A rövid pályás gyorskorcsolyázóknál a 17 éves Knoch Viktor 5. lett 1500 méteren, a nők hasonló távján Huszár Erika a 4. helyen végzett. A szerencsével sem álltak hadilábon, hiszen egy-két riválist a bírók is eltakarítottak az útjukból, ám a kizárások a sportág szerves velejárói. S a hazai short track szakágban folyó szisztematikus munka eredményét jelzi, hogy Huszár még 11. és 13. helyezéseket is szerzett, Darázs Péter pedig, aki előtt kétszer is buktak, s vétlenként ő is elesett, 10., 11. és 12. lett a Palavela csarnokban.
Ugyanitt műkorcsolyázóink nem villogtak, a két évvel ezelőtti Európa-bajnok Sebestyén Júlia csak 18. lett, de az Eb-4. Pavuk Viktóriát is előrébb vártuk a 23. helynél. A Hoffmann Nóra, Elek Attila jégtánckettős 17. helye elfogadható, s ez a legjobb olyan eredményünk, amit nem rövid pályás gyorskorcsolyázóink értek el. A többi sportágban csak a coubertini elvet, a részvétel fontosságát előtérbe helyezve képviseltettük magunkat. Tagscherer Zoltán sífutásban, Tagscherer Imre biatlonban így is jó néhány ellenfelét lehagyta, Gottschall Zsófia és Gyenesei Leila viszont a mezőny végén kullogott. Alpesi sízőink – Marosi Attila és Tuss Réka – lassított felvételeket idézően ereszkedtek le a lejtőkön, és bobosaink is csupán azt a brazil négyest tudták megelőzni, amely három futamából kétszer felborult. De valljuk be, a szabad ég alatt jobbra nem is számítottunk, az összkép pedig mindenképpen meseszép.
Ugyanezt mondhatják a németek, akik 11 arannyal, 12 ezüsttel és 6 bronzzal zártak az éremtábla tetején, de mögöttük az amerikaiak (9-9-7), és az osztrákok (9-7-7) is kitettek magukért. A negatív szenzáció a norvégok produkciója, hiszen amíg a 2002-es olimpián a legtöbb aranyat nyerték (13), most csak kettő jutott nekik. Az egyiket a síugró Lars Bystöl szerezte, akinek ittas vezetés miatt már meggyűlt a baja a hatóságokkal, néhány éve részegen beleesett az oslói kikötő vizébe, szóval, nem egy idol a norvég ifjúság számára. Ole Einar Bjorndalen kétségkívül az, ő viszont most nem nyert aranyat a biatlonban, csak két ezüstöt és egy bronzot. Vagyis maradt ötszörös olimpiai bajnok.
A torinói játékok legeredményesebb versenyzője a koreai An Hjun Szu lett, aki a férfiak rövid pályás gyorskorcsolyaversenyein 3 aranyat és 1 bronzot szorgoskodott össze, de nem sokkal, egy bronzzal maradt el tőle honfitársnője, Dzsin Szun Ju. Rajtuk kívül még Michael Greis német biatlonista állhatott háromszor a dobogó tetejére. A legtöbb érmet viszont Cindy Klassen kanadai gyorskorcsolyázó gyűjtötte be, nagy pályán: 1 aranyat, valamint 2-2 ezüstöt és bronzot. A Salt Lake Cityben három 1. és egy 2. helyet jegyző horvát síelő, Janica Kostelic most 1 arannyal és 2 ezüsttel zárt.
A négy évvel ezelőtti játékokhoz hasonlóan a torinói olimpia sem múlt el doppingbotrányok nélkül. Bár azt, hogy több sífutó versenyzési jogát felfüggesztették, mert az érintettek vérében túl magas volt a vörösvértestek aránya, hivatalosan nem ide kell sorolni. Olga Piljeva esetét már igen, hiszen a biatlon női 15 km-es számában ezüstérmes orosz versenyző megbukott a doppingvizsgálaton. Két évre eltiltották, az érmét természetesen elvették tőle. S az osztrák sílövőknek is akadt egy zavaros, még vizsgálati szakaszban levő ügyük.
Mindazonáltal a XX. téli olimpia más nagy botrány nélkül zárult, s az olaszok megtették, amit a NOB elvárt tőlük, becsülettel megrendezték a játékokat. A kiadott egymillió belépőből a kezdeti nehézségek után végül kilencszázezret értékesítettek. Ha azt nem is állíthatjuk, hogy Piemonte tartomány, de még azt se, hogy Torino bő két héten át az olimpia lázában égett, Jacques Rogge kipipálhatott egy újabb sikeres olimpiát, s a NOB már a két év múlva esedékes pekingi nyári játékokra tekinthet előre. S persze a vancouveri 2010-es télire is.

Csak a személyek változnak a baloldalon, a nemzetárulás állandó