Öt éve Baranya megye régi, rejtőzködő templomainak lefényképezésére indultunk, velük kezdődött el 2001 nyarán e sorozatunk. Azóta ki tudja, hányszor tettük meg az utat a főváros és a Mecsek lejtői között, és hányszor húztunk el a 6-os főút mentén látható Árpád-kori templom mellett. A mindig sürgető idő és a nyűgös autózás nem engedte meg, hogy megálljunk, és türelmesen megnézzük e szemet gyönyörködtető műemléket. Legutóbb megszakítottuk utunkat Mecseknádasdnál.
A Zengő keleti lábánál, az Öreg-patak védett völgyében fekvő ezerhétszáz lelkes község legkorábbi említésével II. András király 1235-ben kelt adománylevelében találkozhatunk. 1296-ban „possessio et castrum Nádas in comitatu Tholna”-ként tűnik fel ismét. A szöveg várat is említ a faluban, amely jelölheti a falun kívül található úgynevezett Réka várat, de a castrum lehetett a település fölötti temetődombon most is látható, kőfallal kerített templom is. Nádas plébániaként szerepel az 1330-ban a tolnai esperességben készült tizedösszeírásban, templomának titulusa azonban hiányzik. Ez azért különös, mert a majd száz évvel korábbi donációs levél, amelyik részletesen leírja a pécsváradi apátsággal határos földeket, a falu helyénél „ecclesiam Sancti Ladislai Regis” titulusú egyházat nevez meg, míg a templom középkori gyökerű, máig érvényes patrocíniuma: Szent István király.
A püspöki székvárost, Pécset az ország közepével összekötő, fontos út mentén fekvő Nádasd 1433-ban a Kórógyi család birtoka, és újabb érdekesség, hogy az 1454-ben még mindig possessióként – azaz faluként – említett helység 11 évvel később már oppidum, tehát mezővárosi rangú település. XV. századi földesurai közül a Maróthyak és a Monostori Csuporok neve maradt fenn; a következő évszázadban pedig már a török adójegyzékekben olvashatunk a városról. Pécs 1543. évi elfoglalása után Nádasd is meghódolt. 1565-ben még 68, sőt 1582-ben 127 adóköteles házat írt össze a szászvári nahije defterdárja – a kerület adóhivatalnoka –, a török világ elmúltával azonban csupán 20 református magyar család lakott a községben. Az 1720-as évektől több hullámban beköltöző német ajkú telepesek vették birtokukba „Nadasch”-t, s virágoztatták fel a következő kétszáz esztendő alatt.
Az elsőként érkezett családok a falu öreg temetője körül telepedtek le, ahol a Szent István-templomot találjuk. Szépen faragott, gót betűs sírkeresztjeik közül néhány még ma is látható. Az egyház 1721 óta vezetett historia domusa szerint 1723-ban a katolikus svábok renoválták a használatukba vett templomot, amelyet azután már csak 1938-ban, majd 1970-ben kellett felújítani, illetve szakszerűen restaurálni.
A középkori kőfallal kerített, dél felől négyszögletű, támpilléres védőtoronnyal is megerősített templom egyszerű alaprajzú és formájú, egyhajós épület. Keleti végéhez négyzetes, egyenes záródású szentély, ellenkező oldalához erős harangtorony kapcsolódik. A G. Sándor Mária régész által 1969-ben elvégzett – 1974-ben a Műemlékvédelem XVIII. évfolyamának 3. számában publikált – ásatás tisztázta a templom építéstörténetét. Eszerint a legkorábbi, kisméretű épület az 1230-as évekből származik, amelyet még a XIII. század második felében sekrestyével bővítettek és toronnyal egészítettek ki. A nyugati torony román kori mivoltát a második emeletének párkányán látható, téglákból rakott fogsordísz és a keskeny lőrésablakok bizonyítják. A következő évszázadban a hajót a déli fal elbontásával kiszélesítették, szentélyét kissé kibővítették, dongaboltozattal látták el, s ekkor készítették az északi fal mellé az osszáriumot, a régi sírokból kihantolt csontmaradványok kamráját. A kora gótikus stílusban történt renoválást a déli falon lévő, csúcsíves kőkeretű kapu és a bélletes ablakok idézik. Az épület török kor előtti formáját, középkori jellegét alig változtatták meg a későbbi, barokk ízlésű renoválások. A műemléki rekonstrukció feltárta és konzerválta a templom eredeti oltárát, valamint egy XV. századi falfestmény maradványait.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
