A Fidesz a választók 42 százalékát maga mögött tudva továbbra is jelentős politikai tényező. Ugyanakkor szembe kell néznie azzal a helyzettel, hogy választói és szellemi holdudvara egyértelműen győzelmet remélt a választásokon, és a vereség komoly kiábrándultságot és fásultságot okoz szimpatizánsai körében. Ebben a helyzetben a Fidesz legfontosabb feladata, hogy meggátolja parlamenti frakciójának és pártszervezetének erodálódását – írja a Budapest Analyses elemzőközpont. Ez nemcsak a mostani választási vereség utáni helyzetre igaz, hanem a 2006-os önkormányzati választásokon várható kudarc utáni időszakra is. (Magyarországon az önkormányzati választásokra fél évvel a parlamenti választások után kerül sor, és általában érvényesül a „győzteshez húzás” elve.) A Fidesz politikai jövőjét alapvetően két tényező fogja meghatározni.
Az egyik, hogy Magyarország költségvetése rendkívül rossz helyzetben van. Kérdés, hogy a baloldali–liberális hatalom milyen, a lakosság számára fájdalmas lépéseket vállal a költségvetés rendbetétele és a pénzügyi válság elkerülése érdekében. Amennyiben a hatalom érdemi lépéseket tesz (tömeges elbocsátások a közalkalmazotti szférában, adóemelések, az egészségügy fizetőssé tétele és a nyugdíjkorhatár felemelése), a költségvetés területén érdemi javulás várható, és tartható az euró 2010-es bevezetése. Ugyanakkor ma még kiszámíthatatlan társadalmi folyamatok kezdődhetnek, melyeknek politikai következményei megjósolhatatlanok. De ha a hatalom látszatintézkedéseket hoz (a köztisztviselők létszámának csökkentése, a piaci verseny növelése helyett rövid távú bevételekre összpontosító, szabályozási problémákkal terhes privatizáció, minisztériumok és más közintézmények megszüntetése, a felszínt érintő közigazgatási reformok), abban az esetben a magyar költségvetési hiány ideiglenesen csökkenhet ugyan, ám a valódi költségvetési problémákat csak görgeti maga előtt.
A Fidesz hosszú távú megítélését mindkét esetben meghatározza, hogy a párt mennyire találja meg az egyensúlyt a jogosnak tűnő, akár szociális alapú kritika és az államháztartási reformok kérdésében felelősen állást foglaló ellenzéki erő között.
A másik, hogy a Fidesz 2007-ben sorsdöntő kongresszus előtt áll. Ez az a kongresszus, ahol a választási vereség okainak feltárását maga mögött tudva világos jelzést adhat: megindul a megújulás felé, mely mind szerkezetében, mind személyzeti politikájában, mind pedig retorikájában alkalmassá teheti új szavazók megnyerésére. A frissítés és a megújulás jelei nélkül a párt alkalmatlannak tűnhet a gazdasági gondokból eredő várható megszorító intézkedések miatt elégedetlen szavazók megszólítására 2010-ben.
A Fidesznek szintén meg kell találnia a megoldást arra a helyzetre, hogy Orbán Viktor, a párt elnöke egyszerre képes hatalmas tömegeket megmozgatni maga mellett, ugyanakkor személye komoly elutasítást vált ki a baloldali szavazók körében. A felmérések szerint a Fidesz 2,2 millió szavazójából másfél millióan inkább Orbán Viktorhoz, mintsem a párthoz ragaszkodnak, ugyanakkor a maradék 700 000 szavazó inkább antikommunista beállítottságból, értékek alapján, vagy a „kisebbik rossz” választásaként szavazott a Fideszre. Megújulás nélkül a Fidesz ezen szavazókat nagyon nehezen fogja tudni még egyszer maga mellett mozgósítani.
Az Országgyűlésben külön frakciót alakít a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP). A frakció „újdonsága”, nagysága – a harmadik parlamenti politikai erő –, a keresztény–szociális elvek hangoztatása, az esetleg radikálisabb hangnem lehetővé teheti, hogy a párt felfogja a Fideszből a vereség miatt kiábrándult szavazókat, illetve meggátolhatja, hogy Magyarországon létrejöjjön és megerősödjön egy szélsőjobboldali párt. Karakteres parlamenti szereplés esetén az sem zárható ki, hogy a párt támogatottsága hamarosan mérhető lesz a közvélemény-kutatások során.
Az új kereszténydemokrata frakció lehetővé teszi, hogy a ciklus folyamán a Fidesz olyan politikusokat is megszólaltasson, akik kevésbé konzervatív retorikával jobban meg tudják majd szólítani a városi és fiatal szavazókat.
A magyar parlamentbe váratlanul bejutott a Magyar Demokrata Fórum (MDF). A mindössze 11 főt bejuttató párt elnöke, Dávid Ibolya azzal tűnt ki, hogy a választások két fordulója között inkább a baloldali pártok sikerét segítette elő, mintsem a kormányváltást. Ennek következtében az MDF a közeljövőben alkalmatlan lesz arra, hogy a jobboldalra szavazók köréből szimpatizánsokat nyerjen.
A párt mozgásterét tovább szűkíti, hogy mögötte többnyire a szocialista holdudvarhoz tartozó civil szervezetek és vállalkozók állnak. Ennek ellenére nem zárható ki, hogy egy kezdeti időszakban az MDF képes lesz különösen a magyar közvélemény által nem sorsdöntőnek ítélt szavazásokon (ilyenek az önkormányzati választások és az európai parlamenti választás) a kiábrándult baloldali szavazókat megszólítani. Ennek a folyamatnak azonban az vethet gátat, hogy komolyabb szavazatelszívás esetén a baloldali média megvonja támogatását az MDF-től. Összességében azonban az MDF jövője leginkább a Fidesztől függ. A legnagyobb ellenzéki párt megújulása és sikeres stratégiája esetén a legkisebb magyar parlamenti párt számára kevés mozgástér marad.
Amennyiben az elkövetkező két évben a Fidesz képes elindulni egy új stratégia kidolgozása, szervezeti és retorikai megújulás irányába, akkor Magyarországon fennmarad a kormányzóképes politikai alternatívája a jelenlegi szocialista–liberális kormánynak.
Az első kihívás rögtön jelentkezni fog: a Fidesz hosszú távra pozicionálhatja magát a várható megszorítások, vagy azok elmaradása esetén. Ha a Fideszben 2007 folyamán nem jelentkeznek a megújulás érezhető jelei, nem annyira a Fidesz parlamenti jelenléte, hanem a politikai váltógazdálkodás, vagyis Magyarország demokratikus berendezkedésének egyik kulcseleme kerül veszélybe. Ennek elkerülésére csakis egy egységes és megújuló Fidesz képes, melyben Orbán Viktornak látható és vezető szerepet kell kapnia, de más, demokratikus versengésben kiválasztott és a második vonalból érkező politikusok szerepének is egyre meghatározóbbá kell válnia.

Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével