Felnőttkorba lép-e a magyar demokrácia?

Több magyar sajtóorgánumban napvilágot láttak 2006. szeptember 17-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azon beszédének részletei, amelyet a tavaszi parlamenti választásokat követően a szocialisták zártkörű frakcióülésén mondott. A beszédben a kormányfő „beismeri”, hogy végighazudták az előző másfél-két évet a hatalom megtartása érdekében, valamint kijelenti, hogy az előző kormányzati ciklusban nem volt olyan figyelemre méltó kormányzati intézkedés, amire büszke lehetne az MSZP–SZDSZ-koalíció. A mintegy 25 perces beszédben a magyar miniszterelnök sűrűn használ trágár szavakat, nemegyszer az országgal és annak lakóival összefüggésben.

A beszéd nyilvánosságra kerülése felkorbácsolta a nyár folyamán bejelentett megszorító intézkedések miatt amúgy is csalódott és feszült közvéleményt. Országszerte spontán tüntetések kezdődtek, amelyeken a résztvevők a miniszterelnök lemondását követelték. Budapesten, a Parlament előtti Kossuth téren napok óta esténként tizenöt-húszezer ember gyülekezik. Hétfőn késő este a tömeg egy része átvonult a Magyar Televízió épülete elé, hogy nyomatékosan követelje petíciójuk élő adásban történő beolvasását. Miután ezt nem sikerült elérni, a tüntetők egy része összecsapott a rendőrökkel.
Egyes források szerint a helyszínre vezényelt – elégtelen számú – rohamrendőrnek egyértelmű politikai indíttatásból parancsa volt arra, hogy ne avatkozzon be az eseményekbe, hiszen a zavargásokról szóló hírek elterelhetik a figyelmet a kormányfő szavairól. Ez megmagyarázná, hogy miért nem sikerült megfékezni a körülbelül ötezer fős tömeg jól elkülöníthető részét alkotó, a mintegy 100 fős, jórészt futballhuligánból álló randalírozó csoportját. A budapesti rendőrfőkapitány érvei, miszerint a rendőrség nem volt felkészülve az erőszakos fordulatra és nem volt kellő tapasztalata, nem meggyőző, hiszen a futballmérkőzések utáni zavargások megfelelő „kiképzést” jelenthettek a készenléti rendőrség számára – írja a Budapest Analyses elemzőközpont. A tömegben órákkal az összecsapást megelőzően többen felismerték népszerű futballcsapatok szurkolótáborainak rendbontóit. Mindenesetre a szándékos kivárás, vagy döntésképtelen tétovázás mintegy 150 ember, köztük 100 rendőr sérüléséhez és jelentős anyagi károkhoz vezetett. Ráadásul a másnapi, keddi zavargások hatékony elfojtása után még inkább feltűnő a hétfői mulasztás, és mindenképpen magyarázatra szorul. A helyzet további eszkalálódásának veszélyét vetíti előre, hogy szerdán este is újabb zavargások történtek Budapest több pontján, ugyanakkor az események a békés tüntetőket sem riasztották el, és a Kossuth téren napról napra többen jelennek meg az esti órákban. Az elégedetlenségi hullám átterjedt az egész országra, mintegy 25 városban vannak folyamatos tüntetések.
Az elemzés szerint egyelőre nehéz megjósolni, hogy milyen hatással lesznek az események az október 1-jére kitűzött helyhatósági választásokra. A kormányoldal óriási nyomás alatt áll nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Az Európai Néppárt elnöksége szokatlanul éles hangú nyilatkozatában azonnali lemondásra szólította fel a magyar miniszterelnököt és – bár az Európai Szocialista Párt Gyurcsány védelmére kelt – hasonlóan nyilatkozott Ségolene Royal francia baloldali politikus is. Ugyanakkor az önkormányzati választásokkal kapcsolatban a kormánypártok igyekeznek magukat az erőszak alternatívájaként beállítani.
Hosszas tanakodás után, a kialakult helyzetre való tekintettel a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség szerdán bejelentette, hogy az önkormányzati választások utánra halasztja az eredetileg szeptember 23-ra tervezett nagygyűlését. A Fidesz elnöke, Orbán Viktor ugyanakkor egyértelművé tette, amit a legnagyobb ellenzéki párt eddig csak visszafogottan jelzett: az október 1-jei helyhatósági választásokat népszavazásnak tekinti a kormány teljesítményéről. A Fidesz szerint a kormányfő erkölcsileg megbukott és saját párttársai fogják eltávolítani a hatalomból. Orbán Viktor azt javasolta, hogy az önkormányzati választásokat követően alakuljon az ellenzék egyetértésével szakértői kormány, amely korlátozott jogkörrel megkezdi az ország gazdasági stabilizálását és megállapodik az új választások kiírásában.
Az elmúlt néhány nap eseményeit ennél tágabb összefüggésben szemlélve a magyarországi demokrácia működésének alapkérdései vetődnek fel.
1. Az egyik alapkérdés, hogy mit jelent a népképviselet, mennyire kötik a győztes felet a választóknak a választási kampányban tett ígéretek. Ha ugyanis a kormányfő a nyilvánosságra került beszéde után a helyén maradhat, az legitimálja azt a felfogást, miszerint a győztes – „mindent visz” alapon – a választók és a társadalom támogatása nélkül hozhat akár az előzetes ígéretekkel ellentétes döntéseket is. Ez azt jelenti, hogy a polgárok elveszítik a folyamatos demokratikus társadalmi kontroll minimális lehetőségét is a kormányzat működése felett, és végső soron négyévenkénti választási show-műsorrá degradálja a parlamenti választásokat, lényegében az egész parlamenti demokráciát.
2. A másik fontos kérdés, mit jelent a gyülekezési szabadság. A baloldali kormánykoalíció 2002 óta folyamatosan „utcai politizálással” vádolja az ellenzéket, mondván, hogy egy demokratikus országban a politikának kizárólag a Parlamentben van a helye. Ebbe az egyébként teljes mértékben antidemokratikus, az alapvető gyülekezési jogot sértő kommunikációba próbálják belepréselni a vasárnap óta tartó zavargásokat is. Másképpen fogalmazva: a szocialisták a parlamenti demokrácia álarca mögé bújva próbálják korlátozni a másként gondolkodók alapvető demokratikus jogait, közte a gyülekezéshez és véleménynyilvánításhoz való jogot.
3. A harmadik és egyre gyakrabban elhangzó kérdés, létezik-e politikai morál és egyáltalán szükség van-e ilyesmire? Az utóbbi 16 évben ugyan többször előfordult, hogy egyes intézkedések, vagy politikai hírek felháborodást váltottak, ezek azonban a társadalmat nem sarkallták önálló akciókra. A Gyurcsány-beszéd kiszivárgását követő országos demonstráció tizenhat éve az első olyan jelentős megmozdulás, amelyet sem politikai, sem érdekvédelmi csoportosulás nem szervez, hanem teljes mértékben spontán kezdeményezés. A kérdés az, hogy ez pillanatnyi fellángolásnak bizonyul-e, avagy a társadalom erkölcsi érzékének kézzelfogható megnyilvánulásává lesz.
Az október 1-jén tartandó önkormányzati választások – a kormánypártok kétségbeesett tiltakozása ellenére – bizalmi szavazást jelenthetnek elsősorban Gyurcsány Ferenc személyére, de az egész kormányra vonatkozóan is. Egy súlyosabb választási vereség ugyanis politikailag is megingatná a szocialista–szabad demokrata koalíciót és új parlamenti választások kiírását is eredményezhetné. Amennyiben Gyurcsány marad a miniszterelnök (ami közjogi értelemben teljesen lehetséges), abban az esetben az ideiglenesen elcsituló megmozdulások később megismétlődhetnek, hiszen a magyar miniszterelnök olyannyira megtépázott presztízzsel bír, hogy a társadalommal nem lesz képes elfogadtatni a megszorítócsomagot. A hosszabb távú kérdés azonban úgy hangzik, hogy az átmeneti korból a felnőttkorba lép-e a magyar demokrácia azáltal, hogy a közvélemény alkotmányos alapjogaival élve meghúzza a politika erkölcsi határait.