A szövevényes ügy hátterében a választási kampány idejére érthetetlen módon elcsendesedni látszó brókerbotrány néhány szereplője áll, valamint a Nemzeti Fejlesztési Hivatal irányításáért felelős Baráth Etele elnök és Dobrev Klára alelnök. Előbbiből szakmai munkája elismeréseként a Gyurcsány-kormány EU-ügyekért felelős minisztere lett, utóbbi a bájos „first lady” szerepkörébe vonult vissza.
Lapunk két évvel ezelőtt részletesen beszámolt a pályázat hátteréről (Magyar Nemzet, 2004. június 17., 1., 4. oldal). Megírtuk, hogy a pályázat-előkészítő alap tenderét milyen csendesen sikerült meghirdetni. Beszámoltunk a Magyar Építész Kamara tiltakozásáról, arról, hogy már akkor hiába kérte az Európai Bizottságnál is a pályázati eljárás megsemmisítését, hiszen se a szerződési előrejelzés, se a beszerzési értesítés nem jelent meg egyetlen hazai tömegtájékoztatási eszközben sem, csak az Európai Közösség hivatalos lapjában és a Magyar Fejlesztési Hivatal honlapján azzal a figyelmeztetéssel, hogy ami ott olvasható, az nem tekinthető hivatalos közleménynek.
A Magyar Építész Kamara álláspontja szerint a hatmilliárd forint értékű szellemi munka pályázati eljárását úgy folytatták le, hogy abból tízezer magyar építészt kirekesztettek, akiknek esélyük sem volt rá, hogy részt vegyenek Magyarország legnagyobb fejlesztési programjában. Az építésztársadalom máig sérelmezi, hogy a pályázat után, amit a dán multinacionális cég, a COWI A/S által vezetett konzorcium nyert el, a magyar építészek rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Nem vigasztalja őket az sem, hogy a dán konzorcium egy magyar céget is bevont a pályázatba.
Nem csoda, hogy zúgolódik a mérnöktársadalom, hiszen éppen az évtized legnagyobb brókerbotrányához kapcsolható K&H Consulting Kft. volt az a magyar cég, amelyet közel engedtek a húsoskondérhoz. Még akkor is sértő ez, ha a konzorciumba bevont céget Kulcsár Attila neve fémjelezte, akinek közismert az építőiparban szerzett tapasztalata: mint tudott, kőművesinasként fejezte be tanulmányait. A közvélemény mégis egy bank nagy hatalmú brókereként tartja őt számon, akit most tízmilliárdos sikkasztás gyanúsítottjaként jegyez a hazai bűnüldözés, illetve mint aki Kovács László barátnőjét hívja telefonon, vagy bizonyos Gyurcsányiért kiált, ha slamasztikába kerül.
Mint ismeretes, Kulcsár Attila nem csupán tőzsdecápává nőtte ki magát a Rejtő E. Tibor, Draskovics Tibor és László Csaba által irányított legnagyobb kereskedelmi banknál, hanem az EU-projektek, illetve ezzel összefüggésben az önkormányzati üzletág felett is igazgatói minőségben bábáskodhatott. A két évvel ezelőtt napvilágot látott sajtóhírek szerint Kulcsár Attila már 2003 elején értesülhetett arról, hogy „a kormányzat egy olyan alap felállítását tervezi, amely központosított módon készíti el a Brüsszelnek benyújtandó pályázatokat az önkormányzati körből” (Világgazdaság, 2004. június 16.).
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap terhére finanszírozható pályázatok kidolgozására kiírt pályázat, amit most törvénysértőnek ítélt az elsőfokú bíróság, a pályázatot kiíró Nemzeti Fejlesztési Hivatal és a brókerbotrányban érintett K&H Bank érdekes összefonódásának gyanúját veti fel.
A Miniszterelnöki Hivatal 2003 márciusában jelentette be, hogy az Európa-terv részeként új EU-alapot hoz létre az önkormányzatok és civil szervezetek részére, amely nem közvetlen anyagi támogatást nyújt a projektek megvalósításához, hanem olyan szakmai hátteret, szervezési segítséget ad a pályázónak, amelynek eredményeként az EU-csatlakozás után azonnal beadható, tökéletesen előkészített, kész pályázatok születnek. Az alapból a szociális célú pályázatok előkészítése mellett 150 regionális fejlesztési célú pályázat előkészítését tervezték, vagyis 4,5 milliárd forintnyi értékű megrendeléshez lehetett hozzájutni. Azoknak – tesszük hozzá –, akik időben értesülhettek a pályázati kiírásról. Az Európai Pályázat-előkészítő Alap részeként 6,6 milliárd forintot szántak erre a szakértői munkára, amiből 3 milliárd forintot a hazai kormányzati forrásokból biztosítottak.
A 4,5 milliárd forintos pályázat-előkészítő tenderügy tehát a magyar büdzséből származó közpénzt is érintett, csaknem ötven százalék erejéig. Az EU-pénzekből megvalósuló projektek pénzügyi tervezésének és ütemezésének feladatához tartozott az önkormányzati pályázatok elkészítése. Vagyis a projekteket tanácsadóként irányító – a pályázat-előkészítő alapnál nyertes – nemzetközi konzorcium javaslatot tehet a beruházásokban szerepet játszó pénzintézetre is. Ezért is érdekes lehetett a tender a K&H Banknál az önkormányzati ügyekre is „szakosodott” Kulcsár Attilának.
A Világgazdaság két évvel ezelőtti cikkében azzal magyarázta Kulcsár parlamenti belépőjének létét és azt, hogy a bróker rendszeresen találkozott olyan neves szocialista politikusokkal, mint Baráth Etele vagy Baja Ferenc, hogy ezek a tárgyalások lényegében a K&H Bank, illetve a pénzintézetnek 2003 elején megvásárolt Euroconsulting Kft. érdekeit szolgálták minden idők legnagyobb EU-pályázatán. Ezt támasztja alá Kulcsár parlamenti belépőhöz juttatásának hivatalos indokolása is, miszerint: „Kulcsár Attila az ország második legnagyobb bankjának önkormányzati finanszírozással, EU-projektekkel (…) foglalkozó üzletágának ügyvezető igazgatója, az elmúlt években hivatalos minőségben képviselte bankját több olyan tárgyaláson, amelyen az állam különböző intézményeinek képviselői is részt vettek.”
Kulcsár tehát sikeresen lobbizott ezeken a tárgyalásokon, ugyanis a K&H Euroconsulting Kft. a 4,5 milliárd forintos pályázatkészítő és projektirányító pályázat-előkészítő alap tenderén természetesen az a konzorcium győzött, amelyiknek tagja a K&H érdekeltségébe tartozó tanácsadó cég, a K&H Euroconsulting Kft.
Figyelemre méltó módon az Euroconsulting Kft. (korábban Hitesy–Bartucz– Hollai Kft.) üzletrészének megszerzését a K&H Bank éppen egy nappal korábban – 2003. március 5-én – jelentette be a cégbíróságnak, mint ahogy megjelent tanácsadói pályázatának kiírása a hivatal honlapján hivatalosnak nem tekinthető formában. Mint említettük, máshol pedig sehogyan
se verték dobra a milliárdos tanácsadói pályázatot.
De térjünk vissza néhány fontos információ erejéig a Kulcsár által a K&H érdekeltségébe bevásárolt, Hitesy Ágnes nevével fémjelezett Euroconsultinghoz. Hitesy Ágnes volt az a K&H Bank vezérkarához tartozó szakember, aki Szász Károlynak, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének brutális megveretése és a Pannonplast-botrány után igen hamar lemondott a K&H Bank felügyelőbizottságának elnöki posztjáról. Hitesy Ágnes férje, Kostenszky Kázmér pedig a Kulcsár-féle VIP-listán bukkant fel.
Érdekesség, még ha jogszabályt nem is sért, hogy az Euroconsulting Kft. üzletrészének adásvételi szerződésén – mint eladó – aláíróként szerepel Hitesy Ágnes, a vevő bank fb-elnöke, a bank nevében pedig Kulcsár Attila és Zarnóczi Tibor vezérigazgató-helyettes írta alá a kontraktust. Az is igen figyelemre méltó, hogy hiába zengett a magyar sajtó a brókerbotrányról, hiába vizsgálta az ügyet az ORFK, az ügyészség, a Nemzetbiztonsági Hivatal, hiába avatkozott bele a vizsgálatokba „illetéktelenül” a szervezett bűnözés ellen tevékenykedő speciális hivatal, hiába vizsgálódott a parlamenti bizottság, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a pályázat-előkészítő alap pályázatának eredményét a kulcsáros– hitesys, euroconsultingos COWI tendergyőzelmével ki merték hirdetni.
A Világgazdaság című napilap információi szerint a dán konzorcium által elnyert projekt 25 ezer napnyi munkát követel meg, a szaklap számításai szerint az olcsó, leértékelt magyar alvállalkozói napidíjon másfél milliárd forintot takaríthatnak meg az uniós támogatásokból (és a magyar költségvetési pénzekből), miközben mindössze 3,3 millió forint volt a különbség a győztes és vesztes konzorcium ajánlata között.
A legfontosabb, máig megválaszolatlan kérdés mégiscsak az, miért volt szükség a pályázatok előkészítéséhez, a magyar önkormányzatok építészeti tervezési feladatainak ellátásához, a projektek előkészítéséhez a dán multinacionális cégre azon túl, hogy a Kulcsár-féle Euroconsulting busásan megfizetett tanácsadói munkához juthasson a nyertes konzorciumban?
Erre a választ a Magyar Nemzet értesülése szerint Baráth Etele adta meg még a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökeként 2004-ben, az építészek kamarájában. Baráth azt állította, hogy az összes csatlakozó ország közül egyedül az általa irányított szervezetnek jutott eszébe, hogy egy ilyen pályázatra lenne szükség, mint ez a pályázat-előkészítő alap. „Ez nagyszerű”, mondta Baráth Etele, „ki tudták járni, PHARE-pénzből el tudták különíteni, megszerezték a magyar pénzt is”. Az egész pályázat-előkészítési tenderre azért volt szükség, mert mint Baráth az általa irányított hivatalról elmondta, „ez egy csökkentett képességű, hátrányos helyzetű hivatal, amely nem képes egy ilyen rendszert összefogni, megszervezni, lebonyolítani”. Vagyis a pályázatnak semmilyen más alapvető indoka nem volt, mint a Baráth vezette hivatal „hiányzó képessége”.
És kiírták a pályázatot a multiknak. Merthogy olyan tőkeerőt szabtak meg pályázati feltételként, hogy a hazai mérnöki cégeknek esélyük se legyen az indulásra, és idejük se legyen tőkeerős külföldi partnercég után nézni. Így maradtak a bennfentes információkkal ellátott Kulcsárék, Hitesyék. Négy és fél milliárd forintért persze akadt külföldi jelentkező a munkára, amit a Baráth Etele és Dobrev Klára (Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszter neje) által irányított hivatal „képességek hiányában” képtelen volt ellátni.
A dán multinacionális cég, a COWI A/S a pályázat eredményének 2004. január 15-i kihirdetése után örömmel jelentette be a honlapján, hogy „minden idők legnagyobb volumenű projekt-előkészítő munkáját, amit valaha is kiírtak, megnyerte (…), a szerződés jelentősen meg fogja erősíteni a COWI pozícióit a magyarországi piacon, (…) a projekt végrehajtása új szakmai profilt, új tudást és szakmai gyakorlatot fog adni, amelyek megerősítik piaci pozícióinkat a többi csatlakozó országban is”.
A magyar építészek hiába fordultak ezután az építész és városfejlesztő kollégájukhoz, Baráth Eteléhez, a hivatalához, a miniszteriális szervezetekhez, a parlamenti frakciókhoz vagy éppen az Európai Bizottság Budapestre akkreditált delegációvezetőjéhez, Jürgen Köppenhez panaszaikkal, mindenütt süket fülekre találtak. Jürgen Köppen – a banánköztársaságokban szokásos módon – a panaszos levelet a bepanaszolt Baráth Etele hivatalához irányította kivizsgálásra.
Az építésztársadalom aggodalma utóbb jogosnak bizonyult. A törvénysértő tenderrel valóban kiszolgáltatott helyzetbe, alvállalkozói szerepbe kényszerültek a magyar építészek, mérnökök, gazdasági szakemberek.
A Világgazdaság hivatkozott írása szerint „a pályázatok készítésében közreműködő magyar szakértők részvételét egységesen 15 ezer forint körüli napidíjért engedik a győztes konzorcium cégei”. Ez pedig ötöde annak az árnak, amelyet a tenderen alulmaradt, második helyezést elért konzorcium ajánlott pályázatában a magyar alvállalkozóknak, de még a hasonló magyar projekteknél szokásos napidíj (60–100 ezer forint) alsó határértékét is messze alulmúlja a Kulcsárék által sikerrel protezsált, a Hitesy-féle tanácsadó céggel megerősített dán multi vezette konzorcium által fizetett napidíj. Így lehet a magyar költségvetésből is finanszírozott üzleten, magyarországi pályázaton, a magyar szakértők bérrabszolgasorba döntésével másfél milliárdos hasznot kiemelni a projektből. Büntetlenül.
A COWI vezette konzorcium mindöszsze 3,3 millió forinttal vállalta kevesebbért a munkát, mint a pályázat második helyezettje, ami egy 4,5 milliárd forintos tenderen bűvészmutatvány, és felveti a bennfentes információk kiszivárogtatásának gyanúját a másik esélyes ajánlatról, és felveti azt a kérdést is, vajon tisztességes volt-e ez a verseny az EU-hoz való csatlakozásunk finisében.
A nem jogerős bírósági ítélet alapján megállapíthatjuk, hogy nem volt tisztességes, hiszen törvénysértő volt.
Figyelemre méltó, hogy a városépítész Baráth Etele által irányított hivatal jogi képviselője a per során még a Magyar Építész Kamara kereseti jogát is vitatta az ügyben, persze sikertelenül. A törvénysértő pályázat érvénytelenségét a bíróság azért nem vizsgálta, mert az építészkamara jogvesztő határidőn túl nyújtotta be keresetét, így a bíróság csupán a jogsértést állapította meg.
Noll Tamás, a Magyar Építész Kamara alelnöke lapunknak elmondta, hogy a testület minden jogi segítséget megad tagjainak, akik kártérítési pert kívánnak indítani a törvénysértő pályázati kiírás miatt.
origo.hu
Csak a személyek változnak a baloldalon, a nemzetárulás állandó
