Wang Qiang szerint a főzés is művészet

Wang Qiang úr kitölti a gabonapálinkát; koccintunk, tüzes ital, jól lefojtja a száznapos tojást. A nyolcadik kerületi Luther utcában ülünk, odakint szakad az őszi eső; esernyőjüket rázzák az érkező vendégek. Többségük kínai. S hogy miért ide járnak ebédelni? Mert Wang ritka madár: tradicionális lanzhoui konyhát működtet a magyar fővárosban. Különösebb felhajtás vagy reklám nélkül, pedig – és ebben az országos hírű ínyenckör, a Lucullus Baráti Társaság alelnöke és szóvivője, Turóczi Gábor is megerősít – a Lanzhou étterem a legjobb kínai „étekműhelyek” egyike Magyarországon.
Wang Qiang úr szépen beilleszkedett Magyarországon, azt mondja, idegengyűlöletnek nyomát sem érzi, szeret itt élni. Tizenhárom éve hagyta el Pekinget, és már szerepelt hazai újság címlapján vagy a Kossuth rádióban is. Nem is akárhogyan: disznót vágni volt, faluhelyen. Wang a lucullusi barátok által már egy Márton-napi libalakomán is részt vett Szécsényben. Mondják róla, ha megkóstol egy ételt, azt mindig igyekszik elkészíteni. Kedvence a csülkös babgulyás, a gulyásleves, a cigánypecsenye vagy a sült csülök tormával.
Kínában Wang szerint nyolcféle nagy konyhaművészeti irányzat létezik, ám a lanzhoui konyha nem sorolható be egyikbe se; a város sajátos gasztronómiája elsősorban a különleges tésztára épül. A konyha alakulását nagyban befolyásolták a közép-ázsiai és mongol ételkészítési szokások, konyhájára így a nehezebb, csípős ételek jellemzők, a lanzhouiak sok húst fogyasztanak és rengeteg chilit használnak. A Luther utcai étekműhelyt tősgyökeres lanzhoui szakácsok teszik eredetivé. A Lucullus Baráti Társaság slow food mozgalma is innen indult: életre hívói felfigyeltek arra, hogy sok kínai étkezik itt, hát kóstoltak. Köztük volt egy neves magyar sinológus és egy kung-fu mester, mindenki hozzáadta az esthez a maga szaktudását. Miközben Turóczi Gábor a Lucullus Baráti Társaság jövőjéről mesél, Wang bemutatja büszkeségeit: a csípős szójaszószban hempergetett húsos táskát, a száznapos tojást szójababcsírával, pácolt sertésfüllel, csülökkel és uborkával üvegtésztaágyon, a tofut hagymával, a currys marhahúst, a mentával és hússal töltött padlizsánt, a csirkesaslikot paradicsomos öntettel, a nagyon csípős pirospaprikával fűszerezett, szárazra sült birkát és a hagyma formájú, de nem hagymaízű yo-cajt.
Wang Qiang szerint a főzés művészet, és kultúrát tovább kell adni: csütörtökön a kínai nagykövetség kulturális attaséjának jelenlétében útjára indítják az ország első kínai étekmesterkurzusát a Lucullussal közösen. A különleges ízvilágú és egészséges kínai konyha titkairól lekerül a lepel.
Tudják, nem olyan ijesztő a száznapos tojás, nincs jobb a sült disznófülnél, és a lanzhoui tésztát talán nem csak Lanzhouban és a Luther utcában tudják hajtogatni. Otthon is lehet próbálkozni.
Mielőtt kilépek az esőbe, Wang Qiang kitölt még egy csésze jázminteát.
Gondolom, lélekmelegítőnek.