Német nyelvű szentmise előzte meg az avatási ünnepséget, amelyet Mayer Mihály pécsi megyés püspök celebrált a budaörsi plébániatemplomban. A résztvevőket Wittinghoff Tamás polgármester köszöntötte; a szónokok között volt Heribert Rech, Baden-Württemberg tartomány belügyminisztere és Ursula Seiler-Albring, Németország budapesti nagykövete is. Az emlékmű – amely Menasági Péter szobrászművész alkotása – egy bezárt, sváb stílusjegyeket viselő kapu, előtte egy asztal, amelybe egy kulcsot véstek. A kompozíciót egy dunabogdányi fotódokumentum ihlette, amely azt a II. világháború utáni tragikus pillanatot ábrázolja, amikor a kitelepítést lebonyolító rendőr helyszínen felállított asztalára le kellett tennie a német gazdának portája kulcsát. 1946–48 között elsősorban azoknak kellett távozniuk családostul, akik az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűeknek vagy anyanyelvűeknek vallották magukat. A kizsuppoltatás Budaörsön kezdődött 1946. január 19-én. Az akció összefüggött azzal a szándékkal, hogy a csehszlovák államból ugyancsak elűzött felvidéki magyarokat és a bukovinai székelyeket letelepíthessék a németek szálláshelyein. Ezért mintegy kétszázezer magyarországi németet fosztottak meg hazájától.
Magyarország államfőjeként megkövetem a kitelepített svábokat és családjaikat az őket ért jogtalanságokért és igazságtalanságért – olvasható Sólyom László üzenetében, amelyet az emlékhely felavatásánál olvastak fel.
origo.hu
A baloldal mindig rárontott saját nemzetére, Magyar Péter sem különb náluk
