Vajon új pályára állhat-e a hévízi gyógytó és régiójának fejlődése? A helyi civil szervezetek azt mondják, igen: uniós forrásokból a világon egyedülálló ökológiai és rekreációs központot lehetne létrehozni a térségben, amely hosszú távon is biztos megélhetést nyújtana a helyieknek. Hévíz és környékének polgárai közvetlenül a rendszerváltozás előtt egyszer már eredményesen emelték fel szavukat különleges gyógyhatású tavuk védelmében. Akkor sikerült elérni, hogy véget vessenek a mélyművelésű bauxitbányászatnak, amely már a tó létét fenyegette. A tavat körbevevő láp beépítése azonban folytatódott, sőt a rendszerváltozás után új lendületet vett. A tó közvetlen közelében lévő régi angolnanevelő telep politikai csatározásokkal övezett eladása és tervezett beépítése volt a hab a tortán. Ötcsillagos szállodakomplexum épült volna az öthektáros területen. A régi „angolnás” viszont kulcsfontosságú része lehetne a majdani tájrehabilitációs programnak.
Egyelőre nem tudni, hogy most sikerül-e áttörni a szűk látókörű haszonelvűségen, a hatalmi érdekeken. Annyi azonban már kimondható: a civilek nem ok nélkül kongatták a vészharangot. A környezetvédelmi kockázatok reálisak, a hatalmi visszaélés és a korrupció gyanúját újabb adatok erősítik meg. A helyzet pikantériája, hogy Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter – aki az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltjeként éppen ebben a körzetben méreti meg magát – kampánylapja, igaz, visszafogottan, ám a beruházás ellen foglalt állást. Borhidi Attila akadémikus, a Fidesz pécsi országgyűlési képviselőjelöltje a beruházó megbízásából vizsgálódó szakértőként az építkezés mellett érvelt, miközben a helyi, illetve a megyei fideszesek – Illés Zoltán országgyűlési képviselő közreműködésével – minden követ megmozgattak, hogy a beruházás a vele járó veszélyek miatt ne valósulhasson meg.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a turizmus fejlesztését a jövő prioritásaként jelölte ki, eközben Mohácsi József (MSZP–SZDSZ), Keszthely polgármestere hallani sem akar az egyedülálló turisztikai vonzerőt jelentő tájrehabilitációs programról, és körömszakadtáig kiáll a tavat veszélyeztető szállodaberuházás mellett. A civilek is elszántak. Mint mondják, ha a környezetvédelmi szakhatóság másodfokon is zöld utat ad a tervnek – a döntés legkorábban nyár elejére várható –, megtámadják az építésengedélyezési eljárást. A turizmus fejlesztését most zászlajára tűző Gyurcsány Altus nevű cége egyébként szintén felbukkan a hévízi kisrégió rendszerváltozás utáni történetében.
Tavak, csónakázólagúnák, gyalogos- és lovastanösvények, amelyek összekötik a hévízi kisrégió látnivalóit Hévíztől Fenékpusztáig: a helyi környezetvédők ezt az álmot szeretnék megvalósítani. Ahogy Füzesi Lászlóné, a Hévízért Városvédő Egyesület elnöke fogalmaz, minderre reális esély van, hiszen az Európai Unió Life pályázatait éppen az ilyen tájrehabilitációs és egyben területfejlesztést is szolgáló elképzelések finanszírozására hozták létre. Debrecen például ebbe a programba kapcsolódva tudott forrásokat szerezni a Nagyerdő kiszáradásának megakadályozására, teljes rehabilitációjára. A Hévízi-tó és környéke pedig egyedülálló ökológiai érték, méltán tarthat számot a világörökség címére.
– Egy szálloda felépítése csak a tulajdonosnak üzlet. Mi viszont azt szeretnénk, ha olyan ökológiai rehabilitációs projekt valósulna meg a hévízi kistérségben, amely az egész régiónak, az egész országnak üzlet. Az angolnatelepre tervezett szállodakomplexum lehetetlenné teszi ezt a tervet – magyarázza Füzesi Lászlóné.
A keszthelyi és a hévízi városvezetés azonban minden észérv ellenére a szállodaépítés, illetve a helyi ellenzék szerint a beruházó érdekei mellett kötelezte el magát. Papp Gábor hévízi önkormányzati képviselő szerint ma már egyre inkább világos, hogy miért. A napokban kiderült, hogy az eleve kétes körülmények között értékesített terület Mohácsi József keszthelyi polgármester és Molnár Imre alpolgármester baráti, illetve rokoni köréhez tartozó személyek tulajdonába került.
A történet három éve decemberben kezdődött, amikor a Smaragd-Invest Kft. Keszthely városától megvásárolta a Hévízi-tótól alig 150 méterre, már Keszthely közigazgatási területén elterülő mintegy öthektáros régi angolnatelepet. Keszthely az államtól 300 millió forintért vette meg a Hévíz számára stratégiailag fontos területet úgy, hogy arra Hévíz nem is licitált, mondván, nincs pénze. Helyi képviselők szerint ez nem volt igaz, ám senki sem aggódott, ugyanis az akkori keszthelyi vezetés elkötelezett híve volt a kisrégió átfogó tájrehabilitációjának. A fideszes alpolgármester tragikus halála, majd a 2002-es választásokat követő hatalomváltás után a helyzet alapvetően megváltozott. Keszthely – élén az SZDSZ és az MSZP támogatását élvező Mohácsi Józseffel – sutba dobta a korábbi terveket, és úgy döntött, értékesíti a hosszú távú fejlesztésben kulcsfontosságú területet. A pályázatok beadására azonban mindössze kétnapos határidőt adtak, és – legalábbis az ellenzék szerint – a szocialista–szabad demokrata többség a rosszabb ajánlatot fogadta el. A győztes Smaragd-Invest Kft. 850 millió forintot fizetett a területért. A céget 2003-ban az ország egyik legnagyobb építőipari vállalkozása, a szcientológiai vezetési módszereket alkalmazó Balusztrád-csoport alapította projektcégként. (A Balusztrád egyébként a Győrben és Budapesten is jelentős ingatlanfejlesztést folytató izraeli Engel-csoport egyik legnagyobb hazai partnere.) A Smaragd-Invest négycsillagos superior gyógyszálloda fölépítését tervezte a régi angolnás helyén. Mohácsi József keszthelyi polgármester hatalmas, több száz munkahelyet teremtő gyógyszállóról, útépítésről, adóbevételekről, sikerről nyilatkozott.
Ruzsics Ferenc keszthelyi képviselő azonban a nyilvánosság elé tárta a dokumentumokat, amelyek bizonyították, hogy a Smaragd-Invest felügyelőbizottságában helyet kapott a keszthelyi polgármester korábbi főnöke, Németh Ferenc, valamint Molnár Imre keszthelyi alpolgármester testvére, Molnár Tibor. Ruzsics Ferenc azt is nyilvánosságra hozta, hogy az angolnásra a CIB Bank mintegy 1,1 milliárd forintnyi jelzálogot jegyzett be, amely jóval meghaladta az adásvétel 850 milliós összegét. A korrupciós összefonódásokra és az angolnás áron aluli értékesítésére utaló jeleket nyilvánosságra hozó Ruzsics Ferencet a keszthelyi szocialista–szabad demokrata városvezetés a beruházás és a munkahelyteremtés ellenségének nyilvánította. A tó védelmében országos aláírásgyűjtést szervező Papp Gábort és a tiltakozó környezetvédőket pedig „felszólították”, hogy „ne avatkozzanak Keszthely belügyeibe”.
Mit árthat egy szálloda a Hévízi-tónak? – legyintettek sokan. Pedig – ahogy ezt később szakértők is megerősítették – a környezetvédők aggodalmai korántsem voltak megalapozatlanok.
Mőcsényi Mihály professzor, nemzetközi hírű Széchenyi-díjas tájépítész, akinek a nevéhez fűződik a tudományág hazai egyetemi oktatásának megteremtése, azt mondja: a tervezett építkezés kiszámíthatatlan következményekkel járhat. A százezrek testi-lelki gyógyulását szolgáló Hévízi-tó csodás adottságai a meleg karsztvíz és a láp együtthatásának köszönhetők. A karsztvíz feltehetően 20–30 kilométeres távolságról kerül a tóba. A lápban oda és vissza keringő víz olyan gyógyító komponenseket old magába, amelyek rendkívül hatásosak bizonyos betegségek ellen. Éppen ezért nagyon kell vigyázni a lápra, mondja Mőcsényi professzor:
– Biztosítani kell egyrészt a távolabbi vízgyűjtő területeken, másrészt a tó környezetében, hogy a vízmozgás állandó és zavartalan legyen. Meg kell akadályozni, hogy a karsztvízellátást bárki megbolygassa. A bauxitbányászat során néhány év alatt körülbelül balatonnyi vizet szivattyúztak ki a karsztfelületekből, és ennek súlyos következményei lettek a vízellátásban és a Hévízi-tóra nézve is. A táji és hidrológiai adottságok jelentős változását idézte elő. A bauxitot fontosabbnak tartották, mint százezrek gyógyulási lehetőségét vagy éppen egy kisrégió lakosainak megélhetését. Ilyesminek nem szabad megtörténnie. Gondoskodni kell arról, hogy a továbbiakban ne keletkezzenek olyan műszaki beavatkozások, amelyek a vízmozgást bármiféle módon akadályozzák – hívja fel a figyelmet a profeszszor, hozzátéve a következőket is: a bauxitbányászat miatt jelentősen csökkent a tó vízhozama, így a víz hőmérséklete is, és az eredetei állapot még korántsem állt helyre. Ehhez talán 50–100 év is szükséges még. Éppen ezért nemkívánatos semmiféle olyan tömeglétesítmény, szálloda, amelyik a vízbázis újabb megcsapolását jelenti. (Mohácsi József keszthelyi polgármester a zöldek tiltakozására válaszolva azt állította: a felépítendő szálloda a Hévízi-tó kifolyójából veszi majd a vizet, nem pedig a tó vízbázisából. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy a Smaragd-Invest vízkivételi engedélyt is kért – ezt mind a keszthelyi városvezetők, mind a tulajdonosok letagadták –, vagyis a gyógyszálló működéséhez a Hévízi-tó vízbázisából kívánt fúrt kúton keresztül termálvizet biztosítani. Miután az engedélyt elutasították, újabb engedélykérelmet nyújtottak be.)
Mőcsényi professzor rámutat arra is, hogy a lápra épített mély alapozású objektumok – mint amilyen a régi angolnáson tervezett szálloda is – messzemenően gátolják a felszín alatti vízmozgásokat, és nem lehet tudni, hogy ilyen beavatkozás milyen következményekkel jár a tóra nézve.
– Nem újabb műszaki létesítményeket kellene létrehozni, hanem éppen ellenkezőleg, fel kellene szabadítani a lápfelületet legalább 2–3 kilométeres körben. A tó szűkebb környékére egyáltalán nem szabadna beengedni az autóforgalmat: ennek kivitelezéséről szintén születtek tanulmányok – mondja a profeszszor, aki maga is írt tanulmányokat a kisrégió ökológiai rehabilitációjáról. – Az én álláspontom az, hogy a tervezett szállodaépítés semmiképpen sem kívánatos. A Hévízi-tó és kisrégió jövőjéről mind a tudományos, mind pedig a politikai elitnek a rövid távú anyagi és egyéb érdekeken felülemelkedve, felelősségteljesen kellene döntéseket hoznia. Komplex tájrehabilitációra van szükség. Ez az egyetlen út e páratlan természeti kincsünk megőrzéséhez.
A hévízi és keszthelyi civilek és néhány ellenzéki politikus állhatatosságának köszönhetően a szálloda felépítése a mai napig nem kezdődhetett meg. Fellépésükkel elérték, hogy az előzetes környezeti hatásvizsgálatot a másodfokon eljáró zöld hatóság nem fogadta el, és tavaly nyáron előírta a részletes környezeti hatásvizsgálat elvégzését. Addigra az eljárásba ügyfélként bejelentkezett a Védegylet is, és a hévízi környezetvédők jogi támogatást kaptak a független EMLA egyesülettől. A mecseki lokátorállomás után talán az angolnás ügye lett a legnagyobb országos nyilvánosságot kapó környezetvédelmi kérdés, amit az is érdekessé tett, hogy 2005 végén bizonyossá vált, egyéni képviselőjelöltként az SZDSZ színeiben Keszthelyen méreti meg magát Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter. A szocialisták pedig Keszthely polgármesterét, Mohácsi Józsefet indítják a körzetben. A Fidesz a részletes környezeti hatásvizsgálat elvégzését szükségesnek tartó Manninger Jenőt indította 2002 után másodszor is. Persányi februárban helyi kampányújságjában elismerően nyilatkozott a környezetvédők küzdelméről. A részletes környezeti hatásvizsgálatot a Smaragd-Invest rekordidő, 3 hónap alatt elkészítette, amely 2005 végén meg is érkezett az első fokon eljáró szombathelyi zöld hatósághoz, annak ellenére, hogy az igazságügyi szakértő ajánlása szerint egy teljes vegetációs ciklust kellett volna vizsgálni. A tanulmány érdekessége, hogy annak elkészítésében közreműködött Borhidi Attila akadémikus is, a Nagy-Tubesre tervezett lokátorállomás ellenzőinek képviselője, egyben a Fidesz–KDNP pécsi jelöltje. Borhidi akadémikus a helyi sajtóban is közreadta országos visszhangot kiváltó véleményét: Hévízen sem az angolnásnál, sem másutt nem talált lápot. Vagyis a beruházás megkezdhető, a szálloda nem károsítja a tavat. Később elhatárolódott a Zalai Hírlapban közöltektől, és helyesbített, miszerint „élő lápot” nem talált. Az építkezést ugyanakkor nem tartotta veszélyesnek, de jelezte azt is: a tájrehabilitáció lenne az eszményi megoldás. Borhidi akadémikus kijelentése szöges ellentétben áll a Mohácsi József által megrendelt, szintén 2005-ben készült másik tanulmánnyal, a Hévízi-tó világörökséggé nyilvánításához írt elemzéssel, amelynek professzor szakértői a keszthely–hévízi lápot az ország legnagyobb egybefüggő és védendő lápterületeként írták le. A részletes hatásvizsgálatot a szombathelyi zöld hatóság nem találta elfogadhatónak, és érdemben nem is foglalkoztak a benne foglaltakkal. A készítőket felszólították, hogy 2006. április 30-ig nyújtsák be a hiánypótlást és a kiegészítést.
Füzesi Lászlóné, a Hévízért Városvédő Egyesület elnöke elmondja: régóta készen vannak a tervek, amelyek megóvják a térség értékeit, s egyszerre szolgálják a környezetvédelmi célokat és a területfejlesztést is. A láp rehabilitációjához szükséges a talajvízszint emelése, ezt meg lehetne valósítani a meglévő csatornák felélesztésével, tavak és az azokat összekötő szabad vonalvezetésű lagúnák kialakításával úgy, hogy nőjön a tájék turisztikai vonzereje is. Gyalogos- és lovasutakkal, a vizes élőhelyeket bemutató tanösvényekkel lehetne átjárhatóvá tenni a védett lápot. Az azon kívül eső részeken sport- és szabadidős létesítmények épülhetnének. Az ilyen típusú fejlesztésekhez az unió 90 százalékos támogatást ad, csak a fennmaradó tíz százalékot kellene előteremteni.
– Az a szomorú tapasztalatunk, hogy sem Keszthely, sem Hévíz jelenlegi vezetése, sem a terület jelenlegi tulajdonosai nem vevők az ilyesfajta elképzelésekre. A természeti értékek megóvásában rejlő lehetőségek ismeretlenek számukra – szögezi le Füzesi Lászlóné.
Tardi János, a világörökség nemzeti bizottságának alelnöke elmondja: a Hévízi-tó a Tapolcai-medence tanúhegyeivel és a Tihanyi-félszigettel közösen, egy térséget alkotva került fel a magyar világörökség várományosainak listájára. Ahhoz, hogy egy terület a címet elnyerje, nagyon sok munkára van szükség, mivel a kritériumok szigorúak, nagy a nemzetközi verseny. Hogy egy térség aspirálhasson a címre, többek között rendelkeznie kell átfogó kezelési tervvel, amely komoly kötelezettségvállalás is egyben. Elengedhetetlen, hogy védőövezet vegye körül, és a veszélyeztető tényezőket maradéktalanul feltárják.
– Segítünk mindenben, amiben tudunk, de a cím elnyeréséhez az érintett önkormányzatok elkötelezett, tudatos együttműködése elengedhetetlen – hangsúlyozza Tardi János.
A Hévízi-tó környékén azonban egyelőre úgy látszik, a döntéshozók horizontján igencsak túl van a világörökség címének lehetősége. Ahogy Papp Gábor önkormányzati képviselő fogalmaz, hatalmas munka meggyőzni őket arról, hogy a természeti értékek védelme is lehet jó üzlet, nem csak a természet kizsákmányolása. Ez a gondolkodásmód idegen számukra.
– Mi reménykedünk, hogy ez előbb utóbb megváltozik – teszi hozzá.
Az angolnás ügyében a napokban ismét fordulat következett be, ezúttal nem a környezetvédelmi, hanem a politikai korrupcióra utaló kérdésekben. Napvilágra került, hogy a Smaragd-Invest életében 2005 késő tavaszán és nyarán mélyreható változások történtek. A Balusztrád-csoport kivonult a cégből, amelynek többségi tulajdonát az a Németh Ferenc szerezte meg, aki Mohácsi Józsefet polgármesterré választása előtt igazgatóként alkalmazta a cégcsoportjába tartozó egyik szállodában, és korábban a cég felügyelőbizottságában foglalt helyet. Információk szerint Németh Ferenc 2002-ben sokáig az MSZP nem hivatalos keszthelyi polgármesterjelöltje volt, ám maga helyett végül Mohácsit javasolta. 2005. május 10-én a Smaragd-Investben jelentős befolyást szerzett a keszthelyi alpolgármester testvére, Molnár Tibor is – kezdetben szintén felügyelőbizottsági tag. (A 2004-ben készült ROP pályázati anyagban Németh Ferencet és Molnár Tibort már tulajdonosként jelölték meg, ám a cégnyilvántartásba nem vezették át a változásokat.)
A cég székhelye is átkerült a Németh-birodalom más vállalkozásainak helyet adó zalaegerszegi címre, s a Smaragd-Invest új zalai cégjegyzékszámot kapott. 2005 nyarán az angolnás tulajdoni lapjáról levették a CIB Bank két jelzálogbejegyzését is, az 1,1 milliárdnyi hitelt visszafizették az új-régi tulajdonosok. Néhány nappal később, 2005. július 27-én azonban az ingatlanra a Raiffeisen Bank jegyzett be 2 530 000 eurónyi, azaz 630 millió forintnyi jelzálogot. Az angolnatelep valós piaci értéke nyilvánvalóan függ attól, hogy a zöld hatóság engedélyez-e, s ha igen, milyen és mekkora beépítést. Az ingatlan értékének megbecsüléséhez irányadó lehet az a banki gyakorlat, hogy jelzálogalapú hitelt a valós piaci érték 65–70 százalékáig adnak. A CIB Bank 1,1 milliárdos jelzálogának figyelembevételével az ingatlan értéke 2004 első felében mintegy 1,5–1,6 milliárd forint lehetett. Ez majd kétszerese annak, amennyiért a Mohácsi József-féle keszthelyi szocialista–szabad demokrata városvezetés ismerősi-rokoni körének eladta az angolnást.
Gyanú árnyéka vetül az angolnatelep adásvételi szerződésére is. Máig nem tudja a város közvéleménye, hogy Mohácsi József milyen tartalmú szerződést írt alá a Smaragd-Investtel. Így például az sem tudható, hogy az építés elmaradása esetén a csőd szélén egyensúlyozó Keszthelynek kell-e kárpótlást fizetnie. Ruzsics Ferenc betekintést nyerhetett a szerződésbe, s ez alapján elmondta, hogy nincs ilyen kötelezettségvállalás.
A szerződés nyilvánosságra hozatalát egy keszthelyi civil kezdeményezés, a Helikon Portal internetes közösség képviselői többször is kérték Mohácsi Józseftől. Mivel erre nem került sor, pert indítottak a városvezetés ellen közcélú adatok eltitkolása miatt. E pert a Helikon Portal jogerősen megnyerte, ám a szerződést továbbra sem kapták meg.
Ez tovább erősíti a gyanút, hogy a városvezetésnek titkolnivalója van, a térségben élőket, a keszthelyieket és hévízieket érhetik még további meglepetések – öszszegezte az ügy tanulságait Papp Gábor.
Nem beszélve arról, hogy a világörökség címére összevont térségként csak együtt pályázhat a Tihanyi-félsziget és a Tapolcai-medence, valamint Hévíz. Ha bármelyiküknél hibádzik valami, magával rántja a többieket is…
origo.hu
Furcsa módon bukott le egy drogcsempész a röszkei határon – videó
