A Vörös polip című oknyomozó könyv a hajdú-bihari szocialistákról, különösképpen pedig Juhászné Lévai Katalin elnök asszony viselt dolgairól, közpénzekért folyó pályázatokban való összeférhetetlen szerepvállalásáról (azaz korrupciógyanús tevékenységéről) szól. S arról: miért mondta fel a megyei fejlesztési ügynökség ügyvezető igazgatójának munkaviszonyát egy olyan vizsgálatra hivatkozva, ami négy nappal később fejeződött be. Az előző ciklusból örökölt, megbízhatatlannak tartott igazgatóra kötelességszegést akartak rábizonyítani, hogy megszabaduljanak tőle, ám ő nem tette fel engedelmesen a kezét: jogi úton szerzett elégtételt magának. A jogtalan eltávolítás történetét a cégbírósághoz beadott hamis tartalmú okiratok, könyvvizsgálói szabálytalanságok tarkítják. Kiderült az is, hogy a tekervényes ügyben szereplő kht. könyvvizsgálója a testvére az ügyben a nyomozást irányító, azóta hajdúszoboszlói rendőrkapitánnyá avanzsált alezredesnek. Az ezt észrevételező levelekre azonban sem az országos rendőr-főkapitány, sem a miniszterelnök nem reagált érdemben. Dalmi Sándor tényfeltáró munkája (amely az idézett nyílt levél írására serkentette az MSZP kötelékét időközben elhagyó Csintalan Sándort) módszeresen feltárja a jogtalanságokat és a hatalmi összefonódásokat. Nem véletlen, hogy Juhászné első reakcióként be akarta tiltatni a könyvet.
Tóth Attila 2003-ig vezette a Hajdú-Bihar Megyei Területfejlesztési Tanács fejlesztési ügynökségeként működő közhasznú társaságot. Miután az Állami Számvevőszék vizsgálata a korábbi időszakhoz képest javulást állapított meg a munkaszervezet tevékenységében, Tóth a legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy a helyhatósági választások az ő életének is új szakaszát jelentik. A kórházi ágyán fekve kapta meg azt a sokatmondó üzenetet, hogy az újonnan felálló megyei szocialista vezetés egyes elöljárói „megbízhatatlannak” tartják, s ha önként nem szedi a sátorfáját, rövidesen politikai támadások kereszttüzébe kerülhet. Ez be is következett: szakmai okokra hivatkozva kívánták eltávolítani. Védekezésként bíróságra terelte az ügyét, ám a történethez időről időre annak ellenére is hozzáíródik egy-egy újabb felvonás, hogy személyiségi jogi és munkajogi keresetét egyaránt jogerősen megnyerte a Legfelsőbb Bíróságon, és az őt támadó Juhászné Lévai Katalint határozatban tiltották el a jogsértésektől.
Ami a könyv utóéletét illeti: Juhászné első kísérlete, miszerint be kell tiltani a könyvet, ma már nem tűnik járható útnak. Ezt felismerve szervezkedésbe kezdtek azok a baloldali politikusok, akik már eddig sem nézték jó szemmel az elnök aszszony ténykedését, s akik most jó alkalmat látnak a változásra. Tóth Attila debreceni sajtótájékoztatóján – ellentétben a könyvbemutatóval, amelyre Juhászné spontán reklámként hívatlanul érkezett – nem jelent meg az elnök asszony. Pedig Szilágyi László ügyvéd segített volna neki a mentelmi jogáról való lemondás megfogalmazásában – miután a bíróság jogerősen is elutasította Juhásznénak a területfejlesztési tanács jóváhagyása nélkül benyújtott pótmagánvádját, a hatóság munkáját megkönnyítve a helyszínen változhatott volna egyszerű mezei állampolgárrá. Ám ő a mentelmi jogáról való lemondás helyett azt nyilatkozta a megyei napilapnak, hogy számára ez „nem ügy; provokáció az egész”.
A nyomozó hatóság azonban más véleményen van, időközben ugyanis gyanúsítottként hallgatta ki a könyv egyik szereplőjét, V. Róbertet, Juhászné egyik legközelebbi munkatársát. Tóth Attila afelől sem hagyott kétséget, hogy miután a pótmagánvád jogerős elutasítása új helyzetet teremtett, abban bízva tett újabb feljelentést hamis vád és hivatali visszaélés bűntette miatt, hogy a nyomozó hatóság ugyanolyan alapossággal vizsgálódik majd az ügyben, mint ahogyan vele szemben jártak el.
A történet legújabb fejleménye, hogy százmillió forintos támogatást nyert a Leader+ programon az az érmelléki akciócsoport, amely mögött az Érmellék Kistérségi Gazdaságfejlesztő, Környezetgazdálkodási és Idegenforgalmi Kht. lát el munkaszervezési feladatokat. Az Érmellék Kistérségi Kht.-t a választókerületében működő vállalkozókkal, polgármesterekkel és azok családtagjaival karöltve 2005 nyarán hozta létre az elnök asszony. A kht. a Hajdú-Bihar–Bihor eurorégió pályázatán (ennek Juhászné Lévai Katalin a társelnöke) ugyanakkor ötszázezer forintot nyert. Juhászné tehát lényegében önmagához pályázott sikeresen – fogalmazott Rácz Róbert, a Fidesz országgyűlési képviselője. Amikor a helyi média a most elnyert pénz részletei felől érdeklődött, Juhászné azt válaszolta, hogy már rég kilépett a kht.-ból, úgyhogy semmiféle szabálytalanság nincs a dologban. A Debrecen Városi Televízió és a megyei napilap azonban utánajárt a dolgoknak, s kiderült, hogy az Igazságügyi Minisztérium cégnyilvántartási és céginformációs adatai szerint (amelyek megegyeznek a cégbírósági közokiratokkal) a mai napig százezer forintos tulajdonrésszel rendelkezik a megyei vezető. Ehhez képest nyilatkozta azt az elnök asszony, hogy még a múlt év októberében kilépett a cégből, ám ennek nyomát semmilyen változást bizonyító közokirat nem rögzítette a Cégbíróságon. Ám amennyiben valóban kilépett az elnök asszony az általa létrehozott kht.-ból, a törvénynek megfelelően harminc napon belül jeleznie kellett volna a módosulást. Juhászné mindemellett azt is kijelentette, hogy azt a százezer forintot, amivel tulajdont szerzett a társaságban, nem fizette be. Ennek tudatában különösen érdekes kérdésként vetődik fel, hogy az adománynak tekinthető összeg szerepel-e a vagyonnyilatkozatában?
Hogy is fogalmazott Csintalan? Erdő, arc. Hatalom, pénz, befolyás. Tükör, lemondás. Ez a vörös polip elkerülhetetlen sorsa, ha a céltábla visszalő…
Politikusok csápjai. Tóth Attila a Hajdú-Bihar Megyei Területfejlesztési Tanács munkaszervezetének, a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség Kht.-nak 2003-ig volt vezetője. Miután az Állami Számvevőszék vizsgálata a munkaszervezet tevékenységében javulást állapított meg 1998-hoz képest, a legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy a 2002-es helyhatósági választás az ő életének is új szakaszát jelenti – tudható Dalmi Sándor debreceni újságíró Vörös polip című könyvéből. Csakúgy, mint az, hogy a kórházi ágyán fekve kapta meg azt az üzenetet, hogy az újonnan felálló szocialista megyei vezetés egyes vezetői „megbízhatatlannak” tartják, s ha nem szedi a sátorfáját, politikai támadások kereszttüzébe kerül. Az ügyét bíróságra terelte, ám a színjátékhoz időről időre annak ellenére íródik hozzá egy-egy újabb felvonás, hogy a személyiségi jogi és a munkajogi keresetét egyaránt jogerősen megnyerte. Juhászné Lévai Katalint, a megyei közgyűlés szocialista elnök asszonyát a bíróság a további jogsértésektől eltiltotta.
origo.hu
Magyar Péter nem vette észre, hogy saját magát ássa el
