A töki templomrom

Utunk Zsámbékról Perbálra vezet a hoszszan elhúzódó Nyakas-tető lankás keleti oldalán, gondozott gyümölcsösök között. A hegy füves, bokros gerincéről szép körkilátás tárul elénk. Kelet felé a Budai-hegység vonulatait láthatjuk, nyugati irányban a képet a Gerecse erdős, sziklás hegyhátai, észak felé a Pilis hegy hatalmas tömbje zárja. A leírást a Pest megyei tájak című útikalauz-sorozat Zsámbékot és környékét ismertető kötetéből kölcsönöztük. Az 1961-ben megjelent igényes könyvecske leírásait olvasva – még inkább a képeit nézegetve! – megdöbbentő az a változás, amelyen ez a vidék négy évtized alatt átesett. Ma teljesen más képet mutat a Zsámbéki-medence, mint négy évtizeddel ezelőtt: a Budapest nyugati szomszédságában fekvő vidéket (korábban) jó közlekedésével, viszonylag fejlett infrastruktúrájával eleinte a fővárosból kiköltöző művészek és más széplelkek választották új lakhelyül, az utóbbi években azonban a féktelenné vált ingatlanbiznisz árasztotta el új lakók tömegével. Az egykori csendes, jellegzetesen sváb építkezésű, rendezett falusias tájat mára eluralták az új divatú lakótelepek és a kiköltöző fogyasztói réteget követő silány kereskedelmi-szolgáltató építmények.
Térjünk vissza Tökre! A Zsámbékkal egybeépült községen át Perbálra vezető régi országút mentén nagyobb területű, feltáratlan római kori települést tartanak számon a régészek. A XIX. században számos lelet került elő a faluban a pannon provincia idejéből. Első ízben 1490-ben jelent meg írásban a község neve Thewk alakban, azonban kétségtelen, hogy a település már a tatárjárás idején létezett. Az 1400-as évektől mezővárosi rangra emelkedett Zsámbék sorsát követte. A török hódoltságot átvészelte, 1633–34-ben 12 magyar háztartással szerepelt a budai szandzsák adólajstromában. 1690-ben Tök a második legnépesebb falu volt a pilisi járásban, 1715-ben 35, öt évvel később 50 adóköteles családot írtak össze benne. A XVIII. században a gróf Zichy család Pest megyei uradalmához tartozott. A környék egyik célpontja volt a német földről folyó gazdasági migrációjának, az 1700-as években ezrével érkeztek sváb családok a budai hegyvidék községeibe. Tök magyar lakossága 1621 óta a református vallást gyakorolta: a falu közepén álló, kőfallal körülvett barokk stílusú templom 1784 előtt épült, tornya 1802-ben készült el. 1740-ből származó, festett virágdíszű kazettás deszkamennyezete, amely Révkomáromi Asztalos Szabó István és segédei gyönyörű munkája, az Iparművészeti Múzeumban látható.
Pest-Pilis-Solt vármegye 1877-ben megjelent első monográfiájában Tök község leírásánál szerepel a Méregyháza dűlőnév. „A hagyomány az állítólag Meregy vezér által ott emelt kápolnával köti össze” – olvasható a romantikus hipotézis, az említett épület azonban megvan: a ma Domokosi-dűlőnek nevezett részen, a falu északkeleti határában található. A kisebb fennsíkon szabadon álló, öt-hat méter magasságú Árpád-kori templomrom Tök hiányos írott történelmének látható, tapintható dokumentuma. Keletelt tengelyű, téglalap alakú hajója nyolc méter széles, tizennégy méter hosszú, válogatott pilisi dolomitkőből rakott, a sarkain faragott kváderekkel armírozott falai méteres vastagságúak. A hajót kis szűkülettel félkörívben lezáró szentélyapszis egyértelműen meghatározza keletkezése idejét, a XIII. század második felét. Védőszentjét, építésének és pusztulásának körülményeit nem ismerjük, története minden bizonnyal szorosan kapcsolódik a szomszédos Zsámbék históriájához.