Hazugságspirálban

Az MSZP a Gyurcsány-kormánnyal karöltve a hazugság eszközétől sem riadt vissza az elmúlt két hét áramárvitájában. A hazugsággyár egyik kulcsfigurája a Népszavától kormányzati pozícióba landoló Gál J. Zoltán. Az igaztalan vádak sulykolása egyértelműen azt jelzi, hogy Orbán Viktor áramárcsökkentésre tett javaslata óriási zavart okozott a kormány kommunikációs gépezetében. De érdemes néhány mondat erejéig felidézni, hogy miképpen bontakozott ki a most tapasztalható zűrzavar.
Két hete a Fidesz elnöke luxusprofitot emlegetve bírálta az áramcégek aránytalan nyereségét, és a probléma elhárítása érdekében cselekvésre szólította fel a kormányt. Kóka János gazdasági minisztert, az SZDSZ ifjú reménységét elragadta a hév, és Orbán Viktor felszólalására a következőket mondta: „Én azt javaslom, hogy itt és most, ezen a ponton térjünk magunkhoz. A luxusprofit bevezetése – mint fogalom – a politikai közéletbe, ne haragudjon, elnök úr, hogy azt mondom, de nevetséges. Körülbelül olyan nevetséges, mintha azt mondanánk, hogy töröljük el az árat, legyen minden ingyenes.”
Azt már akkor lehetett tudni, hogy Kóka János tapasztalatlan politikusként a lehető legrosszabbul reagált az elhangzottakra. Ezt egyébként leginkább az bizonyítja, hogy azóta az áramár ügyében hallgat. Igen furcsa helyzet ez, hiszen a gazdasági miniszter lenne elvileg a témagazda. Mi történhetett? Nyilván Gyurcsány Ferenc is érezte minisztere végzetesnek tűnő baklövését, és előhúzta a cilinderből az eddig mellőzött Gál. J. Zoltánt, aki minden idők leggyorsabban fejlődő energetikai szakemberévé avanzsált.
A volt kormányszóvivő színre lépésével megkezdődött az ámokfutás. Kóka János véleményével szemben az államtitkár a következőket jelentette ki: „A kormány a tárgyalásokat már hónapokkal ezelőtt megkezdte, sőt a szolgáltatókkal már megállapodást is kötött a nyereség csökkentéséről. Ennek eredményeként 14 milliárd forint viszszakerül a fogyasztók zsebébe. A kormány november 10-én, vagyis két héttel Orbán elnök úr felszólalása előtt az erőművekkel is megkezdte a tárgyalásokat az árcsökkentésről.”
Mi folyik itt? A gazdasági miniszter nem tudta, hogy miről tárgyal a kormány? Korábbi kijelentését szem előtt tartva tehát vagy hazudott, vagy tökéletesen alkalmatlan a posztjára. De ne álljunk meg itt! Gál J. Zoltán ugyanis tartogatott még meglepetéseket. A védekezés helyett a támadást választva szemrebbenés nélkül közölte az Országgyűlésben: „Van-e ma a villamos energia terén hatósági árszabályozási jogköre a kormánynak? Nincs! Pontosabban már nincs. Merthogy volt, tisztelt Országgyűlés, csak az Orbán–Torgyán-kormány megszüntette azt, méghozzá a villamos energiáról szóló törvénnyel, amelyet 2001. szeptember 21-én Orbán Viktor gazdasági minisztere terjesztett a parlament elé. Az a törvény iktatta ki ezt a jogkört, amelyet 2001. december 18-án Orbán Viktor maga is támogatott szavazatával.”
Gál J. Zoltán hazudott, hiszen – mint az később egyértelműen kiderült – az Orbán-kabinet a villamos energia tekintetében a hatósági árszabályozás lehetőségét változatlanul hagyta. Az áremelkedés ebben a ciklusban negyvenszázalékos volt, a kormány nem élt jogkörével, nem avatkozott be az árakba. Gál J. Zoltán parlamenti napirend előtti felszólalása egyébként amiatt is érdekes, mert bár szavait Orbán Viktorhoz intézte, hazugságaira nem más, mint Petrétei József igazságügy-miniszter válaszolt. Gál J. Zoltán beszéde kizárólag a zavarkeltést szolgálta. Ezt fejelte meg egy sajtótájékoztatón a következő bejelentéssel: „Matolcsy György, a gazdasági tárca akkori vezetője 2001 végén olyan rendeletet alkotott, új árképletet határozva meg, amely érdemben – 1,7, illetve 8 milliárd forinttal – megemelte a két erőmű nyereségét, ráadásul az évente csökkenő rendelkezésre állási díjat növekvőre változtatta. Ez felveti a hűtlen kezelés elkövetésének gyanúját.”
Persze kiderült, Gál J. Zoltán ismét nem mondott igazat, mivel az árszabályozási képlet módosításával az előző kormány éppen az áramcégek nyereséget kívánta csökkenteni. A képlet módosítása pedig a privatizált áramszolgáltatók esetében már 2001-ben a korábbi profitok jelentős, 20 százalékos csökkentését hozta. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy Gál J. Zoltán a sajtótájékoztatót a délelőtti órákban tartotta, míg az elhangzottak tényszerű cáfolata közlemény formájában a kora esti órákban jelent meg. Azt csak a jó ég tudja, hogy a Fidesz vagy Matolcsy György miért tétlenkedett órákon át, hiszen az elektronikus médiumok egész nap csak a szocialista államtitkár szavait szajkózták, mindenféle ellenzéki reakció nélkül. A hazugságok ellen az egyetlen fegyver a gyors, közérthető cáfolat, megtoldva egy személyiségi jogi per indításával. A Fidesz ebben az esetben egyik kritériumnak sem tudott megfelelni. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy annak a kormánynak az államtitkára beszél általa feltételezett bűncselekmények elkövetéséről, amely a magyar kis- és középvállalkozások számára – jelentős károkat okozva – törvényellenes módon késleltette az áfa-visszaigénylések kifizetését.)
Hogy teljes legyen a kép, nézzük meg, hogy 2001-ben milyen érvekkel utasította el a Magyar Szocialista Párt a Matolcsy György gazdasági miniszter által beterjesztett villamos energiáról szóló törvényjavaslatot! Idézzük az MSZP akkori vezérszónokát, Podolák Györgyöt: „Általánosságban elmondható, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat minden lényeges kérdés rendezését a kormány hatáskörébe utalja, hogy majd rendeletben szabadon állapíthassa meg az energiapiac szabályozásának sarkalatos pontjait. E törvényjavaslattal a kormány tulajdonképpen biankó felhatalmazást kér az Országgyűléstől arra, hogy saját belátása szerint, az Országgyűlés ellenőrzése nélkül állapíthassa meg a villamosenergia-piac alapvető szabályait. (…) Ma úgy néz ki, hogy a kormánynak hatalmában van és nagyon szereti az árakat értékük alatt és piacidegen módon meghatározni. Ez pedig véleményünk szerint tarthatatlan állapot.”
Ezeket az érveket hangoztatták 2001-ben a szocialisták. Vagyis Podolák György fő problémája – amelyet pártja nevében fogalmazott meg – éppen az volt, hogy az energiapiac lényeges kérdései a kormány hatáskörébe kerülnek, és hogy a kormány nagyon szereti az árak területén a piacidegen módszereket, vagyis azokba szívesen beavatkozik.
Csak kiderül az igazság. Az MSZP parlamenti padsorai tele vannak kicsike szélkakasokkal, akik szédítő gyorsasággal pörögnek. Példát mutat számukra vezérük, Gyurcsány Ferenc, aki néhány hónapos kormányzása során képes volt eljutni a nagy jóléttől az éhséglázadás víziójáig.
Mi jöhet még? Azt talán nem éljük meg, hogy Gyurcsány Ferenc vállon löveti magát egy mesterlövésszel, és nemzeti hőst kreáltat magából. Inkább a Megasztár a neki való terep. Ott a reflektorok kereszttüzében kedvére pózolhatna a köztársaságért, a vidékért, Budapestért, a gyerekekért, a felnőttekért, Kláráért…