Kézművesség, cigány hagyományok

A kézműves hagyományokról közöl összeállítást Az Irodalom Visszavág című irodalmi és kulturális folyóirat új száma. Szulovszky János Debrecen város XVI. századi magistrátusi jegyzőkönyveiről értekezik. Takáts Zoltán és Beliczay Erzsébet a kézművesség jövőjén tűnődik. Utóbbi leszögezi: „Sok mindent kellene tenni ahhoz, hogy a kézművesség több család számára jelentsen ismét biztos megélhetést és örömet adó napi tevékenységet… Szerencsére nem a nulláról kellene indulni. Nagyon sok gazdasági és kulturális szervezet, nevelési intézmény foglalkozik a kézművességgel. A nagyközönség, a hazánkba látogató turisták azonban ebből keveset látnak, mint ahogyan a vidéki munkanélküliség enyhítésében sem játszik érdemi szerepet.”
Bódi Zsuzsanna a hagyományos cigány kézműves mesterségeket tekinti át. A cigányság, amelynek első csoportjai még a XV. században érkeztek hazánkba, a török hódoltság korában főként a különféle fémműves mesterségekben (golyóöntő, szeg- és kardkovács, tűzmester) tüntette ki magát. A hatalom a XVIII. század elejétől szorgalmazta a vándor életmódot folytató cigányság letelepítését. „Az országban a XIX. század közepére megnőtt a tanult iparosok száma, így a városokban, a jelentős jövedelmet biztosító uradalmakban és falvakban a cigány kovácsokat a tanult iparosok váltják fel. Figyelembe kell venni azt is, hogy a több évszázada letelepedett cigány kovácsok és szegkovácsok jelentős része erre az időszakra már asszimilálódott…” – írja a szerző. A korábbi évszázadokban is űzték a cigányok a muzsikusmesterséget, főként a mezővárosokban, később már a falvakban is többnyire ők muzsikáltak.
Ismertek voltak a cigány lókereskedők is országszerte. Ez a tevékenységük az I. világháború után kezdett hanyatlani. A II. világháború után szövetkezetekbe tömörültek, ám ahogy csökkent a kereslet fémtermékeik iránt, dísztárgyak készítésére tértek át. A fém, a toll és a rongy gyűjtése számukra viszonylag új keletű tevékenységi forma. Manapság egyik leggyakoribb és leginkább megbecsült cigánymesterség a kosár-, seprű- és kefekötés, valamint a gyékénytárgyak előállítása. Foglalkoztak korábban madzagkészítéssel és kötélveréssel, s mai napig űzik itt-ott a gyógynövény-, gomba- és csigagyűjtést.