Vegyes vágott

Kim Dzsongil Elvis babérjaira tör
Az észak-koreai diktátor a fejébe vette, hogy túltesz Mark Knopfleren a Dire Straitsből és Lou Reeden is. Nem olyan nagy szám, ha tudjuk, hogy az előbbi csak dünnyög, az utóbbi beszél éneklés helyett. Csak sajnos Il azt vette abba a kis jól nyírt buksijába, hogy Amerikában fut be, nem otthon. Elvis-utánzásai kormánykörökben nagy megdöbbenést keltettek, de aki leszólta miatta, az Dél-Koreába került. Repülővel. Ejtőernyő nélkül. Azóta mindenkinek tetszik a főnök hangja. Il azt mondja: az amcsik nagyon naivak. Bevesznek mindent. Igaza van ebben. Azt állítja, megszabadul tömegpusztító fegyvereitől, ha hagyják fellépni a legismertebb tévéműsorban, az Amerikai bálványban. A „Love Me Tender”-t még ezen az áron se énekelheti el, csak odahaza. Ott a népesség száz százaléka megszavazta: a Kedves Vezetőnek fantasztikus jó hangja van.
Séta a világ vadabbik felén
Lou Reed 1972-es klasszikusa:
Holly Miamiből jött, Florida államból / Keresztben végigstoppolta az USA-t / Kitépte a szemöldökét az úton / Leborotválta a lábát és aztán a fiú volt a lány / A lány mondja, hé, fiúka / Tégy egy sétát a világ vadabb felén / Hé, édesem / Tégy sétát a világ vadabb felén

Candy egyenest a Szigetről jött / A hátsó szobában mindenki babája volt / De sosem vesztette el a fejét / Még furulyázás közben se / Azt mondja, hé, kisgyerek / Tégy egy sétát a világ vadabb felén / Azt mondtam, hé, édes / Tégy egy sétát a világ vadabb felén / És a színes lányok beindulnak / Du do du do du do du do…

Kicsi Joe nem szalasztott el egy alkalmat se / Mindenkinek csak tejelnie és tejelnie kellett / Egy kis sürgés itt egy kis lökdösődés ott / New York City az a hely, ahol azt mondják, / Hé, öcsi, tégy egy sétát a világ vadabb felén / Azt mondtam, hé, Joe / Tégy egy sétát a világ vadabb felén

Cuki Meló Köcsög jött és nekivágott az utcáknak / Hagyományos déli afroamerikai kaját keresett / Elment az Apolló Színházba a Harlembe / Látnotok kellett volna ahogy ott nyomták a műsort / Azt mondták, hé, cuki, Tégy egy sétát a világ vadabb felén / Azt mondtam, hé, szivi / Tégy egy sétát a világ vadabb felén, / Rendben, mi az?

Jackie egyre csak speedezik el messzire / Azt hitte egy napig ő James Dean / Akkor azt hiszem le kellett állnia / Némi nyugtató kellett a löket után / Mondta, hé, baba, / Tégy egy sétát a világ vadabb felén / Azt mondtam, hé, kis édes, / Tégy egy sétát a világ vadabb felén / És a színes lányok azt mondták, / Du do du do du do du do…
Lou Reed költő, aki nem is hajlandó énekelni, mert lehet, hogy nem is tud. (A régi beaténekes mondassa velem esztetet.) Mondja a számait. Nagy mesélő a fazon, balladisztikus tömörítőképességgel megáldva. A New York-i zsidó entellektüel legalább akkora példája, mint Woody Allen, aki köztudomásúlag minden hétfőn a Michael’s Pubban fújja a klarinétját. Sokat kéne írni Louról meg a (volt) haverjáról, John Cale-ről, meg aki belőlük a Velvet Undergroundot, az új hullám alapzenekarát megcsinálta, az albínó tótocskáról, Andy Warholról, ezért itt abbahagyom.
Hajózunk Philadelphiába
A Dire Straits 2000-ben kiadott visszatérési száma:
Én jerimiah dixon vagyok / Szénszállító hajósok leszármazottja / Egy pohár italt önnel uram / És a hölgyek társaságát élvezem / Egész durhamet és northumberlandet / Saját két kezemmel mértem föl / Születésemtől fogva a végzetem volt / Hogy jeleket hagyjak magam után a földön…

Ő úgy nevez charlie mason / Csillagász vagyok álmodozó / Úgy látszik azért születtem / Hogy föltérképezzem az esti égboltot / Arra szántak hogy kenyeret süssek / De nekem más álmaim voltak / Egy pék fia nyugat-angliából / A királyi csillagászati akadémia tagja lesz…

Hajózunk philadelphiába / Amit egy világ választ el a tyne folyótól / Hajózunk philadelphiába / Hogy meghúzzuk a határt / A mason-dixon vonalat / Maga jó földmérő, dixon

De esküszöm, engem megőrjít / A nyugat mindkettőnket meg fog ölni / Maga hiszékeny bányász legény / A szabadságról beszél / Hogyan lehetne amerika szabad / Egy bányász és egy pék fia / Az irokézek erdeiben…

Na ne lógassa a fejét, mason / Látja az ott már amerika / A reggeli dagály már felemelkedett / Ott vannak delaware partfokai / Jöjjön föl és érezze a napot / Egy új reggel kezdődik / Egy újabb nap tisztázza majd / Miért kellett a maga csillagjainak idevezetniük minket…

Hajózunk Philadelphiába / Amit egy világ választ el a tyne folyótól / Hajózunk philadelphiába / Hogy meghúzzuk a határt / A mason-dixon vonalat

Először a Dire Straits névről: „to be on the dire straits” azt jelenti, hogy végső, nagy szükségben lenni. A zenekar vezetője, megalapítója, Mark Knopfler 1949. december 8-án született Glasgow-ban. Erről a szemtelenül fiatal sihederről (e sorok öreg írója november 30-án látta meg a napvilágot Szegeden, e világvárosban), Markról azt írják a rocklexikonok, hogy skót. Hát lehet, hogy a mamája az. Apukája miskolci magyar zsidó belsőépítész. Ezzel a számmal Mark visszament a már föloszlatott zenekara stílusába, a Sultans Of Swing világába. Nemcsak zeneszerző, boszorkányos kezű gitáros, dalíró, de mesemondó is. James Taylorral, az amerikai country legbizarrabb költőjével énekel duettet ebben a számban. A mese két család közti birtokvita rendezéséről szól. A Mason–Dixon vonal 233 mérföld hosszan, Philadelphiától 15 mérföldre húzódott, Pennsylvania és Maryland között. Négy év munkája volt kijelölni. Egy, a déli rabszolgatartó és az északi államok közti megegyezés szerint az a fekete, aki ezt átlépte, szabad embernek számított.
Idő-járás
Szerelmem ma két napot fényképezett le egy felhőben. Nem akarsz elvenni, kérdezte, amikor már amúgy is csorgott rólam az izzadság. Tudtam, hogy csak blöfföl. Ha majd három nap lesz egy felhőben, mondtam.

A klíma az, amit remélünk, az időjárás, amit kapunk. Nincs olyan, hogy rossz idő. Minden évszakban van valami jó. Csak különböző időjárások vannak. Különben is: angolul az időjárás szó igeként azt jelenti, legyőzni a nehézségeket, túljutni valamin baj nélkül. Ne legyetek már olyan beszariak! Ha már az időjárástól féltek, hogy fogtok félni a szerelemtől? Vagy a szerelem elmúlásától, hm? Egyáltalán: miről fogtok beszélgetni, ha nem szidhatjátok az időjárást?

Akinek kertje van, az másként gondol az esőre, mint a járdán maga fölé ernyőt tartó. Egy paraszt tud csak igazán örülni az égi áldásnak. Hadd, hogy az eső megcsókoljon, a szél megfésüljön, és a nap simogassa a bőröd. A szivárvány! A szivárvány az égiek bocsánatkérése a rossz időért. Ne légy szerelemes egy évszakba se. Mert még eltűnnek. Nálunk ötnapos lett a tavasz, az ősz beleharap a nyárba, és vége. Tán a vénasszonyok nyara maradt hű hozzánk. Talán. Szubtrópusi klímában élünk, kontinentális lélekkel. Nem csak a lelkünk sivatagosodik.

Ha már esik, a legtöbb, amit tehetünk, az, hogy hagyjuk esni az esőt. A jó idő rátelepszik az ember agyára, a rossz idő felszabadítja a lelket, jobban forog az ember esze kereke olyankor. Aki azt mondja, hogy a napfény boldogságot hoz, sose táncolt még az esőben. Vannak persze, akik csak megázni tudnak, ha zuhé van. Maguknál íreknél sosincs nyár, kérdezte valaki Paddyt, a sápadt arcút. De, csak akkor pont vécén voltam, válaszolta az ír. A finn nyár valamikor Juhannus (Szent Iván ünnepe) környékén van fél kettő és negyed három közt, egy tó partján. Azt még nem sikerült kiszimatolni, melyikén a negyvenezer közül.

Várható időjárás ma estére: sötét.

Gondoltatok már arra: mi van, ha a tiszavirág rossz napot fog ki? Aztán: hová tűnik a fehérség, ha elolvad a hó? Honnan jönnek a hóemberek? A leghidegebb telet egy nyáron töltöttem a Északi-tenger partján. Ehhez mit szóltok? Aztán: megfigyeltétek már, hogy az idő mindig rosszabbnak látszik az ablaküvegen át?
Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a meteorológusok meg tudják fejteni az időjárás misztériumait, amíg föl nem fedezték a hétvége és az eső közti összefüggést. Honnan is tudhatnák, amikor a szerelmük szívét sem ismerik?

Tegnapelőtt még tavasz volt. Ma esik a hó. Ez nem költői fogás. Szeszélyes idő járja. Nézz ki az ablakon: hogy hullok puhán.

Nézd életem, az az évszak, amelyben pár rőt levél (vagy az se) leng. Bennem már csak az a homály dereng, mely alkony után sápad nyugaton. Bennem már csak az a kis láng lidérclik, mely ifjúsága hamván holdokol. Ha Shakespeare írta volna mindig a jelentéseket… Viszont a holdokol szó az enyém. Csak a szerelem csúszik ki a kezemből. A szívemből nem.

Több-kevesebb szerelem. Néhol. Máshol előfordulhat! Visszajött egy fél évre a szerelmem. Mint a szél: erős, gyakran közepes, néha gyenge. Időnként. Országszerte jellemző. Helyenként, az ő szívében átmenetileg. Borultság is előfordulhat. Főként. Egyre több. Felé. Elszórtan még kialakulhat szenvedés. Akarom mondani szenvedély. A korábbiaknál hidegebb szív. Gyengül, néhol erősödik. Nem várható, de. Mások közt. Amúgy gyakran változik a rajongás. Délen több, északon kevesebb vonzalom. Délutántól megélénkül, néhol megerősödik. De hát hol? Néhol. Fronthatás vagy lesz, vagy nem. Néhol kisebb, máshol nagyobb. Váltakozó nedvességtartalmú könnyzacskók. Többfelé valószínű.

Éltük az életünket egy darabig, négy és fél év nászút, hány fok ez, hány évszak; mennyi borús és menynyi derűs idő. Miként a nagy amerikai időmondó megállapította: a barométer okos szerkezet, megmutatja, milyen idő van. (Amikor már tudjuk.) Volt persze libaverő jégeső, házrogyasztó felhőszakadás – mindez mi volt jövendő szenvedéseimhez képest? Nagaszaki felett is jó idő volt, aztán… Állítólag több halat ölt meg a tengerben a második atombomba, mint embert a városban. Jó időben készülj a rosszra, tanítanak a japán bölcsek. Ha vége lenne egyszer, leszel a barátom? Nem, mondtam. A barátság elég nagy hajó, hogy jó időben elfuvarozzon két embert, de rossz időben csak egy fér fel rá, miként Bierce tata mondá. Akárhová és akárkivel is mész, mondtam, legyen bármilyen idő, mindig vidd magaddal a saját, külön sütetű napsugaradat. Mindenki csak dumál az időjárásról (akár az életről), és senki sem tud róla semmit. Kevés dolog olyan bizonyos, mint a bizonytalan időjárás és a múló szerelem. Gyakorlatom van már abban, hogyan rúgassam ki magam. Hitted volna, hogy ilyen rossz idő jön ránk? Hideg, szeles, nyirkos, dohos. Hallom, hogy odakinn, a természetben még rosszabb a helyzet. Egy kertész a négy fal közt, azzá lettem. Nem bízol te már az én időjárás-jelentéseimnek, és igazad van. Csak egy cserepes virág, akihez beszélek, akit öntözök. A nevét már feledém. Talán a tied is el fogom egyszer. Minden jó könyv megegyezik abban, írta Hemingway, hogy igazabb, mint a valóság, és miután befejezted az olvasását, úgy érzed, minden, ami ezután történik veled, a tiéd. A rossz, a jó, a bánat, az öröm, az emberek, a helyek, és hogy milyen az idő. Ha mindezt meg tudod adni az embereknek, író vagy. Kati, akivel együtt haltunk azon a napos-esős június 30-án, tudta ezt. Tudta, hogy a benső időjárás fontosabb, mint a külső. Nem is hagy el soha. Az élet pedig csak olyan, mint sok helyütt a március: vad, kegyetlen – derült és csendes, ugyanabban az órában.