Forgatókönyvek

Élénk visszhangot váltott ki a varsói bejelentés az orosz sajtóban is. A moszkvai lapok – ismertetve a dokumentumok titkosításának feloldásáról szóló híreket – Radoslaw Sikorski védelmi miniszter szavait idézik: „Lengyelországot halálos veszedelembe sodorta a kényszerű hidegháborús szövetség.” Az Izvesztyija megjegyzi, hogy Varsó a jelek szerint nem sokat tanult a történtekből, mert ellenkező előjelű, az amerikai rakétavédelmi rendszer számára történő felajánlkozásával szintén az ország biztonságát kockáztatja.
A védelmi miniszter sajtótájékoztatóján ismertetett 1979-es, nukleáris csapást modellező gyakorlat terveivel kapcsolatban orosz szakértők megjegyzik, hogy mindez az akkori globális szembenállás realitásait jelzi. Amint az orosz védelmi minisztérium mellett működő, a nukleáris fegyverzetek fejlesztésének és felhasználásának problematikájával foglalkozó intézet egykori igazgatója, Vlagyimir Dvorkin fogalmaz, a civil szemmel megdöbbentő forgatókönyvek mindennaposak a katonai gyakorlatban. A hadvezetések ugyanis a tervezésben mindig a legrosszabb eshetőségből indulnak ki, és igyekeznek maximálisan kihasználni a rendelkezésükre álló lehetőségeket. A szakértő friss példaként megemlíti, hogy az amerikaiak a nemzetközi konvenciókat felrúgva Irakban fehér foszfort, Jugoszláviában pedig gyengített uránt is bevetettek. Ezt a negatív gondolkodást tükrözi a Sikorski által nem kevés propagandisztikus éllel bemutatott gyakorlat terve is. Ilyen forgatókönyvekben nemcsak Moszkvában gondolkoztak, hanem Washingtonban, Londonban és Párizsban is. Hasonló terveket már a katonai főiskolások is készítettek tanulmányaik során. Dvorkin megjegyzi, hogy ilyenek ma is léteznek, amikor Oroszország és az Egyesült Államok már nem ellenségek, hanem partnerek. Példaként felhozza, hogy a Pentagon napokban tartott egyik hadvezetési gyakorlata egy Oroszországra mért atomcsapást modellezett, miközben Moszkva egy minden rakétapajzson áthatoló rakétát tesztelt.
Az orosz lapok felteszik azt a kérdést is, hogy miért készül Varsó helyet adni az amerikai rakétavédelmi rendszer bázisainak, ha oly szörnyűnek tartja egy atomháború következményeit, mint azt Sikorski lefestette. A Gazeta Wyborcza és a Guardian is hírt adott róla, hogy előrehaladott tárgyalások folynak Washingtonnal elfogórakéták telepítéséről. A szakértők megjegyzik, Amerika a potenciális veszélyforrások közelébe helyezi ki rendszerét, a kilövés után, még felszálló ágban ugyanis nagyobb az esély a rakéták semlegesítésére. A Fehér Ház retorikájában lehetséges ellenfélként Iránt, Észak-Koreát jelöli meg, a Lengyelországgal és más térségbeli országokkal, köztük Magyarországgal folytatott ilyen jellegű tárgyalások ugyanakkor azt mutatják, hogy Washington Oroszországra is figyel. A moszkvai lapok felhívják a figyelmet, hogy a lengyelországi rakétabázisok megvalósítás közelébe érő terve logikus ellenlépésekre készteti Oroszországot, ami nemcsak a Topol–M-mel kapcsolatos fejlesztéseket jelenti, hanem az Iszkander–M operatív-taktikai komplexumok kalinyingrádi, esetleg belorussziai telepítését is. Az Izvesztyija nem minden él nélkül veti fel, hogy a dolgok alakulásának jelenlegi menetét látva Varsó húsz év múlva újabb titkos dokumentumokat szabadíthat fel, csak akkor már a NATO agresszív terveiről számolhat be egy jövendő védelmi miniszter.