Kevés támogatást és még kevesebb megbízást ad a kutatóintézeteknek a kormány – foglalja össze a problémát Vígh László, az Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezetének (Akdosz) elnöke. A minisztérium alá tartozó agrár-kutatóintézetek fő bevételi forrása az állami büdzsé, ebből fedezik a működési költségeket. A pénzügyi megszorítások már 2004-ben is támogatásmegvonással jártak, az idén pedig 20 százalékkal kevesebb jut a kutatóintézeteknek, ráadásul ezek kiegészítő lehetősége, az agrár K+F (kutatás-fejlesztés) keret ezen a címen megszűnik. A pályázati pénzekre nem hagyatkozhatnak, mivel az intézmények általában nem rendelkeznek a szükséges önerővel, illetve az elnyert összegek csak bizonyos célokra fordíthatók. Az alapvető kiadások további szűkítése pedig odáig vezethet, hogy nem tudják beszerezni a nyersanyagot és az eszközöket. A létszám csökkentésével a munka hatékonysága is romlik, elképzelhetetlen ilyen körülmények között magas színvonalú kutatás – fejtette ki Vígh László. Hozzátette, a leépítések és a különböző szakosított telepek megszűnése régóta tartó folyamat. Míg a rendszerváltás körül csaknem 12 ezer főt foglalkoztatott az ágazat, most csupán tizedannyian dolgoznak az agrárkutatásban. A feladatok pedig nem csökkentek, sőt egyre nagyobb a kihívás, és a versenyhelyzet meg is követeli az állandó fejlesztéseket. A meghirdetett innovatív, tudás alapú társadalomban egyre kevesebb tudósnak adatik meg a lehetőség, hogy hosszú időre tervezzen.
Kuti László, a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezetének (Tudosz) elnöke elmondta, nagy a bizonytalanság és kevés a pénz. Sokszor az sem garantált, hogy egy kutatási témát a teljes időtartama alatt végigvihet egy mérnökcsoport, mert a támogatási források szűkítésével egyik napról a másikra megszűnhet a finanszírozás, és több év munkája mehet kárba. Ha viszont a leépítések miatt szakadnak félbe a jelenleg futó kísérletek, a pályázati feltételeknek nem tudnak megfelelni, és vissza kell fizetni a kiutalt összegeket. Nem csoda tehát, ha sok diplomás keres külföldön munkát. Pedig állami érdek is, hogy megállítsuk az agyelszívást, a kormányzat foglalkoztathatná őket, csak határozott szándék kell – fejtette ki Kuti. Szerinte nem csupán a költségvetési hiány idézte elő a válságot. Jóval kevesebb állami megbízás érkezik a kormánytól, mint korábban, illetve amennyi lehetne. A gyakorlat azt mutatja, hogy inkább a gazdasági társaságoktól rendelik meg a sokmilliós témákat. Mivel a mezőgazdaság termelőiből megélhetési ágazattá alakult, nincs pénz a megbízásokra. Így elsősorban az állam feladata kell hogy legyen a kutatás megrendelése és a felzárkózás segítése. Ha tehát semmiképp nem kerülhető el a pénzelvonás, akkor a minisztériumnak célfeladatokkal kellene megbízni az intézeteket.
Kuti László úgy véli, állami garanciára van szükség a kutatás védelmében, ami azt jelenti, hogy a kormánynak ígéretet kell tennie: csak nyomós indokkal lehet kapacitást csökkenteni, ami a hatékonyságot nem veszélyeztetheti. Vígh László szerint pedig a tárcának ki kellene adnia egy hivatalos állásfoglalást, amely választ adna arra, hogy milyen koncepció szerint döntenek az egyes intézmények sorsáról, és milyen hosszú távú elképzelések vannak. A tervezett és már megvalósult átszervezések ugyanis sok esetben irracionálisak.
A megszorítások összevontan érintik a közhasznú társaságokat, a költségvetési és a vállalati rendszerben működő szerveket is. Ezek tevékenysége szétválaszthatatlanul összefonódik. Szakmai körökben vitát váltott ki egy-két tárcaszintű döntés, ami mögött nem látni ésszerűséget, mert egymással ellentétes érdekű hatásköröket vagy feladatokat ruházott át. A kutató-, az állat-egészségügyi, valamint a növény-egészségügyi és talajvédelmi állomásoktól és az Állami Erdészeti Szolgálattól összesen 900 dolgozó búcsúzik az idén. A minisztérium viszont csupán 70 emberétől válik meg.
Szakértők úgy vélik, elhibázott lépés a kutatóintézetek megcsorbítása. A vidék- és agrárfejlesztési politika a genetikai értékek megőrzésére támaszkodik, az új, ellenálló fajták kikísérletezésének és a biogazdálkodásban elfogadott ősi fajtáknak pedig egyetlen mentsvára az agrárkutatás. Nem utolsó szempont az sem, hogy az alultámogatott gazdáknak kitörési lehetőséget teremt egy-egy keresett hagyományos fajta vagy az ökogazdálkodás.
Ezért a tárca költségcsökkentésére más módot is lehet találni, főleg az államigazgatást kellene megnyirbálni. Mivel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) védi saját szervezeteit, és kevésbé van kiszolgáltatva a tárcák leépítési kényszerének, egyes szakmabeliek abban látnák a megoldást, ha a megmaradt mezőgazdasági és erdészeti kutatóintézeteket is az MTA alá vonnák.
A szervezetlenség mellett további veszélyt jelent a mezőgazdaságra nézve, hogy a szakoktatásban egyre kevesebb a hallgató, az agrárium ezen a területen is veszített hangsúlyosságából. A középiskolák nagyobb része az önkormányzatok tulajdonában van, azoknak viszont nincs pénzük fenntartani az intézményeket. A mintegy 21, közvetlenül a földművelésügyi tárca alá tartozó iskola helyzete sem sokkal jobb, bár fenntartását elviekben biztosítja. Érthetetlen viszont, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium új alapító okiratában nem is szerepel a szakoktatás.
origo.hu
A Honvédelmi Minisztérium közzétette a Ruszin-Szendi Romuluszról szóló jelentés összefoglalóját
