Alig több mint egy hét van hátra a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség Iránról döntő bécsi üléséig, addig kellene eloszlatni azt a bizonytalanságot, amely a perzsa ország nukleáris programja körül kialakult.
A hét végén felcsillant a remény, hogy Teherán – elfogadva Moszkva oroszországi urándúsításra vonatkozó ajánlatát – feloldja a feszültséget. Tudva azonban, hogy mindenfajta jelentősebb engedmény diplomáciai vereséggel érne fel a felek részéről, a pontos részletek megismeréséig valószínűleg nem érdemes túlértékelni az oroszok és az irániak közti elvi megállapodást. A képlet túlságosan is egyszerű lenne, s mint tudjuk, az ördög a részletekben lakozik. Teherán például megszabott egy titokzatosnak tűnő feltételt, amiről azonban sejthatő, hogy az iráni földön folytatandó kísérleti urándúsításra vonatkozik. Moszkva hivatalosan nem támogatja ezt, ám ha az energiatermelési célokat szolgáló urándúsításról mégis megegyeznek, akkor a két ország gazdaságilag hosszú távra érdekszövetségbe kerül. Teherán pedig megnyugodhat, hiszen az egyik ENSZ BT-tag már szinte biztos, hogy vétót emelne az elítélését szorgalmazó határozatterv esetén.
Közben jól látható, hogy a háttérben miként zajlik a szövetségeskeresés, hogyan alakulnak ki olyan furcsa törésvonalak, amelyek egyik oldalán az egymással barátkozó Teherán és például a távoli Caracas áll, míg a másikon a Teherántól pár száz kilométerre levő dél-iráni arabok, akik a színes forradalmak mintájára a belső bomlasztás eszközei lehetnek a Nyugat kezében.
Oroszország az utóbbi időben ügyesen lavírozott a „két világ” között, a moszkvai delegáltak által „apró fél lépésként” értékelt orosz–iráni elvi egyezmény esetleges gyakorlati megvalósulását követően azonban neki is többen fel fogják tenni a kérdést, valójában melyik utat is választja.
origo.hu
Csak a személyek változnak a baloldalon, a nemzetárulás állandó
