Egyelőre nem változnak a tarifák

Bár az energiahivatal a gazdasági tárca kérésére kidolgozta az áramszolgáltatók eltérő nyereségességi adottságainak kiegyenlítésére hivatott rendszert, azt mégsem vezették be. A hivatalos indok szerint ennek oka a piaci szereplők ellenállása volt, valójában más megfontolások húzódhatnak meg a háttérben.

Információink szerint politikai okokból kerülhetett talonba az a javaslat, amely újraszabályozta volna az áramszolgáltatók nyereségességét. A különböző fogyasztási szerkezetű ellátási körzetek költségarányos profitmutatóit vagy regionális kisfogyasztói tarifák bevezetésével lehetne közelíteni egymáshoz, vagy pedig kiegyenlítő mechanizmussal, amely az egyik cég bevételeinek valamely hányadát egy másik céghez irányítja át. Hogy a gazdasági tárca egyik megoldást sem merte vállalni, annak magyarázatát alighanem a közelgő választásokban kell keresnünk. Egy, a problémát ismerő forrásunk szerint legalábbis mindkét változat megvalósítása politikai öngyilkossággal ért volna fel. – A regionális kisfogyasztói tarifa nyílegyenes úton vezet oda, hogy vidéken drágábbá válik az áram, mint a nagyvárosokban, s bár az árat változatlanul hagyja, némi feszültségekkel járhat a cégszintű nyereségfelosztás is – ecseteli a dilemmát informátorunk.
Bár a fenti okfejtés politikai logikája aligha cáfolható, az is igaz, hogy az áramszolgáltatók ugyanazzal a hatósági árral nagyon eltérő tőkearányos nyereséget érnek el. Az ezt sérelmező piaci szereplők szerint – nem titok, hogy a kiegyenlítő mechanizmus kidolgozását az egyik E.ON-leány ár-felülvizsgálati kérelmére kezdte meg az energiahivatal – a keresztfinanszírozás tulajdonképpen most jellemzi a piacot. Sőt a jelen gyakorlat ellentmondásban áll a villamosenergia-törvénnyel is. Utóbbi szerint az árakat a költségekhez képest kell megállapítani, mégsem ez történik, hanem az, hogy az árképlet az iparági szinten jelentkező összes elismert költséget elosztva állapítja meg az elosztói tarifát. Ez pedig oda vezet, hogy a sűrűn lakott szolgáltatási területen tevékenykedők sokkal jobban keresnek, mint azok a társaságok, amelyeknek egy fogyasztó eléréséhez hosszabb vezetéket kell üzemeltetniük. Egyes számítások szerint emiatt a teljes elismert tőkeköltség egyharmada, több mint tízmillárd forint nem oda kerül, ahol ezt elismerték, így bizonyos területeken bajossá válik a hálózatfejlesztés, és sérül a biztonságos ellátás követelménye is.
Ha megnézzük az áramszolgáltatók tavalyi évről szóló gyorsjelentéseit, valóban kirajzolódnak a területi különbségek. Az egyetlen kivétel ez alól talán csak az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt., amely meglehetősen kedvezőtlen hálózati struktúra mellett is a várakozások felett teljesített tavaly.