Merkel visszaadta Németország hitét

Pozitív mérleget vonhat első száz napja után a német nagykoalíciós kormány. A kabinet visszájára fordította az emberek politikából való kiábrándultságát, a lakosságot újra bizakodóvá tette. A munkából a legnagyobb rész minden kétséget kizáróan a köztársaság első női kancellárjának, Angela Merkelnek jutott.

Az emberek emlékezetében továbbra is ott él az előre hozott szeptemberi parlamenti választást követő televíziós vita jelenete, Gerhard Schröder agresszív és kihívó támadása Merkel ellen: „Csak nem hiszi, hogy a pártom hajlandó lesz önnel tárgyalásokat kezdeni?” A Schröder–Fischer kettős gyakorlatával szemben ma az új kormány csendesen munkálkodik, motorja nyugodtan fut, anélkül, hogy üresjáratban pöfögne.
Ez a hozzáállás megfelel Angela Merkel stílusának. Jelentős mozgásszabadságot ad az egyes tárcák vezetőinek, tartózkodik attól, hogy beavatkozzon a minisztériumok közötti nézeteltérésekbe, ügyesen használja ki azt az előnyt, hogy kormányában nyugodt karakterek foglalnak helyet. Ügyes húzásnak bizonyultak a kormányzása nyitányát alkotó külföldi utak is. Párizsban, Washingtonban és Moszkvában folytatott tárgyalásai minden diszszonancia nélkül zajlottak le, holott az orosz fővárosban tett látogatásán információs beszélgetésre invitálta a Putyin-ellenzék több vezető szervezetének a képviselőit. Bush elnöknél sikerült elsimítania az iraki háború során kialakult feszültséget, igaz, egyben kérlelhetetlenül sürgette a guantánamói fogolytábor bezárását is. Az EU-n belül vállalt közvetítő szerepe általános elismerést váltott ki.
A kancellár asszony tévéfellépései is hozzájárultak népszerűsége növekedéséhez. A kampányidőszakban legtöbbször színtelen benyomást keltő Merkel rendre ápolt frizurával, előnyösen sminkelve lép a kamerák elé. A pozitívumok lecsapódnak a közvélemény-kutató intézetek jelzéseiben is. A kereszténydemokraták mellett – a száznapos türelmi időszak végén – a választópolgárok negyven százaléka állna ki, szemben a szociáldemokraták huszonnyolc százalékával. Ha a lakosság közvetlen úton választhatna kancellárt, akkor Merkel abszolút többséggel – ötvenhárom százalékkal – kapna bizalmat.
Az SPD soraiban közben erősödik a gyanakvás, hogy az elvtársaknak végül csak a pincér szerepe jut, miközben a szükséges reformok konyháján Merkel a főszakács. A két nagy néppárt szövetségére újabb megméretés vár március utolsó hétvégéjén, három tartományban – Baden-Württemberg, Rajna-vidék-Pfalz, Szászország-Anhalt – ugyanis választások lesznek. A koalíciós kormány nem véletlenül halasztotta el a fájó reformok (nyugdíjrendszer, betegbiztosítás, családpolitika) vitáját e szavazások utáni időre.