A máriapócsi kegyképet 1676-ban Csigri László pócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török rabságból történt szabadulásának emlékére. A képet Papp István, a helybéli görög katolikus lelkész, Papp Dániel öccse festette. 1696. november 4-én mise közben Eöry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett kép mindkét szeméből folynak a könnyek. A könnyezés két hétig tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak. I. Lipót császár a képet Bécsbe vitette. A kegyképet 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett vették le az ikonosztázionról. Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe, körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Közben Európa keresztény népeinek hadserege Savoyai Jenő herceg vezetésével a török elleni ütközetre készült. A kegyképnek a Szent István vértanúról elnevezett dómba történő végleges elhelyezése napján, 1697. szeptember 11-én Jenő herceg Zentánál döntő vereséget mért a törökökre. Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevő erejébe vetett hit késztette imára, és a bécsiek ennek tulajdonították a győzelmet.
Az út során a képről sok másolat készült. A pócsi templomba visszakerült másolatot Telekessy István egri püspök intézkedésére festették. Sem az eredeti, sem a róla készült többi másolat nem könnyezett többet, kivéve azt, amelyik Pócsra visszakerült.
1715. augusztus 1-jén Papp Mihály fiatal parochus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép második könnyezését. A csodás jelenség hírét futár vitte Kállóba, Bizánczy György helynökhöz. Az augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták. A könnyezést követő napokban Erdődy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt. A szemtanúk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.
A kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. A kegykép őre, P. Gávris Kelemen szerzetes zarándokokat vezetett a templomba. Amikor a kép foglalatát kinyitotta, észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. Ezen esemény centenáriuma volt szombaton.
Az ünnepi misén felolvasták XVI. Benedek pápa Erdő Péterhez írott levelét, amelyben erre az alkalomra személyes küldöttének nevezte ki a bíborost, megemlékezett elődje, II. János Pál Mária-tiszteletéről és arról, hogy első magyarországi útján elzarándokolt Máriapócsra, és ott bizánci liturgiát végzett az egybegyűlt hívekkel, majd így zárta sorait: „Nyilvánítsd ki tehát jóakaratunkat minden résztvevőnek és minden hívőnek, és mutass rá a Mária-tiszteletre való buzdításunkra. Kívánjuk, hogy mindenkinek oszd ki nevünkben és tekintélyünkkel az apostoli áldást, amely legyen a lelkek megújulásának jele és a mennyei kegyelmek hírnöke.” Tolmácsolták Ignace Moussa Daoud, az antiochiai szírek érdemes pátriárkája, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa köszöntő szavait.
Erdő Péter ünnepi beszédében elmondta: „A pócsi Szűz Mária kegyképe egész országunk számára a szabadulás és a vigasztalás jelképe volt. 1696-os első könnyezése után az eredeti képet a bécsi Stephansdomba helyezték át. Savoyai Jenő herceg Zentán aratott győzelmét e kép tiszteletének tulajdonították. Így vált ez a kegykép a törökök elleni győzelem jelképévé, az azt őrző kápolna pedig Bécsben állami szentéllyé. De Szűz Mária nem hagyta el Máriapócsot, nem hagyta el Magyarországot. A kép pócsi másolata újra könnyeket ontott: legutoljára 1905. december 3-tól 19-ig. A könnyező Szűzanya újra a szomorúak vigasztalója lett. A pócsi kegyhely pedig központja lett a magyar liturgikus nyelvért és a magyar görög katolikus egyházmegyéért folytatott küzdelemnek. A sok imádság és fáradozás sikerrel járt, és ma ez az egyházmegye nagy értéke magyar egyházunknak és az egész katolikus egyháznak. Bár a magyar népre éppen a huszadik század elején sok szenvedés várt, a pócsi Szűzanya mindig a szomorúak vigasztalója és örömünknek oka volt. Tisztelete megnyitotta Isten felé és egymás felé a környéken lakó keresztények szívét, közelebb hozta egymáshoz a nemzetiségeket, közelebb hozta magyart a magyarhoz.” Majd bejelentette: „Örömmel adom hírül, hogy a Máriapócson tisztelt Szűzanya iránti hódolat jeleként, a kegyhely fontosságát elismerve, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ezen a héten ezt a bazilikát nemzeti szentéllyé nyilvánította.”
A eseményen visszakerült a templomba a megtisztított kegykép, melyet Erdő Péter a pápa által megáldott, Ozsvári Csaba ötvösművész készítette aranykoronával koronázott meg. Azután Mária oltalmába ajánlotta hazánkat és népünket, majd pápai áldást osztott.
A kegykép ma kezdi meg útját, melynek során elviszik a jelentősebb görög katolikus egyházközségekbe. December 18-án érkezik vissza Máriapócsra.
origo.hu
Szijjártó Péter: Nem az ukrán elnök, hanem a magyar emberek döntik el, hogy Ukrajna csatlakozhat-e az EU-hoz
