Gázlecke

Itt a tavasz. Kicsit nyugodtabban lehet már visszatekinteni a télre, így a gázár körüli, Európát is érintő orosz–ukrán vitára. A világsajtó mindezt úgy tálalta, hogy Oroszország elzárja a csapot, s csupán szégyenlősen említették meg Ukrajna viselkedését. Miközben ugyanis a piaci és geostratégiai realitásokkal szembesülő, a szovjet árak elillanásán megütköző Kijev Washington által visszhangozva zsarolást emlegetett, viszszaélt tranzithelyzetével, és megcsapolta a vezetékeket. Ukrajna kétszer is az európai gázellátás biztonságának kárára oldotta meg átmeneti problémáit. Természetesen Kijev is érezte a nyugatos retorika és e lépés közt a disszonanciát, ezért igyekezett politikai hátteret kreálni az ügyhöz, mondván, Moszkva a stratégiai irányváltás miatt bünteti Ukrajnát. A vita azonban elsősorban gazdasági jellegű volt, bár kétségtelenül kirajzolódtak Moszkva változó, érzékelhetően határozottabbá váló térségbeli politikájának kontúrjai is.
Milyen következtetést kell levonnia Európának a történtekből? A válasz gyorsan megszületett, diverzifikálni kell a gázbeszerzést, Oroszország ugyanis nem megbízható szállító. Azt persze nem nagyon vázolták, mennyire reális az orosz gáz kiváltása norvég, algériai, iráni s egyéb beszerzésekkel. Nem véletlenül, hiszen a készletek nagyságát és az egyéb beszerzési lehetőségek költségeit nézve is egyértelmű, hogy az orosz gáznak térségünkben nincs komoly alternatívája. Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne kellene diverzifikálni. A kiindulópont azonban téves, hiszen Moszkva és Európa energiapartnersége a kölcsönös függésen alapul, a Gazpromnak tehát egyáltalán nem érdeke a csapok elzárása. Okozhat ugyanakkor esetleg később gondot az ellátásban, hogy az orosz modernizáció lassulása esetén csökkenhet a kitermelés. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy évek múlva, az új szerződések megkötésekor számít az ár meghatározásában, ha a függés némiképp enyhül, a beszerzés több lábon áll.
Az új energiapolitika kidolgozásakor hangsúlyt kell fektetni a túlfogyasztás csökkentésére, a biztonság helyett azonban inkább a korrupciót növeli az új tározók építése, míg a cseppfolyós terminálok ötlete aligha a mi zsebünkhöz méretezett, és nem jelent megváltást. Az alternatív szállítási útvonalak kiépítése fontos, tudomásul kell azonban venni, ezeken is részben orosz gáz jön majd. A januári leckéből tanulva és a belső ukrán helyzet prognosztizálhatóan elhúzódó instabilitását figyelembe véve közben minél előbb ki kellene dolgozni a jelenlegi importot lebonyolító tranzit biztonságát. Ezt segíthetné egy áttekinthető, az energiapiac összes szereplőjét bekapcsoló rendszer létrehozása, amely elérhető lenne az ukrán vezetékek nemzetközi ellenőrzés alá helyezésével. Ennek civilizált formáját jelenthetné – a néhány évvel ezelőtti német javaslathoz hasonlóan – az európai importőrök, a Gazprom és a Naftohaz Ukraini részvételével egy közös vállalat létrehozása.