Az áttelepedés nélkül megszerezhető magyar állampolgárság igénye a Délvidékről indult. Alig több, mint egy évvel az eredménytelen népszavazás után elmondható-e, hogy begyógyultak a sebek?
– Sajnos az elmúlt egy év nem hozta meg a várt közeledést az anyaország és a határon túli magyar közösségek között, nem hozta meg azt az oldódást, amire szüksége lett volna a magyar nemzetnek a december 5-i trauma után. Tetszik vagy sem, tudomásul kell venni, hogy a népszavazás megosztotta a nemzetet. S ami sokkal súlyosabb: hosszú időre leszakította a nemzettestről a határon túliakat. A kormány által követett kis lépések politikája megkísérelte ennek a traumának az oldását, sikertelenül. Személyes tapasztalat szerint a belpolitikai csatározások, a választási előkészületek nem engedik a probléma áthatóbb, gyorsabb megoldását.
– A kormány sok mindent ígért az utóbbi egy esztendőben: nemzeti vízumot, különleges személyi igazolványt, Szülőföld Alapot. Hogyan vélekedik ezekről a javaslatokról?
– Ezek a javaslatok kísérletek a probléma enyhítésére. Ugyanakkor sem a nemzeti vízum, sem a görögigazolvány nem adja meg azt a lehetőséget, amit a magyar állampolgárság intézménye adna a határon túli magyarságnak. Ezek kísérletek csupán, ráadásul nem teljesen átgondoltak. A kormány feldobott néhány labdát, amelyekről lassan kiderül, hogy alkalmazhatatlanok. Olyan mézesmadzagokat húznak az orrunk előtt, amelyeket arra szánnak, hogy enyhítsék a keserűséget.
– A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a referendum évfordulóján felvetette: az idén még egyszer belefogna az aláírásgyűjtésbe, az újabb népszavazás megszervezésébe. Jó ötletnek tartja ezt?
– Én már a korábbi kezdeményezés idején is elmondtam, hogy hazardírozás az, amit a világszövetség tett a első népszavazás kierőszakolásával. A figyelmeztetésem sajnos beigazolódott. Az akciót nem gondolták át, a kérdést rosszul fogalmazták meg. A trauma egyik fő okozója éppen az MVSZ. Ha meg akarják ismételni ezt a hibát, ha további feszültséget akarnak gerjeszteni, akkor ezt tökéletes mértékben elérik egy újabb referendummal.
– Strasbourgban, Brüsszelben, az európai intézményekben több magyar fellépés is történt a délvidéki magyarverések ügyében. Van-e valamiféle hatása, eredménye ezeknek a lépéseknek?
– Mindenképpen van eredménye ezeknek a fellépéseknek. A csapatmunka meghozta az eredmény és ezt az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén is külön kiemeltem. Az európai intézményekben lényegében teljesült az a határon túli elvárás, hogy a hatalmon lévő és anyaországi ellenzéki pártképviselők egységesen, közösen léptek az ügy érdekében. Ennek megvolt a hatása.
– A szerb igazságszolgáltatás ugyanakkor továbbra is látványos kettős mércét alkalmaz a magyarokat ért atrocitások esetében.
– A szerbiai politikában mindig is jelen volt a kettős mérce, a megtévesztő magatartás. Ez most is beigazolódott. A Vojiszlav Kostunica miniszterelnökkel folytatott megbeszélés után valóban elkezdett dolgozni az igazságszolgáltatás. Csakhogy a büntetések olyan mértékben enyhék voltak, hogy azok inkább újabb pofont jelentettek a magyaroknak. Gondoljunk bele, Zentán egy magyar kiskatonát félholtra vertek. A bántalmazás súlyosságát jelzi, hogy a fiatalember lépét ki kellett operálni. Tudja mennyit kapott az elkövető? Hat hónapos szabadságvesztést. Ezzel párhuzamosan pedig, amikor néhány temerini magyar fiatal úgymond megbecstelenített egy szerbet – anélkül, hogy a kárvallott egészségileg károsodott volna –, a tettért öten hatvanegy év szigorított börtönbüntetést kaptak.
– Mennyiben segíthet ezen a helyzeten az autonómia? Hol tart most az önrendelkezés ügye?
– Kétségtelen, hogy a régóta követelt többnemzetiségű vajdasági rendőrség felállítása is közelebb vinne a megoldáshoz. De ez is csak egy lépés lenne a nomalizálódás irányába. A helyzeten nemcsak az autonómia, a Magyar Nemzeti Tanács jogköreinek bővítése javíthat, hanem a keményebb diplomáciai fellépés Magyarország részéről. Ha például ilyen mértékű részrehajlások történnek a szerb igazságszolgáltatásban, akkor miért nem rendelik be a Külügyminisztériumba Szerbia–Montenegró budapesti nagykövetét? Miért nem mondja el a nemtetszését a történésekkel kapcsolatban a magyar kormány? Eközben tovább kell fejleszteni az egyébként már létező délvidéki autonómiamodellt. A jogi feltételeket ehhez már megteremtettük, de az önrendelkezés további építése, módosítása, tökéletesítése állandó követelmény. Olyan autonómiára van szükség a Vajdaságban, amely európai mércével mérve is megállja a helyét. Ebben is szükség van azonban Magyarország segítségére.
origo.hu
Hatalmas légibomba került elő Debrecenben – fotó
