Ószandec klarissza kolostora

Huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg a múlt héten a Poprád folyó melletti kisvárosban a régi zene fesztiválját. Szombaton az érdeklődők a magyarországi Musica Antiqua és az újszandeci Mágikus Kárpátok nevű együttes koncertjét hallgathatták végig a város klarissza kolostorában.
Ószandec nevezetes hely. Az egyik legrégibb lengyel város, nem messze a történelmi határtól, attól a helytől, ahol a Poprád belefolyik a Dunajecbe. A település első írásos említése 1257-ből való, bár a történészek szerint annál jóval korábban létezett. A XIII. század közepe nehéz időket hozott erre a vidékre, hiszen az itt élők gyakran ki voltak téve a tatár támadásoknak. Akkor is, amikor itt élt Kinga, IV. Béla lánya, akinek alakját mindmáig nagy tisztelet övezi Lengyelország déli régiójában. Ő volt az a királylány, akinek a legenda szerint a sót köszönhetik a lengyelek. Nem kincseket kért hozományul, hanem sót akart vinni új hazájába, s Máramarosban beledobta gyűrűjét egy sóbányába. Amikor azután Krakkó környékén keresték a sót, egy kibányászott tömbből került elő a gyűrű. A híres wieliczkai sóbányában megcsodálható a föld alatt Szent Kinga sóból épített kápolnája. A királylány Boleszláv Krakkó-szandomíri herceg felesége volt, férje halála után visszavonult az általa alapított klarissza kolostorba. Nem volt könnyű az élete, többször kellett menekülnie kíséretével a tatárok elől. A szegények jótevőjeként, a sóbányászat védőszentjeként tisztelik a Kárpátok túloldalán. 1690-ben avatták boldoggá. Hét évvel ezelőtt nagyszabású ünnepen történt meg szentté avatása. II. János Pál a világ egyik legnagyobb székely kapuja alatt érkezett meg a színhelyre. Akkori Külügyminisztériumunk, diplomatáink és a Magyarok Világszövetségének támogatásával, nem utolsósorban pedig székely munkával készült el Ószandec legújabb emlékműve, amely a magyar–lengyel testvériségről is vall.