Vége a szűk éveknek

Régóta várt évet zárnak a Fiat-részvényesek, a veszteséges idők után az idén harmincmillió eurós hasznot könyvelhetett el az olasz vállalat, míg a teljes Fiat-csoport idei nyeresége 1700 millió euró körül alakul. A létszámleépítések és modellváltások megtették hatásukat, s 2005 a nagy visszatérés esztendeje lett a torinói vállalatbirodalom életében.

2005. 12. 05. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Végre nem az elbocsátások miatti sztrájkok és az Agnelli klán botrányainak apropóján szerepel a Fiat az olasz címlapokon, hanem egy példaértékű válságkezelés és fellendülés okán. A kilábalásban oroszlánrésze van Luca Cordero di Montezemolo elnöknek, aki egyben az olasz gyáriparosok elnöke és a Ferrari első embere is, a „csodatévő” Sergio Marchionne vezérigazgatónak s az Agnelli unokáknak, John és Lapo Elkann-nak egyaránt.
Cesare Romiti legendás Fiat-vezér 1997-es leköszönése óta pontosan hét esztendő telt el, hét szűk esztendő a Fiat történetében. A Romiti-éra 15 virágzó éve után egymást követték az elnökök, vezérigazgatók, sőt a több mint egy évszázados vállalat teljes eladása is reális lehetőségnek tűnt.
Az autógyártás akkori mélyrepülése és Gianni Agnelli halála arra ösztönözte a tulajdonosokat, hogy – követve a szektor globalizálódó tendenciáit – összefogjon egy másik óriással, a General Motorsszal, mely társaság a Fiat-részvények húsz százalékát vette meg, a cég teljes felvásárlásának reményében.
A 2003-ban kötött szerződés végül azonban kútba esett, amelyért ugyanakkor a Fiat busás bánatpénzt, több mint egymilliárd eurót tehetett zsebre.
Innen folytatódott az előremenekülés, 2003-ban még csaknem kétmilliárd eurós veszteséggel, amelyet sikerült apránként lefaragni, s idén már 30 millió euró pluszba kerülni.
A költségcsökkentés persze tetemes áldozatokkal is járt: átmenetileg be kellett zárni a szicíliai gyárat, s Torinóra összpontosítva úgy racionalizálni a termelést, hogy több ezer dolgozót szélnek tudjanak ereszteni. A hagyományosan erős szakszervezeti múlttal rendelkező Olaszországban mindezt igen nehezen sikerült véghezvinni, de az időközben felmutatott eredmények önmagukért beszéltek.
Jelentősen javult az autók technikai színvonala, versenyképesebbek lettek az árak, s szerethetőbbek, áramvonalasabbak a formák. A váltásban nagy szerepet játszott a céghez időközben visszaédesgetett tervezőzseni, Giorgio Giugiaro formatervezése, amelynek nyomán eltűnőben vannak a korábbi szerencsétlen modellek, s az olaszoktól szokatlan, nem éppen esztétikus vonalak.
Megújult az eddig csúnyácska Multipla, nagy sikere van az új Pandának, megnyerő köntöst kapott a Seicento, és sorban jönnek a lendületes vonalvezetésű új modellek: a Stilo Feel, az új Croma, a Suzukival közös Sedici.
A legnagyobb dobást, a visszatérés kulcsát a Grande Punto jelenti, amelynek reklámozására Nyugat-Európában eurómilliókat fordítottak. Az új modellekbe fektetett, okosnak bizonyuló ráfordítások most hozzák meg a gyümölcsüket: csak a Grande Puntóra 38 ezer megrendelés érkezett néhány hét leforgása alatt.
„Az új modell az egész Fiat talpra állását szimbolizálja, egyfajta újjászületést és visszatérést, mely egyszerre szól a piacnak, a konkurenciának és a vevőkörnek” – fogalmazott Luca di Montezemolo elnök a Grande Punto ünnepi bemutatóján. Nem véletlen, hogy nemrég maga a miniszterelnök, Silvio Berlusconi is fordulópontot emlegetett a Fiat történetében, s mivel a torinói cégbirodalom az egész ország iparának a zászlóshajója, ezért a megújulásától a beszállítói iparágak fellendülése is várható. Az Arany kormánykerék-díjat is elnyerő Puntóra alapozták egyébként az egész jövő évi üzleti tervet, a bevételek egynegyedét kalkulálva az új modellre, de húzóerő lesz a Croma is, amelyből néhány hónap alatt több mint hétezer darabot adtak el.
Derűlátó a jövőt illetően a Fiat szürke eminenciása, Sergio Marchionne vezérigazgató is, aki emberfeletti munkával hozta rendbe a Fiat Auto pénzügyeit, példátlan módon átrendezve az egész portfóliót. A Lancia, Alfa Romeo, Maserati, Ferrari, Pioggia és Iveco járművek gyártásával is foglalkozó teljes Fiat- csoport pedig összességében is remek évet zárhat, hozzávetőlegesen 1,7 milliárd eurós nyereséggel.
A Fiat magyarországi szereplése is biztatónak nevezhető, bár az egész szektort sújtó kedvezőtlen gazdasági környezet hatására idén 3,7 százalékos visszaesést könyvelhettek el a hazai személyautó-értékesítők. A Fiat külföldi felfutásából így mindössze annyi érzékelhető, hogy az itthoni értékesítés csökkenésének mértéke kisebb volt a többi márkához képest. A Panda és a Punto nálunk is sikert sikerre halmoz, a Ducato a haszonjárműveknél népszerű, de akadnak kevésbé sikeres modellek is: ilyen például a rétegautónak számító Albea vagy a Stilo.
Az ágazat mélyrepülése egyébként gazdasági hőmérőként is funkcionál – fogalmazott lapunknak Móra Klára, a Csiki Bege autókereskedés egyik vezetője, aki hozzátette: a lanyha kereslet hátterében a lakosság kiköltekezése, pénzének évekre előre lekötése áll. Érzékelhető a mobilizálható pénzeszközök megcsappanása, és a helyzeten csak rontott a regisztrációs adó bevezetése – mondta a szakember. A Fiat a hazai autópiacon jelenleg a tizenegyedik helyen áll, de jelentős bővülést várnak a jó árfekvésű Grande Punto jövő évi szereplésétől.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.