Politikai elit?

Anyanyelvünk

Úgy tanultam a szüleimtől, az elit azt jelenti: a legkiválóbb, különlegesen rangos, előkelő (melléknévként), egy csoport „krémje”, legjava, színe-java (főnévként). Ezeket a jelentéseket tartalmazza az 1972-ben megjelent Értelmező kéziszótár is. És egy mezőgazdasági jelentést: kiváló tenyésztulajdonságokkal rendelkező. (Az ebből a későbbiekben adódó tréfalehetőséget most kihagynám, bár nehéz megállni.)
Középiskolánk „elitje” értékrendtől függően nyilvánvalóan a legjobb tanulók, sportolók voltak. Nem a gimnázium igazgatója, igazgatóhelyettesei, nem a párt- és a KISZ-titkárok. Ők vezetők voltak.
Elit jelzőt kaphatott hagyományosan a legjobb iskola, képzési forma, a magas kultúra (elitgimnázium, elitképzés, elitkultúra). Az elitnek eredendően volt valami kiválasztott, arisztokratikus bája. Mindenki szeretett volna elit lenni, bekerülni az Elite magazinba.
A rendszerváltozás után ennek a szónak a jelentési köre megváltozott, egészen pontosan: bővült, ám ennek következtében egyszersmind szűkült is. A korábbi korszak vezetőit elkezdték pártelitnek, MSZMP-elitnek nevezni, az új korszakban pedig már kizárólag csak politikai elitről, gazdasági, sőt kulturális elitről hallani. 2006. június 25-én ezt hallom a rádióban egy szociológustól: „A magyar politikai elit alkalmatlan az ország vezetésére, de nincs más.” Sándor György a Magyar Nemzetben: „Mégis mindent elkövet ma is az úgynevezett elit…” (2006. június 24.) Illetve korábban egy politológus: „politikai elit, illetve réteg…” (Használják még a politikai elitre a nómenklatúra fogalmát is. Ez egyértelmű jelentésű: kiváltságos személyek köre, a párt- és államapparátus vezető tisztségviselői.)
Az elitnek bája, kelleme, értéke van, pontosabban volt. Nem véletlen, hogy a francia nyelvből került a magyarba. Eredeti jelentése (a legújabb francia szótár szerint is): válogatott társaság; színe-java (valaminek); a társadalom legműveltebb osztályai. Ilyen lenne a politikai elit? A társadalom legműveltebb osztálya? A társadalom színe-java? Válogatott társaság?
Hol és hogy alakult ki akkor ez a tágabb, új jelentés? Hogy most már nemcsak a társadalom krémje, legjava, hanem legkülönfélébb csoportjai is megkapják ezt az elnevezést.
Utánaérdeklődtem, s kiderült, hogy már a francia nyelvben (s nyomán a spanyolban is) az elitnek létezik egy tágabb jelentése: privilegizált, vagyis előjogokkal, befolyással, hatással bíró. Íme tehát a forrás: a jelentésbővülés tehát már a franciában is lezajlott. A magyar nyelvben csak napjainkban, a rendszerváltás után.
A korábbi jelentések ismerői pedig csak csodálkoznak, berzenkednek és nyelvészért kiáltanak. Hol van az arisztokratikus báj, műveltség, „sárm” a politikai elitben? (Természetesen tisztelet a kivételnek.)
S vajon követik-e ezt a jelentésbővülést a magyar szótárak? Az Értelmező kéziszótár átdolgozott kiadása (2003) melléknévi jelentésben megismétli a harminc évvel korábbi sajtónyelvi jelentést: „Különlegesen rangos, előkelő.” A főnévi jelentésen azonban módosít. Eszerint: „A társadalomnak vagy valamely rétegnek, csoportnak (valamilyen tulajdonságával, adottságával) kiemelkedő helyzetű, irányító szerepű, befolyásos része, színe-java.” Ez bizony már a manapság használt jelentés, csak azt a „színe-javát” tudnám feledni. Vagyis a politikai elit nem előkelőséget, nem egy csoport, a társadalom színe-javát jelenti, hanem egyszerűen csak kiemelkedő helyzetű, irányító szerepű, befolyásos csoportot. A mai magyar gyerekek a sajtóból, médiából már így tanulják, s számukra talán e néhány sor is értelmezhetetlen. Elit – kiemelkedő helyzetű, befolyásos csoport. Sőt már többes számba is teszik: elitek. Ma még furcsa, mert egy országnak egyszerre csak egy politikai elitje lehetséges (a kettős királyság, az ellenpápaság most nem divat), persze az is lehet, hogy arra gondol a többes szám használója: a politikai s a vele kapcsolatban lévő gazdasági és esetleg még odatartozó (odasimuló) kulturális elit, azaz elitek. Régiesen mondva: vezető réteg, vezető rétegek.
A szó újfajta használatáról már a kilencvenes években írt Nádasdy Ádám. Ő abban látta az eredeti „kiválasztott, válogatott” jelentés hangulati-stiláris értékének a módosulását, „hogy a használó szerint az elitet ki választja, ki vagy mi választotta ki: a tehetség, a Jóisten, a nép, a pénz vagy egyszerűen a hagyomány, mint a születési arisztokráciánál”.
Az azóta eltelt rövid időben az elit a közbeszéd gyakori szava lett. Az elit szó jelentése tehát bővült, tovább szélesedett és terjed.
Várom, hogy mikor jön a sportelit, az egészségügyi elit, az oktatási elit, a fővárosi és a vidéki elit, a szemétszállító elit s azután sorba mindenki. Végül is mindenki elit (befolyással bíró személy) – valahol. S akkor már nem lesz a szónak semmilyen, sem pozitív, sem közömbös, sem negatív jelentése. Kell keresni egy újabb szót. Mondjuk azt: vezetők, vezető réteg.