Hazalátogat XVI. Benedek pápa

Szeptember 9-én kezdődő, negyedik külföldi útján hazalátogat a pápa, kifejezetten azzal a céllal, hogy viszontlássa gyermekkora, papi, tanári és érseki működése jelentős helyszíneit, hogy hálát adjon és köszönetet mondjon az ottani embereknek, hirdetve: „aki hisz, nincsen egyedül”.

A nyáron a német médiának adott televíziós interjúban XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott, azért kívánt hazalátogatni, hogy „még egyszer lássam azokat a helyeket és embereket, akik körében felnőttem, amelyek nyomot hagytak életemen és alakították azt: köszönetet kívánok mondani ezeknek a személyeknek”.
Ennek megfelelően a szentatya először Münchenbe érkezik, amelynek egyetemén egykor tanított és amelynek székesegyházában püspökké szentelték, miután VI. Pál pápa 1977-ben münchen–freisingi érsekké nevezte ki. Ez tette lehetővé, hogy alig egy hónappal később megkapja a bíborosi kalapot, s így részt vehessen az Albino Lucianit, majd Karol Wojtylát megválasztó 1978-as konklávékon.
Következő állomása Altötting, a legnevesebb bajor Mária-kegyhely, amit Joseph Ratzinger gyermekkora óta gyakran keresett fel. Nem maradhat ki szülőfaluja, a közeli Marktl am Inn sem, ahol ugyan csak kétéves koráig élt, mert a családfő rendőri állása miatt gyakran kellett költözniük. A városka Szent Oszvald-templomának jelentőségét az adja, hogy ott vált a mostani pápa az egyház tagjává, amikor 1927 húsvétján éppen az előző este szentelt új vízzel megkeresztelték.
Innen Regensburgba megy tovább a pápa, amelynek egyetemén 1969-től főpásztori kinevezéséig tanított. A tübingeni egyetemet hagyta ott éppen, ahol a marxizmus hatásával volt kénytelen szembesülni. Ebben az időben együtt lakott nővérével, Mariával, és testvérével, Georggal, aki a dóm karnagyaként szolgált, és aki ma is a város lakója. Éppen ezért a szentatya a hivatalos programok után – szentmise és találkozó a tudományos élet képviselőivel – egy egész napot szán arra, hogy azt testvére házában töltse.
A látogatás záró helyszíne Freising, az egyházmegye ősi székhelye. Az itteni szemináriumban készült a papságra, és itt kapta első professzori megbízatását is, illetve a város székesegyházában szentelték pappá 1951-ben.
A kapcsolatot, ami a szentatyát hazájához fűzi, saját címere szemlélteti a legjobban. Ennek jelképes üzenetét három szóval lehetne kifejezni: hagyomány, tudomány, szolgálat. A freisingi egyházmegye címeréből átvett mórfej a hagyománytisztelet jele. A kagyló nemcsak a zarándokok jelvénye, de a teológusprofesszor Ratzinger legkedvesebb szerzője, Szent Ágoston egyik történetére is utal. Éppen a Szentháromság titkán elmélkedett Ágoston, amikor meglátott egy gyermeket a tengerparton kagylóval merni a tengervizet egy gödörbe. Amikor erre rákérdezett, az egyházatya azt a választ kapta: előbb merem ki a tengert a kagylóval, mintsem te megérthetnéd a Szentháromság titkát.
Végül, a csomagokat cipelő medve a freisingi püspökség védőszentjének, Korbiniánusznak jelképe. A legenda szerint ugyanis a szent megszelídítette a málháslovát szétmarcangoló medvét, és az a csomagokat engedelmesen a hátára véve egészen Rómáig vitte. Korbiniánusz eredetileg remetének állt, a pápa azonban elszólította magányából és püspökké szentelte, hogy hitszónokként hirdesse az evangéliumot Bajorországban. Ez történt Ratzingerrel is, aki legszívesebben a tudomány „remeteségébe” húzódott volna vissza, de a pápa lelkipásztorrá, a hit hirdetőjévé és védelmezőjévé tette: akár a legendabeli medve, ő is alázatosan hátára vette a magas egyházi hivatal terhét.