Szombathely délkeleti szomszédságában, a várost elhagyó Gyöngyös-patak partján fekszik a Táplánfa és Gyöngyösszentkereszt községekből 1939-ben egyesített Táplánszentkereszt. A ma 2400 lakosú település helyén a középkorban nem kevesebb mint hét falu keletkezett, ezek egyike az 1334. évi pápai tizedjegyzékben szerepelő Péteri, Szent Kereszt titulusú templomával: „… ecclesie Sancte Crucis de eadem Pydur.”
Az 1988-ban a szombathelyi Savaria Múzeum vezető régésze, P. Hajmási Erika által elvégzett kutatás során feltárultak az újkorban többször átépített templom legrégebbi falai. Döngölt agyag alapozásra téglából készítették a jellegzetesen XIII. századi egyhajós épületet. Teljes belső hossza 17 méter, ebből 11 méter jut a kilenc méter széles hajóra. A román kori diadalív mögött nagyjából ötméteres átmérőjű, enyhén nyújtott patkóívű szentély alapjai kerültek elő a padlószint alól (a most látható félköríves apszis a XIX. század végéről való). A nyugati oldalon feltárultak a kegyúri karzat pillérlábai, oromfalához négyzetes torony kapcsolódott, minden bizonnyal emeleti átjáróval.
A tüzetes falkutatás a belső térben félkör alakú falmélyedéseket tárt fel, ezek – amint másutt is a korabeli dunántúli téglatemplomoknál – ülőfülkéül szolgáltak XIII. századi papi elöljárók vagy világi uraságok számára. A hajó északi falának külső oldalán előbukkantak azok a függőleges, lizénának nevezett kiugró falsávok, amelyeket szintén gyakran láthatunk a nyugati országrész román stílusú templomain. A legértékesebb lelet azonban a hajó déli oldalán látható kapuzat. Lépcsőzetesen mélyülő bélletű, alig észrevehetően enyhe csúcsívben záruló kőfaragvány, a lábazatain különböző karakterű, megkopott torz fejekkel. Az ábrázolások a Szent Kereszt egyház szolgálatába hajtott gonosz erőket jelképezik. Több helyütt találni az épület falában átfaragott római kori kődarabokat, ez lehet a magyarázata annak, hogy az 1697. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv kőből épültnek – ex lapidus – írja a templomot.
A historia domus szerint a templom 1565-ben önálló plébánia volt. 1634-ben a falu lakói már a lutheránus vallást követték, ebben az évben készült kő szószéke. Az 1713. évi vizitációkor az épület „megérett a javításra”, amelyre azonban csak 1741-ben került sor. Ekkor nyitották a félkörívű barokk ablakokat a szűkebb középkori ablaknyílások helyébe. A déli kaput és az ülőfülkéket befalazták, új bejáratot készítettek a nyugati torony alján keresztül. Újabb renoválások és bővítések történtek 1891 és 1896 között, majd 1974-ben. Végül – az említett régészeti feltárást követően – 1990-ben fejeződött be a templom teljes műemléki helyreállítása.
origo.hu
Szaftos ítéletet mondott Gyurcsányról az internet népe
