A magyarországi politikai bizonytalanság miatt a piacok egyelőre kivárnak, s bár gyengült a forint árfolyama, és emelkedtek az állampapírok hozamai, elemzők az igazi fordulópontot az önkormányzati választások utánra teszik.
Míg a feltörekvő piacokhoz tartozó cseh, lengyel és szlovák gazdaság szintén megsínyli a helyi belpolitikai viharokat, a befektetői elbizonytalanodás mégsem állítható teljesen párhuzamba a magyar helyzettel, mivel az említett országok gazdasági alapjai jóval stabilabbak, mint hazánké – állapítják meg külföldi és hazai szakértők egyaránt.
Ahol erősebb a gazdasági fundamentum, ott a pénzügyi befektetők türelme is tovább tart – fogalmazott lapunk kérdésére Barcza György, az ING Bank vezető elemzője, aki szerint a belpolitikai feszültségek ellenére az igazi veszélyt gazdaságunk sérülékenysége jelenti. A régió államaiban valóban megfigyelhető, hogy az utóbbi időben lejátszódó politikai folyamatok bezavartak a gazdaság tervezhetőségébe, a magyar pénzügyi rendezetlenség azonban hazánkat teszi ki a leginkább a befektetői bizalomvesztésnek.
A visegrádi államokról írt néhány héttel ezelőtti összefoglalójában az Economist rámutat, hogy míg a cseheknek nincs stabil kormányuk, és a lengyeleknél koalíciós válsággal küzd a „tehetetlen és furcsa” kabinet, addig Szlovákiának „megbízhatatlan” a vezetése, Magyarországnak pedig „gerinctelen és pénzügyi csaló” kormánya van. A kelet-közép-európai feltörekvő államokban a stabilitás meginogni látszik: a politika eddig nem volt bizonytalansági tényező, most ez változni látszik – mutatott rá Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője, aki hozzátette, hogy a befektetőket mindezek ellenére hazánkban leginkább a költségvetési hiány riasztó mértéke zavarja a legjobban.
Suppan Gergely szerint is az az igazi kulcskérdés, hogy a cseh, szlovák és lengyel makrogazdasági mutatók hazánkkal szemben jóval szebb képet mutatnak, s a gazdaságuk nem táncol annyira pengeélen, mint a magyar.
Bár az egész térségre jellemző az euró bevezetésének elhalasztása, egyik ország esetében sem tűnik olyan távolinak, mint nálunk – véli a Takarékbank elemzője, aki szerint a pénzpiacok legnagyobb félelme a hazai megszorítócsomag felpuhulása. Összességében tömeges tőkekivonás nem várható, de kisebb befektetési csomagok átcsoportosítása annál inkább, a közeljövőben pedig nem is számíthatunk arra, hogy ismét visszanyerhetjük a régi felkapott pozíciónkat – szögezte le Suppan Gergely. A magyar belpolitikai és pénzügyi bizonytalanság együttes hatása ráirányítja a reflektort a társadalom, a kormányzat és a külföldi pénzpiacok egymáshoz való viszonyára, amelynek ugyan közös alapja, hogy a gazdaság jól működjön, de az érdekek sokszor alapvetően eltérnek egymástól – mondta Bogár László közgazdászprofesszor. – A világgazdasági teret uraló befektetők fontos intézményei üzenetet közöltek azáltal, hogy a tőkekivonás veszélyét felvillantották: megmutatkozik, hogy valójában a globális pénzpiac erőfölénye diktál, fegyelmez minket a portfólióátcsoportosítások fenyegetésével és a leminősítések eszközével. A viszonylag kicsi és nyitott magyar gazdaság ugyanis rendkívüli mértékben függ attól, hogy a nemzetközi vállalatok továbbra is befektetnek-e, illetve megveszik-e a magyar állampapírokat. Ezt a kiszolgáltatottságot három pont köré lehet csoportosítani – fogalmazott Bogár. Egyrészt a magyar munkavállalók függnek a multinacionális nagyvállalatoktól, a működő tőke itthoni befektetőitől, akik évente átlagosan húsz százalékkal bővítik profitjukat, amelyet ugyanakkor jelentős mértékben ki is visznek az országból. Az elmúlt 15 év statisztikai adatait összesítve jól látható, hogy a hazai GDP átlagos fejlődésének többszörösét teszi ki a multik adózás előtti nyereségének bővülési üteme, miközben az általuk befizetett adó mindössze évi kétszázalékos gyarapodást mutat. Még markánsabb a különbség, ha a nemzetközi nagyvállalatok 20 százalékos – tavaly több mint 30 százalékos – profitnövekedését a hazai reálkeresetek igen szerény, mindössze másfél százalékos növekedési átlagával vetjük össze.
A nemzetközi pénzügyi szervezetek – Valutaalap, Világbank stb. – és a befolyásos hitelminősítők is abban érdekeltek, hogy a tetemes magyar államadósság kamatos visszafizetése biztos alapokon álljon, ezért a megszorítócsomagok mellett tették le a garast. Harmadik hatalomszerkezeti pontként Bogár László a globális médiát említi, amely a fenti érdekeket közvetíti, sokszor hamis fogalmakkal operál, így a magyar közvélemény számára továbbra is érthetetlen marad a gazdasági folyamatok valós háttere.
Petra Steger
„Épp a falnak vezetik Európát”
