Vicces csokibonbon és néhány jó szöveg

Valamikor régen a médiakritika – mint minden más kritika – azért született, hogy véleményt, nem is titkoltan közvéleményt alkosson a közmédiumok művészeti produkcióiról. Akkoriban még nem mondták, hogy közmédium, csak egyszerűen: Magyar Televízió és Magyar Rádió, ahol a legnehezebb politikai időkben is műhelymunka folyt, igényes műsorok készültek, ennek nyomán alakult ki a mai közrádió profilja, amelyet már csak nyomaiban lelhetünk fel ugyan, de a műsorrend még mindig tükrözi azt.
Valamikor régen a rádióról szóló jegyzetek nem foglalkoztak azzal, hogy milyen pártállású az elnök és az alelnök, hogy milyen az őket felügyelő kuratórium, hogy kik kiket akarnak kirugdosni, valamint hogy lesz-e figyelmeztető sztrájk, béremelés vagy állami segélycsomag. Manapság azonban a hírek mintha nem a rádióból, hanem a rádióról szólnának, miközben senki nem foglalkozik azzal, hogy ami a közrádióból műsor címén kijön, az jó szakmai színvonalú-e, hogy tudnak-e beszélni a rádiósok. A politikusoknak néhány hónap alatt sikerült szétrúgniuk a még meglévő rendet is az intézményben, és minden, ami még eddig működni látszott, lassan elmúlik. Idén már nem lesz Molnár Dániel-díj, mert nincs, aki megszervezze. Bonbon-díj ugyan van még – mely a Rádiókabaré szerkesztőségének látszólagos összetartását bizonyítja –, de a díjazottak névsoráról (idén első ízben Markos György, Dolák-Saly Róbert, Sándor György és Badár Sándor, többedszer Maksa Zoltán, Varga Ferenc József, Bödöcs Tibor, Fábry Sándor és Nádas György kapott Bonbont) itt sem a rádió elnöke dönt, hiszen elnök már hosszú hónapok óta nincs. (A díj egyébként egy 120 grammos aranyozott ezüstbonbon, melyet többeknek átmenetileg csokival helyettesítettek. Ők ezt a színpadon meg is ették.)
Mivel azonban a rádiókritikus feladata mégiscsak a produkció vizsgálata, s ha lehet, akkor az érdeminek szánt produkcióé, térjünk rá a művészeti főszerkesztőség Mixmag – Káelemenó című műsorára, amelyet DJ Septun és Keresztes Tamás állított össze, és Turay Tamás szerkeszt. A műsorújság ajánlójában egy levelet olvashatunk, melyet DJ Septun és Keresztes küldött a szerkesztőnek. Eszerint most hirtelen ez jutott az eszükbe, ha nem jó, akkor a szerkesztő akármit kitalálhat, megbíznak az ízlésében.
Nem volna jó, ha ezzel a módszerrel készülnének a művészeti főszerkesztőség műsorai. E levél olvastán azt sem tudhatjuk pontosan, ki a Káelemenó szellemi atyja. Biztosan csupán annyit állíthatunk, hogy néhány jó zene és jó szöveg (még ha Latinovits mondja is) egymás mellé állítása még nem műsor, csak látszólag az, mivel kitölti a műsoridőt.
(Mixmag – Káelemenó. Petőfi rádió.)