Párhuzamos történet

Miskolci polgárcsaládban született, nyugodt, intellektuális és érzelmi élményekben gazdag életében a második világháború évei hozták az első nagy változást. Budapestre költözött, történelmi tanulmányokba kezdett, de mire véget ért a háború, és megszerezte diplomáját, sorsát alaposan megváltoztatta a történelem. Szülei meghaltak, testvérei az Egyesült Államokba emigráltak, egyedül maradt.
Személyes sorsa volt számára az első szakmai kihívás: kezdő történészként is azt akarta megérteni, melyek voltak a második világháború mélyebb okai, melyek a rasszista, gyilkos antiszemitizmus magyarországi gyökerei. A nemzetiszocialista befolyás alá került Kelet-Közép-Európával szemben Nagy-Britannia volt számára a humanista, demokratikus ellenpont, a modell, válaszkeresésének első állomása ezért ide vezette. Ösztöndíjjal Angliában kutathatott 1947 végétől 1949 nyaráig: a Magyarországgal kapcsolatos 1848–49-es brit politikával foglalkozott. A forradalom és szabadságharc centenáriuma idején ez politikailag is igen fontos téma volt. A kutatási eredményeit tartalmazó könyv így rövid idő alatt megjelent, a „polgári” származású, „nyugati” rokonaival és barátaival rendszeres kapcsolatban álló fiatal kutató karrierje azonban nem ívelt felfelé olyan gyorsan, ahogy azt tehetsége és szorgalma indokolta volna. Ez talán szerencse is volt, mert energiáit teljes mértékben családjának és munkájának szentelhette.
A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében 1951-től 1978-ig dolgozott, XIX–XX. századi brit történelemmel és az angol–magyar kapcsolatokkal foglalkozott. Könyveket publikált – többek között – a chartista mozgalomról, Kossuth angliai tevékenységéről, az 1930-as évek brit külpolitikájáról. Angliában megismert magyar közgazdász férje fiatalon meghalt, két gyermekük felnevelése után Haraszti Éva élete 1978-ban jelentős fordulatot vett.
Házasságot kötött a szakmai munkássága révén megismert A. J. P. Taylorral, a talán legismertebb XX. századi angol történésszel, és Angliába költözött. A forrásokhoz kötött történész számára rendkívüli lehetőségeket kínált új élete. A fokozatosan kutathatóvá tett, a második világháború utáni Magyarországra vonatkozó angol külügyi dokumentumok alapján számos könyvet és tanulmányt tett közzé. Különösen érdekesek a második világháború utáni magyar szociáldemokráciával és az 1956-os forradalommal kapcsolatos brit külügyi dokumentumokat tartalmazó forráskiadványai. Angliai kutatásai sajátos műfajú monográfiát és dokumentumválogatást is eredményeztek, Anglia és Magyarország 1945–1951 közötti „párhuzamos történetét”. Haraszti Éva életműve révén ismerhettünk meg számos alapvető magyar vonatkozású angol történeti forrást Kossuthról és az 1930-as évekről csakúgy, mint a második világháború utáni időszakról. Igazi egyetemes történész volt, a nemzetközi politika története nem a magyar fejlődés háttere műveiben, hanem a nemzeti történelmeket formáló erőtér.
Haraszti Éva kreativitása nem korlátozódott a történettudományra, több kötetet publikált A. J. P. Taylorról, közzétette levelezésük egy részét, és élete utolsó éveiben miniesszék sorozatát tartalmazó naplójegyzeteit rendezte sajtó alá. Közel másfél évtizede, ha akarom, rendkívüli lehetőségeket kínáló, ha akarom, nehezen elviselhető életet élt. Második férje halála óta gyermekei, unokái és számos barátja gondoskodó, de nem tolakodó szeretetének tudatában, fizikai és szellemi cselekvőképességének teljes birtokában, anyagilag függetlenül, szerény, de kényelmes londoni és budai lakásában teljesen szabadon azzal foglalkozott, amivel akart. Ritka élethelyzet, önmagában is megírásra kívánkozik. Sok ember álmodozik arról, hogy mivel is töltené életét, ha teljesen szabadon rendelkezhetne felette.
Haraszti Éva számára azonban az élet is tudatosan formált alkotás volt, könyveinél is fontosabb alkotás. Kevés ember gondolja úgy végig cselekedetei késztetőit és következményeit, mint ahogyan ő tette szóban és írásban. Kevés ember reflektál az övéhez hasonló elmélyültséggel a körülötte zajló életre. Egyénisége és politikai gondolkodása markánsan rajzolódik ki tudományos és nem tudományos műveiből. Azok a történészek és politikusok álltak közel hozzá, akiknek a társadalmi szolidaritás fogalma nem pusztán retorika. Akárcsak személyes életében, a társadalmi életben is rendkívül fontosnak tartotta az empátiát. Ennek az értékrendnek az alapján írt Kossuthról és Chamberlainről, az amerikai külpolitikáról, az Európai Unió bővítéséről, magyar és angol történészek, a legkülönbözőbb nemzetiségű írók, művészek alkotásairól, a mindennapi élet jelenségeiről mindkét otthonában.
Több évtizedes pályatársként és jó barátként megrendülve hajtok fejet Haraszti Éva életének emberi és szakmai teljesítménye előtt.
Nyolcvankét évet élt. Gyógyíthatatlan betegségben hunyt el 2005. október 28-án.

A szerző történész, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese