Budapestről félórányi autózással – vagy fél napig tartó HÉV-utazással – juthatunk el a Csepel-sziget déli végében lévő Ráckevére. A Soroksári-Duna-ág partján fekvő település olyan álmos hangulatú hely, mintha nem is nyolcezer lelkes város lenne a főváros szomszédságában, hanem kis falu egy isten háta mögötti vidéken. Pedig Ráckeve már a középkorban a térség legjelentősebb települése volt, a honfoglalástól fejedelmi, majd királyi birtok. Az is maradt egészen 1689-ig.
Oklevélben először 1212-ben bukkan fel az a Szent Ábrahám titulusú monostor, amely az Árpád-kori község névadója: 1303-ban „Abraamberke”, 1445-ben „Zenth Abram theleke” néven szerepel iratokban. Ez utóbbi már mezővárosi rangú település – oppidum – volt, és épp akkoriban zajlott le történetének legfontosabb eseménye, amely a következő fél évezredre megszabta a helység sorsát és jellegét. Az Oszmán Birodalom hódító hadjáratai a XV. század negyvenes éveiben elérték Magyarországot, a törökök betörtek az Al-Duna vidékére, Dél-Erdélybe. 1440-ben megszállták a Szerémséget, amelynek népe tömegével menekült északra. I. Ulászló a Duna menti Keve város szerb lakóit a Csepel-sziget déli, addig színmagyar részébe telepítette. A keveiek magukkal hozhatták a Zsigmond királytól kapott, szintén mezővárosi kiváltságaikat – amelyeket V. László és Hunyadi Mátyás megerősített –, sőt elhozták településük nevét is. A beköltözés után Kiskevinek átkeresztelt, első áttelepített magyarországi szerb helység egy 1524-ben kelt levélben már „oppido nostro Raaczkewy” formában tűnik fel. Amikor a török hódítás 1541-ben itt is utolérte a keveieket, szerencsésebben jártak őseiknél: a szultán elismerte a település kiváltságos státusát, és lakóit védelemben részesítette.
1440 után az ortodox keresztény szerbek egy ideig a magyarokkal közösen használták a Szent Ábrahám-kolostor templomát. Ez az egyház a későbbi háborúkban nyomtalanul elenyészett, azonban a szerbek számára királyi támogatással készült új, gótikus stílusú, pompás ráckevei templom ma is látható. Építése Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, valamikor az 1470-es évtizedben kezdődött, és 1487-ben fejeződött be. Első lépésben az arányosan hoszszúkás, fél nyolcszöggel záródó szentélyben végződő hajó készült el, amelyet hatszakaszos, csúcsíves, bordás hálóboltozat borít. A szűkület nélküli, egyterű épület jellegzetes Mátyás kori alkotás: ugyanebben az időben féltucatnyi hasonló épült e típusból főként az Alföldön – Szegeden, Jászberényben, Nyírbátorban kettő is –, többnyire a ferences szerzetesek számára és vélhetőleg a rend építőműhelyének közreműködésével. A második periódusban toldották a hajó déli oldalához a Keresztelő Szent Jánosnak, illetve Szent Kozmának és Damjánnak szentelt kápolnákat. Boltozásuk 1510-re fejeződött be, és már ekkor kész volt a különálló harangtorony első emelete – de csak Mária Terézia uralkodása idejében, 1758-ban tudták befejezni.
A belső teret az ortodox liturgiának megfelelő módon három szakaszra osztották: a nyugati főbejárattól kezdődő előcsarnok, a pronaosz a nők számára, a harántfallal elválasztott középtér – a naosz – a férfiak számára szolgál. A szentélyt a gyülekezeti tértől a teljes falmagasságban álló ikonosztáz rekeszti el. Ezt faragott, festett, aranyozott képek borítják, a közepén nyíló átjárón lehet átjutni a keleti szentélybe, itt található a püspöki trónus. A ráckevei templom nevezetes falfestményeinek érdekessége, hogy bár – roppant archaikus jellegük miatt – középkorinak tűnnek, csak jóval később, 1765 és 1771 között keletkeztek. Igaz, konzervatív bizánci stílusban, régi keleti minták alapján.
A templom átvészelte a török hódoltságot. 1578-ban egy császári diplomata janicsárok kíséretében szemlélte meg a „rácz templom” különleges belső berendezését. 1581-ben Skaricza Máté református lelkész verses formában vetette papírra „Kevi város Szép Históriáját”, amely a település korábbi történetéről is szolgál adatokkal. 1657-ben tűzvész pusztított a városban, majd – 1684-től öt éven át – német és lengyel zsoldosok garázdálkodása tette tönkre Ráckevét. A hosszúra nyúlt vészkorszaknak az vetett véget, hogy Savoyai Jenő herceg 1689-ben egy összegben megváltotta a bécsi udvartól az egész Csepel-sziget birtokát, és Ráckevét tette meg uradalma központjául. A betelepítések során a város háromnemzetiségűvé és -vallásúvá lett: a németek a katolikus, a magyarok a református hiten maradtak, a szerbek az ortodoxiát követték.
origo.hu
Hiába titkolták, kiderült Gyurcsány Ferenc döntésének oka
