Míg külföldön jó néhány elemző, köztük a BBC tudósítója is azt latolgatja, vajon „narancsszínbe borulnak-e a kazah jurták” a tegnapi választások után, Almatiban semmilyen jel nem utal a változásokra. Az átlag kazah meglehetősen közömbösen kísérte figyelemmel már a lagymatag választási kampányt is. A minden közvélemény-kutató szerint magasan, 70 százalék körüli népszerűséggel vezető, az országot a függetlenné válás óta irányító Nazarbajev személyesen nagyon részt sem vett a kampányban, a négy ellenzéki jelölt azonban még így sem tudta magára irányítani a többség figyelmét.
Nem véletlenül, hiszen az olajban, földgázban és ásványkincsekben gazdag ország gazdasági növekedése az utóbbi években meghaladta a posztszovjet térség átlagát. A kazahok túlnyomó többsége nem felemelő élményként élte meg a grúz és ukrán változásokat sem, a szomszédos Kirgizisztán káoszba, anarchiába fordult „színes” forradalmától pedig még az egyébként elégedetlenek is visszarettentek. Így aztán a hírek szerint egyedül a mintegy másfél ezer nemzetközi megfigyelő körében tapasztalható némi izgalom. Hiába volt ezúttal már tévévita is, néhányan eleve bírálták a választások tisztaságát az esélyegyenlőség hiánya miatt.
A választások nyugati megítélését tekintve azonban mérvadóbb a washingtoni Jamestown Foundation munkatársának, Vladimir Socornak a The Wall Street Journalban írt elemzése, amely kiemelve a stabilitást és Nazarbajevnek az energiaszektorban a külföldi befektetések iránti nyitottságát, Közép-Ázsia mintaországának nevezi Kazahsztánt.
origo.hu
Kevésen múlt a tragédia – apja légpuskájával lőtte fejbe magát egy kisfiú Budapesten
