A jogtudóst az a szándék vezette a több száz per kiválogatásához és elemzéséhez, hogy a bírósági határozatoknak a mögöttes akarat megvilágítására kevésbé volt lehetőségük. Tattay Levente ezeket a pereket most készülő könyvében nem politológusszemmel vizsgálta, hanem tudományos igénnyel magyarázta meg az eseteket. A politikai perek közül nagy visszhangot váltott ki, amikor 1995-ben Boross Péter személyiségi jogainak megsértése miatt fordult bírósághoz – kezdte a sort Tattay Levente. A volt miniszterelnököt megtámadták azzal, hogy a maffiával közvetlen kapcsolatot tartott fenn, s kommandók kiképzése folyik a birtokán. Azt állították még, hogy ebbe a maffiatevékenységbe a saját fiát is bevonta. Miután megsértették a becsületét és jó hírnevét, ezért Boross Péter a hamis tényeket állító újságok ellen jelentős, nem vagyoni kártérítési pereket indított, amelyeket megnyert. Esetében először haladta meg a nem vagyoni kártérítés az egymillió forintot. Ez jelentős összegnek, afféle történelmi határnak számított abban az időben. A pert elvesztette a Kurír, és a kiadónak egymillió-kétszázezer forintot kellett fizetnie. A valótlan információ hátterében nem állhatott más – indokolta riportalanyom –, mint a volt miniszterelnök lejáratása. Hogy ebben mennyi volt a politika vagy a szenzációéhség, azt igazából nem lehetett kideríteni, csak sejteni bizonyos politikai erők szándékait.
Tanulságosnak ítélte a kutató az Eörsi Mátyás szabad demokrata politikus elleni büntetőpert is. Eörsi azzal vádolta meg Horváth Balázst, volt MDF-es belügyminisztert, hogy a taxisblokád idején a tömegbe akart lövetni. Antall József miniszterelnök büntetőfeljelentést tett Eörsi Mátyás ellen, amely évekig húzódott. Ez a per szakmailag volt érdekes, mert eljutott a Legfelsőbb Bíróságig, felülvizsgálati ügy lett belőle. Miután az elhúzódó per közben jogszabályváltozás is történt, emiatt az eredetileg hivatalos személy megsértése miatt indult ügyben enyhe ítélet született, és Eörsi Mátyás mindössze megrovást kapott. Bár a szabad demokrata politikus nem bizonyította állítását, a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a jogerős döntést, ami azt jelentette, hogy egyre kevésbé lehetett ezek után a véleménynyilvánító közszereplőket büntetőeljárás alá vonni, ha harsány kritikát gyakoroltak a kormánnyal szemben.
Erre jó példa a Lengyel László ellen indított per – folytatta az esetek elemzését Tattay Levente. Lengyel László nem kevesebbet állított, mint hogy nagyon jól tudja, mennyiért lehet megvenni a kormány egyes tagjait. Azt is tudja, hogy mennyi egy-egy miniszternek, sőt a főosztályvezetőknek a tarifája. Antall József emiatt hatóság megsértéséért feljelentette Lengyel Lászlót. Itt is, a hosszú ideig eltartó per alatt – amely felkerült a Legfelsőbb Bíróságra is –, a büntetői gyakorlat enyhült. Ez köszönhető részben az európai bíróságok joggyakorlata hatásának, részben annak is, hogy nagyon sok bűncselekményt, amelyet a szocialista korszakban hivatalból üldöztek – mint például a gyalázkodást, izgatást –, kivettek a büntető törvénykönyvből. Vagyis a közszereplők, a politikusok nagyobb lehetőséget kaptak bárkivel szemben a kritika megfogalmazására. Ennek a jegyében zajlott le a büntetőper Lengyel László ellen is. A többéves eljárás során végül is Lengyel Lászlót a Legfelsőbb Bíróság úgynevezett szuperóvás után felmentette az ellene hozott vád alól, bár állítását nem tudta bizonyítani. Ez a per azért volt iránymutató, mert az új bírósági gyakorlat megmutatta, hogy legalább annyi közérdek fűződik a közszereplők, ebben az esetben a kormány bírálatához, mint a sajtószabadsághoz.
A legnagyobb hatású sajtó-helyreigazítási per Medgyessy Péteré volt Tattay Levente szerint, amely végül is kormányválságot idézett elő. 2002-ben, a választások után ugyanis kiderült, hogy a miniszterelnök III/2-es ügynök volt, és mint ilyen, jelentéseket készített. Az információt a Magyar Nemzet közölte. Ez a hír bombaként robbant, és Medgyessy Pétert támadhatóvá tette, sőt szép lassan ellehetetlenítette. Bár sajtó-helyreigazítást rendeltek el a lap ellen, de nem lett belőle nem vagyoni kártérítési per. Ennek már egyébként sem volt jelentősége a szerkesztőség számára, mert ha valakiről és éppen a miniszterelnökről kiderül, hogy III/2-es, D–209-es ügynök volt, akkor az az információ fontosabb a társadalom számára, mint ilyen esetben a jogi szempontok. Ezzel a tényfeltárással Medgyessy Péter gyakorlatilag megbukott.
Persze ítélet és ítélet között nagy különbségek lehetnek már csak a bírói szabadság miatt is. Ilyen volt például a Loppert Dániel ellen indított per, amelyet a rendőrség hivatalból kezdeményezett, mivel az egyetemista azt kiabálta Medgyessy Péter miniszterelnök felé, hogy hazaáruló. Loppert Dániel ellen a rendőrség keményen lépett fel.
Ez hogyan volt lehetséges? Őt nem illette meg a véleménynyilvánítás szabadsága?
Ebben az esetben Loppert Dániel került ki jól az ügyből – szögezte le a jogelemző. A tapolcai rendőrség hivatalból indított büntetőeljárást, az ügy mégis figyelmeztetéssel zárult.
A közvéleményben sokszor megfogalmazódik az, hogy a hatalom egyes ügyekben, perekben mennyire tudja befolyásolni a bíróságot. Tattay Levente szerint a bíróságoknak sikerült megőrizniük függetlenségüket, és nem tapasztalta a hatalom akaratának megjelenését a bírósági ítéletek meghozatalában. Ez azt is jelenti, hogy a pártok befolyását közvetlenül nem lehet érezni a bíróságok munkájában, de a politikai vonulatok megjelenését igen. A Fidesz jó hírnevének védelmében több pert is indított például az Élet és Irodalom (ÉS) hetilap ellen, legutóbb az „Orbán-szőlőkkel” kapcsolatos valótlan állítások miatt. Olyan jogerős ítélet született, sőt a Legfelsőbb Bíróság is olyan döntést hozott, amely elmarasztalta az ÉS című újságot, s sajtó-helyreigazítást rendelt el.
Az mégis feltűnő, hogy a bírói ítélet ellenére az ÉS folytatja a támadásait. Ennek vajon mi lehet az oka? Ennyire enyhék az ítéletek? Tattay Leventének erről az volt a véleménye, hogy a lap mindig is a militáns, harcias hangvételű baloldali fórumok körébe tartozott. Nem véletlen tehát, hogy az újságot többször elmarasztalták a személyiségi jog megsértésében, valótlanságok híresztelésében, a tények elferdítésében.
Az elemző szerint a Fidesz és az SZDSZ nagyon kényes a jó hírnevének fenntartására. Ha sérelem éri őket, akkor ha nem megy másképpen, a bírósághoz fordulnak. Ilyen jellemző eset volt, amikor Kovács László MSZP-elnököt perelte be a Fidesz. Kovács László ugyanis azzal vádolta a pártot, hogy a 2002-es választási kampány hajrájában meg akarta törni a kampánycsendet, mert szlovák kamionok szállították azokat a röplapokat, amelyeket kiosztottak volna. Az MSZP elnöke ezt bizonyítani nem tudta, emiatt pert vesztett. Egy másik esetben Kovács László 2003. szeptember 13-án Balmazújvárosban egy szocialista lakossági fórumon tett nyilatkozatával azt a hamis látszatot keltette, mintha az ügyészség több ügyben nyomozást megszüntető határozatával bűnpártolást követett volna el, és ezzel megsértette az ügyészség jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Ugyanis a jogi személyiségeknek is van jó hírnevük. A Legfőbb Ügyészség beperelte az MSZP elnökét azért, mert az ügyészség törvényes feladata a bűnüldözés, és ha valóban bűnpártolást követne el, akkor ezzel az egész társadalmi rendet veszélyeztetné. Kovács László 2004-ben ezt a pert is elvesztette, és a perköltség kifizetésére kötelezték.
De példaként idézhetnénk a Demszky kontra Csurka pert. Csurka István a lapjában azt állította, hogy Demszky Gábor 1976-ban önként jelentkezett besúgónak, és kapcsolatot tartott a titkosszolgálatokkal. A bírósági per évekig elhúzódott, végül is a szabad demokrata főpolgármester a pert megnyerte, Csurkát körülbelül ötszázezer forintos, nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezték, mivel megállapították a személyiségi jog sérelmét.
Vannak olyan kijelentések, amelyeket egyetlen közszereplő vagy politikus sem hagyhat szó nélkül. Ilyen volt, amikor Juhász Ferenc honvédelmi miniszter egy rádióműsorban kijelentette, hogy „Medgyessy Péter miniszterelnököt azért fogadja Bush amerikai elnök, mert reményét látja annak, hogy nem egy antiszemita, nagyon sok esetben értelmetlenül nacionalista és szavahihetetlen kormányfővel áll szemben…” Tattay Levente ezt a pert is tanulságosnak nevezte. Juhász ugyanis nem nevezte meg Orbán Viktort, csak közvetve utalt rá, Orbán Viktor mégis személyiségi jogi pert indított Juhász Ferenc ellen, amit meg is nyert.
Okkal kérdezhetnénk, ezt a pert miért nyerte meg a volt miniszterelnök, és ha nem mondták ki a nevét, egyáltalán fontos volt-e pert indítania. A pert a volt miniszterelnök egyrészt azért nyerte meg, mert semmi alapja nem volt, hogy antiszemitának vagy nacionalistának nevezzék – hangsúlyozta az elemző. Ebben az esetben kényszerhelyzetbe került a volt kormányfő, és reflektálnia kellett az igaztalan vádra.
Tattay Levente szerint a közszereplőkkel kapcsolatos perek tálalásánál a média nem a jogi szempontokat veszi elsősorban figyelembe, hanem a politikát. Nem túlzás azt mondani, hogy „médiaterror” van – summázta röviden véleményét a Pázmány-egyetem tanára. Egyes újságírók nem azt írják meg, ami történik, és így az olvasó, a néző azt a virtuális valóságot kapja, amit a hazudozó újságírók elhitetnek vele. II. János Pál is felhívta a figyelmet a virtuális valóság sulykolásának veszélyeire.
Nyilvánvaló: a médiumok célja, hogy a „baráti” politikusokat jó színben tüntessék fel, a szemben álló feleket meg lejárassák. A kritikának, a politikus elleni támadásnak persze vannak megengedett módszerei – fejtette ki jogi szempontjait az elemző. A lényeg, hogy a közérdekért folytatott tényfeltárás a valóságon alapuljon. Ilyen alapon például megengedett a leleplező dokumentumok közlése, sajtómontázs alkalmazása, netán karikatúra megjelenítése vagy a volt kommunista politikusok archív fényképének a közlése régi mozgalmi múltjukról. Nem megengedett a valótlan tényközlés, a bántó, megalázó, lekicsinylő jelzők alkalmazása. Sajnos iparággá vált a közszereplők lejáratása, a magánéletükben való turkálás, a szenzációvadászat – szögezte le Tattay –, azon túl, hogy egy közszereplőnek többet kell elviselni a kritikákból, mint egy átlagembernek. Természetesen ez a lejáratási kampány nemcsak politikusokat érint, hanem például színészeket is. Sokan mondják, hogy nem megfelelő a jogvédelem, és nincs visszatartó ereje a nem vagyoni kártérítési rendszernek.
Azért nem lehet megfeledkezni arról, hogy a tényfeltáró újságírónak is foghíjas a jogvédelme. Néha érezni egy-egy bírói döntésnél a politikai elfogultságot. Cserni János bírónak az ítélete Torkos Matild, lapunk újságírója ellen többek szerint nem volt megnyugtató. A professzor ezt úgy látja, hogy a valóság bizonyítása a tényfeltáró újságírásban kényes dolog. Torkos Matild azért vesztett pert Wekler Ferenc szabad demokrata képviselővel szemben, mert nem rendelte el a bíró a valóság bizonyítását. A valóság bizonyítása, a tanúk további kihallgatása mérlegelés kérdése, s ebben az esetben a bíró mérlegelésén múlott a per végeredménye. A mai napig nincs jogerős ítélet. Ez is egy olyan területe a büntetőeljárásnak, a büntetőpereknek, amely a becsületes újságírót visszatarthatja akár az igazság felderítésétől is, mert fenyegeti őt a bizonyítatlanság, a börtönbüntetés veszélye vagy az esetleges nagy összegű pénzbüntetés. Pedig komoly közérdek, alkotmányos jog fűződik a véleménynyilvánítási szabadság megvalósulásához, a sajtószabadsághoz. Végül is Tattay Levente büntetőjogi szempontból nem tartja jó állapotnak, hogy egy újságírónak munkája közben félnie kell attól, hogy egzisztenciálisan megsemmisülhet, és büntetett előéletűvé válhat.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
