Tervezhető molekulák, avagy búcsú a kémiától?

A kémia felszívódásától tart, ugyanakkor eredményeinek eszkalálódásáról számol be Náray-Szabó Gábor kémikusprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának igazgatója, az Európai Kémikus Egyesületek Szövetsége (FECS) korábbi elnöke, aki többéves munkával szervezte meg a ma kezdődő I. európai kémikuskongresszust Budapesten. A több ezer meghívott, több mint száz neves előadó között öt Nobel-díjas professzort találunk, tucatnyi előadót pedig mint várományost tart számon a szakma. A kongresszus egyik legizgalmasabb előadásának a magyar Nobel-díjas kémikus, Oláh György holnapi előadása ígérkezik, aki az energiaválság megoldásában komolyan számba jövő hidrogén nagy mennyiségben történő előállításnak kutatásában elért eredményeiről számol be.

2006. 08. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Éltudománynak számított a kémia múlt század elejétől egészen a hetvenes évek közepéig, ám akkor – nem kisrészt a vegyipar szennyező voltát ostorozó környezetvédelmi szemlélet térnyerése miatt – kezdett lábra kapni a világban egy kémikusellenesség, ami azóta csak erősödött. Mindez mára oda vezetett, hogy a kémia tudományának felszívódásától, más tudományágakba történő beolvadásától kell tartani – mondja Náray-Szabó professzor annak indoklásaként, hogy miért látta szükségesnek négy év szívós munkájával megszervezni a ma kezdődő európai kongresszust. A kémia eltűnésének képét vizionáló, laikusok számára furcsa felvetését az oktatás szemszögéből is alátámasztja. – A húszas évekre összegyűlt hatalmas empirikus kutatási anyag rendszerezését lehetővé tevő kvantumkémia a hetvenes évek közepére szivárgott le a közoktatásba, ám ott nemhogy használt volna, inkább ártott. A bonyolult matematikai megoldásokkal operáló kvantumelméleti alapok ugyanis kísérletileg közvetlenül nem támaszthatók alá, így a gyerekek nem értik, életkoruk miatt nem is érthetik annak összefüggéseit. Ebből egyenesen következik, hogy elutasítják, utálják a kémiát, alig néhány tehetséges gyereknek jut eszébe hogy kémikus legyen – magyarázza Náray-Szabó Gábor, akinek van rálátása az oktatásra is, hiszen az Orbán-kormány alatt oktatási helyettes államtitkárként tevékenykedett.
A felsőszintű kémikusképzést szűkítő hibás közoktatási stratégia következményei a tudósréteg vékonyodásán túl is elgondolkodtatóak. A kémiát alacsony óraszámban tanuló, vele szemben ellenérzést tápláló fiatal ugyanis az esetek túlnyomó többségében olyan tudásig sem jut el, ami valóban gyakorlati jelentőségű lenne. Nem tudja, hogy nem szabad a PVC-t meggyújtani, mert az égéskor felszabaduló sósav felmarja a tüdejét, és arról sincs fogalma, hogy az akkumulátorsav vízbe – például vécékagylóba – öntésekor olyan reakciók indulnak meg, amelyek a maró anyag kicsapódásával és veszélyes bőrsérülésekkel járhatnak. – A kongresszus kommunikációs stratégáját e problémák figyelembevételével alakítottuk, miközben olyan tudósegyéniség segítségére számíthattunk a tudományos tematika kidolgozásában mint a Nobel-díjas Jean-Marie Lehn – avat be a szervezés titkaiba Náray-Szabó Gábor. – Meg akarjuk mutatni, hogy a kémiának nemcsak haszna, de szépségei is vannak. Mindez elmondható legfőbb kutatási célpontunkról, a molekuláról is. Tudományunk esztétikáját fejezi ki a rózsaillatért felelős fenil-etilalkohol-molekulát ábrázoló emlékplakett, a világtájak kémiai gasztronómiájának bemutatója vagy az a zenemű, ami erre az alkalomra készült, és a Molekulák harmóniája címet viseli.
A molekulák kapcsán azonban pesszimistább gondolatai is vannak a profeszszornak. Ezek az anyagi részecskék ugyanis korábban szinte kizárólag a kémikusok felségterületének számítottak, ám az utóbbi időben más tudományok érdeklődése is megnőtt irántuk. Molekulákkal foglalkozik az orvostudomány, a környezetvédelem, az anyagtan, a szilárdtest-fizika és a gyógyszerkutatás, ám egyik művelője sem nevezi kémikusnak magát, s ez újra csak érdemtelenül csökkenti e tudományág presztízsét Náray-Szabó professzor megítélése szerint.
Persze, a különnemű alkotóelemekből lévő anyagok legkisebb részecskéiként megismert molekulák ennek ellenére nem kerülnek – nem kerülhetnek – ki a kémia látóköréből még akkor sem ha más tudományágakkal kell is osztozkodni rajtuk. Egy ilyen igen izgalmas és a kongresszuson is többszörösen érintett osztozkodási terület a molekulák tervezése, ami iránt különösen az orvostudományban mutatkozik óriási érdeklődés. A molekulák tervezhetőségét már a hatvanas évek végén reális jövőként írta le Náray-Szabó Gábor, a kilencvenes évek végére pedig gyakorlattá vált. Ma már számos olyan gyógyszer van forgalomban, melynek hatóanyagát molekula- tervezéssel találták meg. – A legtöbb medicina úgy hat, hogy a betegség okozta hiányt – mondhatni lyukat – a gyógyszer hatóanyagát képező molekula tölti be. Ha az alkalmazott molekula pontosan illeszkedik a résbe, a hatás optimális, ha nem tölti ki, nem elég hatékony, ha nagyobb mint az a hely, aminek betöltésére hivatott, nem fér be, és nem is hat. Ezért alakulhatott ki néhány év alatt egy külön kutatási-üzleti szféra arra, hogy az adott betegség gyógyítása szempontjából szóba jöhető több száz molekula közül kiválogassa a legesélyesebb nyolc-tíz darabot, lerövidítve ezzel a hoszszadalmas gyógyszerfejlesztési procedúrát.
A molekulatervezés mellett a nano-, azaz néhány molekula méretű eszközök, vezetők, energiatermelő berendezések, szivattyúk és egyebek állnak a ma kezdődő konferencia – és természetesen napjaink kémiatudománya – érdeklődésének középpontjában. Ám a legizgalmasabb és legtöbb gyakorlati haszonnal járó kérdés ma mégsem a szilárd testek nanovilága. Sokkal inkább egy globális probléma, melynek kezelésében a hidrogén tehet óriási szolgálatot, hiszen a szénalapú energiahordozók készletének kimerülése napi szinten fenyegeti az emberiséget világméretű energiahiánynyal. Ezzel párhuzamosan felmerül az üvegházhatás kiküszöbölésének igénye is. E kettős feladatra alkalmasnak mutatkozik a hidrogén, ám ez felveti az új energiahordozó kinyerésének, előállításának koránt- sem elhanyagolható gyakorlati problémáját is. Ez utóbbi téma kutatásába fogott bele a Nobel-díjas Oláh György, akinek kedd délelőtti előadása a vegyészkongresszus egyik nagy szenzációjának ígérkezik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.