Nem mondhatjuk azonban, hogy az osztrákok háza táján minden a legnagyobb rendben van, hiszen az északi sízők és a biatlonisták még most sem tértek magukhoz a szombat esti rajtaütésszerű csendőrroham után. Két sílövőjük egyébként elhagyta Torinót azt követően, hogy kétségkívül szokatlan eljárással – házkutatással egybekötve – vetették doppingvizsgálat alá az osztrák csapat egy részét. Beleértve a távozókat is.
Az alpesi sízők már egészen más okból kifolyólag vannak a középpontban. Sestriére, reggel 9.30 óra, indítani kellene a férfi óriás-műlesiklás első futamát, ám a pályán még a munkások serénykednek. A rajt végül egy órát csúszik, s a hercehurca sokak idegrendszerét megtépázza. A nyolcvankét indulóból csak negyvennyolcan érnek célba, a kombináció aranyérmesét, az amerikai Ted Ligetyt azonban ne keressük köztük. Marosi Attila ellenben lejön a pályán, igaz, tizenöt másodpercet kap a leggyorsabbtól, aki nem kis meglepetésre a kanadai Francois Bourque. Mögötte a francia Joel Chenal a második, a harmadik helyen pedig holtverseny áll elő Hermann Maier és a svéd Fredrik Nyberg között. Maiert nem kell bemutatni, az osztrák kétszeres olimpiai bajnok, és az egyik aranyát Naganóban éppen az óriás-műlesiklásban szerezte. A torinói játékokon már nyert egy ezüstöt, még szombaton egy másik legenda, a norvég Kjetil Andre Aamodt mögött szuper-G-ben, s nyilván most is kellene neki egy érem. Ám így van ezzel honfitársa, az ötödik helyen tanyázó Benjamin Raich is, akinek elméletileg a legjobbnak kellene lennie, már ha támpontnak vesszük, hogy ő a szakági Világkupa éllovasa. Még nem dőlt el azonban semmi sem, hosszabb szusszanás, és kora délután indítják a második futamot. Először a finn Kalle Palander, majd Bode Miller idejéhez viszonyítunk. A norvég Aksel Lund Svindal századra ugyananynyit repeszt, mint a zajos életű amerikai, majd jön „Beni” Raich, aki lavinaként száguld lefelé, s több mint egy másodpercet ver a holtversenyes duóra. Az utolsó négy, azaz Maier, Nyberg, Cheval és Bourque persze mind előnyből indul vele szemben, ám ezek az előnyök sorra elolvadnak. Cheval a második ellenőrző pontig kitart, de a célban már csak második. A kanadai kipukkad, a végén csupán negyedik, mert az osztrákok Raich aranya mellé nyernek egy bronzot is. Maiernek ilyen még úgysincs az olimpiákról. El ne feledjük, Marosi most is leóvakodik a pályán, a célba érkezők közül hármat megelőz, és hivatalosan a 38. helyen zár.
Sestriére-ben még a mezőny hátsó fele ereszkedik lefelé a lejtőn, amikor nem sokkal odébb, San Sicarióban megkezdődik a női szuper-óriásműlesiklás. Már igazán itt az ideje, eredetileg vasárnap lett volna esedékes. Janica Kostelicnek azonban jól jött az egy nap csúszás, mert így pihenhetett. Állítólag betegeskedik, szombaton így lett a kombináció megnyerésével a földkerekség első négyszeres olimpiai bajnok női alpesi sízője. Aamodt az „abszolút” első helyet alig egyórányi előnnyel orozta el előle, de a horvát lány előtt most itt az esély, hogy ő legyen az első ötszörös. Egyelőre azonban Kelly Vanderbeeket keresik a kamerák, egy csinos kanadai lányt, az arcára festett piros juharlevéllel. Meglepetésre ő vezet, mosolyog, és mindig fúj egy nagyot, amikor lejön valaki az övénél rosszabb idővel. Akkor is mosolyog, amikor Kostelic harminchat századot ver rá. A horvát lány kipipálhatja a svéd Anja Pärssont is, és már csak két osztrák lehet veszélyes rá. Alexandra Meissnizter azonban most sem lesz olimpiai bajnok, hiába jobb a horvátnál az első két ellenőrző pontnál. Michaela Dorfmesiternek viszont a célban is jobb az ideje. Ám ő még nem tudja, hogy a lesiklás után a szuper-G-t is megnyerte. Kostelic megy oda hozzá megmondani, s most már mindenki mosolyog, köztük a kanadai lány is, aki lemarad a dobogóról.
Most pedig forgassuk vissza az időkereket, mert vasárnap este Torinóban, a Palavela csarnokban nem volt mindenkinek ilyen virágos jó kedve, s ebből kifolyólag a műkorcsolyázókról, a jégtánc original programjáról is kell szólni. A történésekből egy szilveszteri műsor komplett bakiparádéját is össze lehetne hozni, de megértőbben úgy is fogalmazhatunk, hogy megannyi apró dráma zajlott le a jégen. Főleg a házigazdák számára, mert nekik mindkét párosuk elesett. A Faiella, Scali duóból a lány a program végén megbotlott, és estében még magára rántotta a partnerét is, s ugyancsak az utolsó pillanatokban terült el a jégen a kötelező program után vezető Fusar-Poli, Margaglio kettős is. A zene elhalkulása után a két versenyző hosszú másodpercig döbbenten nézett egymás szemébe, fokozva a drámai hatást. Ehhez képest Hoffmann Nóra és Elek Attila programjában az apró billenés szinte fel sem tűnt. Nem hibázott viszont az előzetesen legnagyobb esélyesnek tartott orosz Navka, Kosztomarov duó, amely tegnap lapzárta után korcsolyázott az olimpiai bajnoki címért. Hoffmannék számára a tét az volt, hogy a 19. helyről előrébb tudnak-e araszolni, s mivel ők előbb léptek jégre, beszámolhatunk róla: a tőlük telhetőt megtették.
origo.hu
Bennfentes kereskedelemért akár öt évet is kaphat Magyar Péter
