Északi csúcskísérlet

A valaha volt legmegerőltetőbb sarkköri expedícióra készül egy angol kutató. Jim McNeill arra vállalkozott, hogy a négy Északi-sarkpont közül hármat felkeressen: a mágnesest, a földrajzit és a Jeges-tengernek azt a pontját, amely a legtávolabb van a szárazföldek partjaitól. A sportember ezerhatszáz kilométert tesz meg gyalog a jég világában.

Történelmi jelentőségű sarkköri túrára készül egy brit férfi: Jim McNeill arra vállalkozik, hogy ezerhatszáz kilométert egyedül, gyalog megtéve hármat felkeres a négy Északi-sarkpont közül. A sportember, aki tegnap még az alaptáborban várt a kedvező időjárásra, az észak-kanadai Resolute-öbölből indul, a tervek szerint március elején. Az első úti célja a mágneses sarkpont lesz, ameddig 473 kilométert gyalogol majd, 155 kilónyi felszerelését szánon maga után húzva. (A mágneses Északi-sark felé mutatnak az iránytűk.)
Ezután hosszabb túra következik: embertelen körülmények között 685 kilométer megtételére készül McNeill, hogy a világon elsőként érje el a Jeges-tenger szakmai körökben elérhetetlen Északi-sarkpont néven emlegetett helyét, amely egyformán távol van az öszszes szárazföld partvidékétől. Ide még senki nem jutott el – írja naplójában a brit.
Ezután még 442 kilométert kell végiggyalogolnia, hogy eljusson a kirándulás tulajdonképpeni végéhez, a köznyelvben ismert Északi- vagy földrajzi sarkhoz. Ez az a pólus, ahol összefutnak a Föld hoszszúsági körei, illetve itt megy át bolygónkon a Föld képzeletbeli forgási tengelye.
A negyedik pólus, a geomágneses sarkpont sem marad ki az expedícióból, a Föld mágneses mezői által meghatározott helyhez a tervek szerint egy egész csapat megy el (McNeill nélkül), négyszáz mérföld megtétele után.
Jim McNeill eredetileg tűzoltó volt, és egyebek között a Windsori-kastélyban teljesített szolgálatot. Az Ice Warrior (Jégharcos) elnevezésű túra terve öt éve ötlött fel benne. Egyszer, 2003-ban már nekivágott az ezúttal öt hónaposra tervezett útnak, de csúnya fertőzést kapott a bal bokáján, így huszonnégy órával az indulás előtt fel kellett adnia az expedíciót.
A mostani utazás sem indult zökkenőmentesen. McNeill New Yorkon keresztül repült volna Kanadába, de két napig az amerikai nagyvárosban kellett vesztegelnie, mert a repülést meghiúsította a hirtelen hullott rengeteg hó, valamint az, hogy a bérelt gép nem érkezet időben. Ráadásul az alaptáborban derült ki, hogy a felszerelésből olyan nélkülözhetetlen eszközök hiányoznak, mint a kesztyű vagy a hóvédő lepel, továbbá a pilóta nem a kijelölt helyen dobta le a sportembert. Így az út máris legalább öt nappal hosszabb lehet a tervezettnél. McNeill interneten elérhető naplójában naponta ad jelentést az expedíció helyzetéről.