Táplánszentkereszt temploma

R e j t ő z k ö d ő M a g y a r o r s z á g

Ludwig Emil
2006. 02. 25. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szombathely délkeleti szomszédságában, a várost elhagyó Gyöngyös-patak partján fekszik a Táplánfa és Gyöngyösszentkereszt községekből 1939-ben egyesített Táplánszentkereszt. A ma 2400 lakosú település helyén a középkorban nem kevesebb mint hét falu keletkezett, ezek egyike az 1334. évi pápai tizedjegyzékben szerepelő Péteri, Szent Kereszt titulusú templomával: „… ecclesie Sancte Crucis de eadem Pydur.”
Az 1988-ban a szombathelyi Savaria Múzeum vezető régésze, P. Hajmási Erika által elvégzett kutatás során feltárultak az újkorban többször átépített templom legrégebbi falai. Döngölt agyag alapozásra téglából készítették a jellegzetesen XIII. századi egyhajós épületet. Teljes belső hossza 17 méter, ebből 11 méter jut a kilenc méter széles hajóra. A román kori diadalív mögött nagyjából ötméteres átmérőjű, enyhén nyújtott patkóívű szentély alapjai kerültek elő a padlószint alól (a most látható félköríves apszis a XIX. század végéről való). A nyugati oldalon feltárultak a kegyúri karzat pillérlábai, oromfalához négyzetes torony kapcsolódott, minden bizonnyal emeleti átjáróval.
A tüzetes falkutatás a belső térben félkör alakú falmélyedéseket tárt fel, ezek – amint másutt is a korabeli dunántúli téglatemplomoknál – ülőfülkéül szolgáltak XIII. századi papi elöljárók vagy világi uraságok számára. A hajó északi falának külső oldalán előbukkantak azok a függőleges, lizénának nevezett kiugró falsávok, amelyeket szintén gyakran láthatunk a nyugati országrész román stílusú templomain. A legértékesebb lelet azonban a hajó déli oldalán látható kapuzat. Lépcsőzetesen mélyülő bélletű, alig észrevehetően enyhe csúcsívben záruló kőfaragvány, a lábazatain különböző karakterű, megkopott torz fejekkel. Az ábrázolások a Szent Kereszt egyház szolgálatába hajtott gonosz erőket jelképezik. Több helyütt találni az épület falában átfaragott római kori kődarabokat, ez lehet a magyarázata annak, hogy az 1697. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv kőből épültnek – ex lapidus – írja a templomot.
A historia domus szerint a templom 1565-ben önálló plébánia volt. 1634-ben a falu lakói már a lutheránus vallást követték, ebben az évben készült kő szószéke. Az 1713. évi vizitációkor az épület „megérett a javításra”, amelyre azonban csak 1741-ben került sor. Ekkor nyitották a félkörívű barokk ablakokat a szűkebb középkori ablaknyílások helyébe. A déli kaput és az ülőfülkéket befalazták, új bejáratot készítettek a nyugati torony alján keresztül. Újabb renoválások és bővítések történtek 1891 és 1896 között, majd 1974-ben. Végül – az említett régészeti feltárást követően – 1990-ben fejeződött be a templom teljes műemléki helyreállítása.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.