lenne az épület kívülről, ha az első és a második szint Dunára és a vároldalra néző falait a tervező Kerényi József Kossuth- és Ybl-díjas építésznek, a Műegyetem tanárának eredeti tervei szerint alakíthatnák ki. A telken 1871 és 1946 között az Ybl Miklós által tervezett, majd elpusztult Lónyay-, illetve Hatvany-palota állt. A tervező ezt idézi tömegében, méreteiben, bizonyos részleteiben.
– Visszaidézem, de nem másolom – hangsúlyozta a tervező.
A jogerős építési engedély vakolt falú épületre szól, ezt kompromisszumként elfogadta a tervező, hogy megkezdődhessen az építést megelőző régészeti feltárás, de jelezte, hogy nem ért egyet vele. Az eredeti terv (süttői mészkőborítás, üvegfal a déli és északi homlokzat egy részén) visszaállítására vonatkozó kérelmet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) mint szakhatóság nem fogadta el. A kerület illetékesei pedig egy ideje úgy értelmezik a rendezési tervet, hogy abban csak a hajdani Ybl-villa másának van helye.
A másodfokú építési hatóság viszont – akkor még Országos Műemlékvédelmi Hivatal – ezzel ellentétben 1999 áprilisában kelt szakvéleményében a következőket írta: „Az új épület a jóváhagyott városrendezési szabályzat előírásainak megfelelően építhető. Külső megjelenésében azonban műemlékvédelmi igény, hogy a megoldás történeti szempontból ne legyen megtévesztő, azaz egyértelműen leolvasható legyen (például anyaghasználatából), hogy valóban új épületről van szó.”
Az épített környezet védelmének és restaurálásának alapelveit rögzítő, 2000-ben kiadott krakkói charta is azt mondja ki – idézte Sasvári Gabriella, a tulajdonos kft. ügyvezetője –: „Műemlék egészének vagy jelentős részének »az épület eredeti stílusában« való rekonstrukcióját el kell kerülni. A fontos építészeti jelentőséggel bíró egészen kis részek rekonstrukciója kivételesen elfogadható, ha a rekonstrukció vitathatatlanul pontos dokumentációk alapján készül. Ha az épület használhatósága megkívánja, nagyobb térbeli és funkcionális egységek helyreállítása a kortárs építészet eszközeivel elfogadható.”
(Itt még csak nem is műemlék-rekonstrukcióról van szó, hanem egy történeti-műemléki környezetbe illesztendő vadonatúj épületről, környezetalakításról. Nem véletlenül adta Szentkirályi Zoltán „A Csónak utca, Magas utca, Király lépcső által határolt terület környezetalakításának terve” címet Kerényi József tervéről készült opponensi véleményének.)
Az építtető-beruházó olyan épületet akar létrehozni – mondta Sasvári Gabriella –, amely minden hatályos szabálynak megfelel, ezért tartja fontosnak az átláthatóságot és a nyitottságot az egész folyamatban, nem csak a házon.
A beruházó-tulajdonos – egy százszázalékosan hazai tulajdonban lévő kft., amely ennek a palotának a felépítésére alakult meg – azért alakíttatott ki „mintasarkot” az épületen belül, azért szervezett október végén nyílt napot, majd házbejárást a sajtónak, hogy a nagyközönségnek is bemutassa a tervező eredeti elképzelését. Az építkezést ezután ideiglenesen leállította, és műemléki tervtanács összehívását kérte abban a reményben, hogy sikerül meggyőzni a hatóságokat arról, hogy a XXI. századi építészetben használt eljárások összebékíthetők a hagyománytisztelettel.
A telek beépítésének története önmagában is érdekes. Ybl Miklós Lónyay Menyhért, az Andrássy-kormány pénzügyminisztere, későbbi miniszterelnök számára tervezte a palotát. A Városszépítő Bizottmány adta rá áldását, a munkákat a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ellenőrizte. (Ez volt az első és utolsó olyan szervezet, amely a hatalomnak nem engedett beleszólást építészeti ügyekbe.) Yblt többször támadták miatta, pedig hatalmas munkát végzett, 42 méteres szintkülönbséget hidalt át a mai Hunyadi János utcai fönti bejárat és az alsó szint között – rendkívül egyszerű megoldással. Két támfalat építtetett, és ezzel lehetővé tette az alsóbb részek (a mai Magas utca és a Hunyadi János utca lenti része) utcasoros beépítését. Mindeközben meg kellett terveznie a várnegyed teljes közmű- és vízellátását.
A villa 1871 karácsonyán kapta meg a lakhatási engedélyt. A húszas évektől a műgyűjtő Hatvany Ferenc lakott benne, szalonjának falait ekkor főként francia impresszionisták képei díszítették, köztük azok, amelyeket eddig hiába próbáltunk visszaszerezni Oroszországtól. A házat 1944-ben bombatalálat érte, kiégett, de 1946-ban még állt, akkor bontották le. A telket nem államosították, az a rendszerváltozás után is a Hatvany család tulajdonában maradt. A fent jelzett kft. 1996-ban vásárolta meg az örökösöktől.
A terület régészetileg nyilvántartott és védett, Gerő Győző régész itt találta meg 1959–1960-ban az 1685-ben épült Aranybástyát. A Lónyay-villa erre épült rá annak idején. 1997-ben Magyar Károly végzett itt szondázó ásatást. A beruházó 2000–2001-ben elvégeztette a terület teljes régészeti feltárását, ekkor derült ki, amit korábban senki sem tudott: hogy ez a terület is lakott volt már a középkortól.
– Mindenkinek ilyen beruházót és tervezőt kívánok – mondta Tóth Anikó, az ásatást vezető régész, amikor az együttműködésről kérdeztük. – Mindennek örültek, mindenben támogatták a munkánkat, és példaszerűen gondoskodnak a feltárt emlékek bemutatásáról.
Az új tulajdonos 1996-ban kikérte a hivatalos helyszínrajzot, azon a telek 31-es építési övezetbe sorolva építési telekként szerepelt. A főváros elfogadta Kerényi Józsefnek azt a javaslatát (amellyel az opponens Szentkirályi Zoltán is egyetértett), hogy a diplomáciai célokra tervezett új épület tömege, párkánymagassága azonos legyen az Ybl-villáéval, jelenjenek meg rajta régi stílusjegyek, de az egész ne legyen másolat. A homlokzat díszei, a fő- és osztópárkányok, mellvédek, nyíláskeretek Ybl meglévő tervei szerint készültek, erre a bejárat mellett emléktábla hívja fel a figyelmet.
Ezen a környéken, tekintettel a csillagászati négyzetméterárakra, a kerületi rendezési terv 75 százalékos beépítést enged. A Kerényi Stúdió által javasolt terv ennél jóval kisebb beépítésű. A palota mintegy 2400 négyzetméteres telken áll, ebből 1950 négyzetméter zöld terület, 518 négyzetméteres tetőkerttel. Három szintje a föld felett, kettő alatta épül meg, de ez a kettő is kap természetes fényt. Az első emeleti teraszról jól látszik, hogyan fogja a domboldalt az Ybl által építtetett támfal. Legalul, az új falakon belül áll a török kori Aranybástya és a belső támpillérek sora. Gyönyörű tér jött itt létre a történelmi kőfalak megtartásával. (Ezeket a termeket a nagyközönség előtt is megnyitják meghatározott időben, hetente, a Király lépcső felőli bejáraton.)
A tulajdonos-beruházó saját kivitelezésben építi a villát, a jövő év végén szeretné átadni. Eddig tizenegy vevőjelölt jelentkezett rá, de Sasvári Gabriella hangsúlyozta: a tulajdonos nem eladni akarja az ingatlant, hanem egészében bérbe adni. Diplomáciai rezidenciának vagy közösségi épületnek szánja – lakások kialakításáról szó sincs.
A Dunára és a vároldalra néző homlokzatra korszerű üvegfalat képzelt el Kerényi József vakolt fal helyett – antireflexiós, tehát nem tükröződő üvegből. Amint tőle megtudtuk, ennek a Magyarországon most először kipróbált japán technológiának az a lényege, hogy kéthéjú, átszellőztetett üvegfelületet hoznak létre, amely tökéletes hőszigetelőként szolgál – hőszigetelő üveg nélkül. Fontos szempont, hogy elkerülhetővé teszi a hőszigeteléshez nélkülözhetetlen, ám látképet rontó fémprofilok használatát. Az üvegfal külső héját háromrétegű ragasztott, zöldre színezett biztonsági üveg alkotja, a belsőt két színtelen üvegtábla. A kettő között ötven centiméteres belső zárt tér jön létre, amely megegyezik a korábbi villa falvastagságával. A két héj között folyamatosan áramoltatható a levegő, és itt helyezhetők el a távirányítóval mozgatható árnyékolók is. Ezzel a megoldással az összes üvegfelület csak tizennégy százalékkal lenne több a házon. Az így kialakított hőszigetelő üvegfal nem tükröz, tehát „nem villog ki” a környezetéből, és látni engedi azt a fantasztikus panorámát, amelyhez fogható ma már nemigen van Budapesten.
A 2000–2001-es ásatást Tóth Anikó, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) régésze vezette. Tőle tudjuk, hogy először egy hódoltság kori magyar temető sírjai kerültek elő kizárólag „civilek”, férfiak, nők, gyermekek holttesteivel, majd egy XIV–XV. századi téglapadlós ház, kisebb falmaradványok és egy pince, amelyet a XIII. századtól kezdve többször bővítettek. A 27 kisebb-nagyobb, XIII–XV. századi gödörből középkori edényeket, vízelvezető csatornák maradványait, sok jó állapotban megmaradt faanyagot, hordóalkatrészt, rengeteg növényi maradványt találtak. Egy XIII. századi ép edénykében 14 darab IV. Béla kori ezüstpénz rejlett. Feltártak két kövekkel kirakott török kori utat is. A planírozási rétegben nagy mennyiségű értékes kínai porcelántöredékre, perzsa díszkerámiára bukkantak. A legszebb leleteket az idén nyáron a BTM-ben megrendezett időszaki kiállításon mutatták be.
